0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A halállomány nemzeti kincs

Magyarország több mint 162 ezer hektáros halgazdálkodási vízterületének halállománya nemzeti kincs, természeti érték és gazdasági erőforrás. Ezeket a területeket védeni kell, és elő kell segíteni természetes megújulásukat, amihez elengedhetetlen a jogszabályi előírások betartása – hívja fel a figyelmet Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.

Hazánk legnagyobb állóvize a Balaton, ami a Somogy megyei halgazdálkodási hatóság nyilvántartásában szerepel. Így annak ellenére, hogy több megye osztozik a tavon, a Balaton 60 ezer hektáros vízfelülete a Somogy megyei adatokat növeli. A legkevesebb nyilvántartott horgászható vízterület Nógrád megyében található, ahol alig 800 hektár vízfelületet tartanak nyilván, ami a magyarországi vízterületek alig 0,005 százalékát jelenti. Vizeinkbe jellemzően pontyot, kisebb részben ragadozó halakat szoktak telepíteni, mert a magyar horgászok jellemzően pontycentrikusak.

A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) adja ki az állami horgászjegyeket és halászjegyeket, amelyekről nyilvántartást vezet, és valós időben juttatja el adataikat a Nébih adatbázisába.

A víztől az asztalig: az állami halőri szolgálat

Az Állami Halőri Szolgálatot (ÁHSZ) 2015-ben hozta létre a Nébih az illegális horgászattal, halászattal és halforgalmazással összefüggő feketegazdaság felszámolására. Az ÁHSZ a Nébih által alkalmazott és megbízott halőrökből áll. Az állami halőrök országos illetékességűek, így a halgazdálkodásra jogosultak által alkalmazott halőröktől eltérően Magyarország egész területén, az összes halgazdálkodási vízterületén és azon kívül is jogosultak eljárni, valamint megilletik őket a megyei halgazdálkodási felügyelők hatósági jogosítványai is.

A Nébih ÁHSZ a vonatkozó törvény alapján, halgazdálkodási hatóságként a jogsértés mibenlététől függően a többi között felfüggesztheti a tevékenység végzését és intézkedhet az adott vállalkozás vagy létesítmény működési engedélyével és nyilvántartásba vételével kapcsolatban.

Emellett feltételhez kötheti, korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja például haltermék előállítását, tárolását, szállítását, illetve elrendelheti a halállomány, haltermék és halfogásra alkalmas eszközök lefoglalását. Jogszabálysértés esetén halgazdálkodási bírságot is kiszabhat.

Erre kell figyelni, ha horgászunk vagy halászunk

A horgászoknak és a halászoknak a halfogás során ugyancsak be kell tartaniuk a rájuk vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Megsértésük közigazgatási hatósági eljárás indításával és halvédelmi bírság kiszabásával járhat.

A horgász köteles magánál tartani:

– nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen horgászva az állami horgászjegyet vagy az állami turista horgászjegyet, a területi jegyet és a horgász fogási naplót,

– nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen az állami horgászjegyet és a fogási naplót vagy az állami turista horgászjegyet és a fogási naplót. Ezeken a vízterületeken őshonos halat nem tarthatnak meg a horgászok.

– haltermelési létesítményen – sok horgásztó ezek közé tartozik – való horgászathoz állami horgászjegyre vagy állami turista horgászjegyre és a létesítmény üzemeltetőjének engedélyére vagy hozzájárulására van szükség. Az ott kifogott és megtartott halat nem kell bejegyezni a fogási naplóba.

Nyilvántartott halgazdálkodási vízterületnek számítanak azok a vízfolyások és állóvizek, ahol a halak életfeltételei folyamatosan vagy időszakosan biztosítva vannak és a halgazdálkodási hatóság nyilvántartásában szerepelnek. Ezeken a vízterületeken halgazdálkodás folyik. Ilyen vízterület például a Balaton és a Duna, de patakok, holtágak, kisebb tavak és művelésből kivont bányatavak is közéjük tartozhatnak.

A nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületek nem szerepelnek a nyilvántartásban és nem halgazdálkodhatnak rajtuk.

Számos, korábban haltermelési célra épített tavat használnak napjainkban horgászati céllal. Ezek a tavak jellemzően a vízfeltöltést és a lecsapolásukat lehetővé tevő műtárgyakkal rendelkeznek, azaz szükség esetén ezekről a tavakról le lehet ereszteni a vizet, és a bennük élő halállomány lehalászható. Az ilyen tavakat haltermelési létesítményként tartjuk számon.

A rekreációs halászok állami halászjegy és halász fogási napló birtokában halászhatnak jogszerűen, míg a halászati engedéllyel rendelkező személyeknek a halász fogási naplón túl sorszámozott fogási tanúsítvánnyal is rendelkezniük kell.

Gyerekkel a parton

A horgászat manapság már nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek körében is egyre népszerűbb szabadidős tevékenység. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a gyermekhorgászokra is éppen olyan szigorú szabályok vonatkoznak, mint a nagykorúakra. A hatályos jogszabályok alapján 3 éves kortól a 15. életévét az adott év december 31. napjáig be nem töltött személyek gyerek horgásznak minősülnek. A gyerek horgászok horgászegyesületi tagsággal nem rendelkeznek, ezért halgazdálkodási vízterületen halfogást és halfogásra irányuló tevékenységet állami horgászjeggyel vagy állami turista horgászjeggyel, kizárólag nagykorú személy felügyelete mellett, a hatályos törvények betartásával folytathatnak.

A gyermek horgász felügyeletéért felelős személy a horgászat során segíthet a gyereknek, de nem horgászhat helyette. A horgászathoz állami horgászjegyet és horgász fogási naplót kell kiváltani, viszont gyermek horgász esetében az állami horgászjegy kiváltása díjtalan, csak a fogási napló 300 forintos árát kell kifizetni. A gyermek horgászok is a horgászati tevékenység minden pillanatában kötelesek maguknál tartani az állami horgászjegyet és a fogási naplót, illetve a napi horgászjegyet. Ezen kívül kötelesek betartani a rendeletben meghatározott, az őshonos halfajok fajlagos tilalmi időszakára, valamint a méret- és mennyiségi korlátozásra vonatkozó rendelkezéseket. Halfogáshoz minden olyan fogási eszközt, illetve fogási módot tilos alkalmazni, amelyek a halállományt vagy élőhelyüket veszélyeztetnék, valamint a szemetelés, a vízi és a vízparti növényzet csonkítása, kiirtása, a part védelmét szolgáló építmények megbontása, károsítása is. Így tudjuk biztosítani, hogy vízterületeink halállománya megmaradjon az utókor számára, és hogy a természetet tisztelő és szerető horgászok nevelkedjenek fel.

A Nébih kiemeli, hogy a horgászoknak és a halászoknak is be kell tartaniuk az egyes őshonos halfajokra vonatkozó fajlagos tilalmi időket, valamint a méretkorlátozásokat és a mennyiségi korlátozásokat is.

Mivel a helyi horgászrend a jogszabályi előírásoktól eltérően is rendelkezhet a kifogható halfajokról, a halak méretéről és darabszámáról, ezért a halászat vagy horgászat megkezdése előtt érdemes tájékozódni a helyi horgászrendről, javasolja a Nébih. Arra is felhívják a figyelmet, hogy tilos olyan fogási eszközt vagy módot alkalmazni, amely a halállományt vagy a halak élőhelyét károsíthatná vagy veszélyeztetné.

Akik nem tartják be a jogszabályi előírásokat, azok ellen a halgazdálkodási és a halvédelmi bírságról szóló 314/2014-es kormányrendelet értelmében 10 ezer és 500 ezer forint közötti halvédelmi bírság szabható ki, és 3 hónaptól akár 3 évig eltilthatják őket állami turista horgászjegy, állami halászjegy váltásától, illetve halászati engedély kérelmezésétől.

Sok a szabálytalanság

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állami Halőri Szolgálata ellenőrizheti a halfogásra jogosító okmányok és a személyi igazolvány meglétét. Utóbbit szintén érdemes maguknál tartania a horgászoknak, mivel az állami horgászjegy és a területi jegy csak azzal együtt érvényes. A Nébih az utóbbi évek ellenőrzéseinek tapasztalatai alapján kiemeli, hogy nem éri meg más horgászjegyét használni, mert ez nemcsak szabályszegésnek, hanem bűncselekménynek minősül, és mint ilyen, akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A Nébih halőrei az idei szezonban már több eljárást indítottak rekreációs céllal halászókkal szemben. Az ellenőrzések során 48 darab, összesen 134 kilogramm össztömegű jogosulatlanul kifogott halat foglaltak le és engedtek vissza eredeti élőhelyükre a szakemberek. A halászó személyekkel szemben az első félévben kiszabott halvédelmi bírságok összege meghaladja a 2 millió forintot.

Az elkövetés helyszíne változó, előfordult a Tiszán, a Bodrogon, a Szamoson, de szinte bármelyik vízterületet említeni lehetne, ahol engedélyezett a rekreációs halászat.

Az elkövetés módja szinte mindig ugyanaz: jelöletlen halászeszköz használata, a fogási napló vezetésének elmulasztása, a kifogott, de fajlagos tilalmi idővel fogható, azonkívül méret- és darabszám-korlátozással védett őshonos hal beírásának mellőzése, élve történő elszállításának kísérlete.

A Nébih Állami Halőri Szolgálata 2020-ban már hat eljárást indított jogszerűtlenül kifogott és áttelepített, nagyméretű őshonos pontyok kapcsán.

A szakemberek erőfeszítéseinek köszönhetően Vas, Tolna, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több, 20 kilo­gramm testtömegnél nagyobb, eredeti élőhelyéről eltulajdonított öregponty került vissza arra az élőhelyre, ahol felnövekedett.

Óvatosan a csalihallal

Az élőhalas csalizás egy ősi halász-horgász módszeren alapul, azonban évről évre napirendre kerül a létjogosultsága. Az európai országok nem egységesek az elfogadása szempontjából: míg Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban és Magyarországon legális módszernek minősül, addig Németországban és az EU több másik tagállamában is tilos élő halat felkínálni a ragadozó halak horgászata során.

Az állatvédelmi törvény – gerinces állatok lévén – a halakra is vonatkozik. A csalihalak tartása és forgalmazása során ugyanazoknak az állategészségügyi követelményeknek kell megfelelni, mint a tenyésztett halaknál. Más élővízbe való bejutásuk ugyanis állategészségügyi szempontból aggályos, mivel különböző állatbetegségeket terjeszthetnek. Fontos, hogy a forgalmazók csalihal beszerzésekor csak olyan helyről vásároljanak, ahol az eredetigazoló szállítólevél vagy számla mellett víziállat-egészségőri igazolás is kíséri a halakat. Utóbbi dokumentum igazolja a hal származását, valamint hogy a hal betegségektől mentes.

Úgynevezett idegenhonos halfajok árusítással és felhasználás során könnyen átkerülhetnek más halgazdálkodási vízterületbe. Ez komoly kockázat, mivel egészségügyi szempontból veszélyeztethetik az ott élő állományt, illetve elszaporodhatnak az őshonos fauna kárára.

Horgászok számára az az egyik legfontosabb előírás, hogy idegenhonos hallal kizárólag ott csalizhatnak, ahol azt kifogták.

Emellett fontos, hogy idegenhonos inváziós halakat (busát, törpeharcsát, ezüstkárászt, naphalat, razbórát, amurgébet) tilos visszaengedni a vízbe.

Napjainkban, a horgászeszközök és -módszerek fejlődésével egyre nagyobb teret hódítanak és egyre szélesebb választékban kaphatók műcsalik, ami megkérdőjelezi az élő állatok használatát csaliként. Ezekkel a műcsalikkal szinte bármilyen ragadozó halra eredményesen lehet horgászni, sőt, sokszor eredményesebben, mint élő állattal.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság