0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A gazdáknak a leállás nem opció!

Megyaszón a Harangod-Mag Kft.-nél, és a hozzá tartozó cégcsoportnál hosszúra nyúlt idén a nyári betakarítás. Nem mintha olyan sok lett volna a munka, vagy mert eszközök híján lassan haladtak, hanem külső körülmények kényszerítették rájuk, hogy egy hónapig elhúzzák a kalászosok betakarítását.

Eközben a koronavírus miatt bevezetett szigorú szabályokból jottányit sem engedtek, sőt, az öntözési beruházás végének közeledtével még az addiginál is jobban ügyeltek rá, hogy továbbra is elkerüljék a fertőzéseket. Ezzel kapcsolatban hitvallással felérő álláspontot fogalmazott meg Sárossy Ferenc, a cég tulajdonosa és ügyvezetője. Krédója emigyen hangzik: mi, gazdálkodók megtanultuk, hogy nincs lazsálás. Semmilyen körülmények között nem lazíthatunk, nekünk következetesen vetnünk kell, hogy aztán arathassunk. A parasztembernek a folyamatos munkálkodás a megszokott, fel sem vetődik benne, hogy most kicsit megállhatna, mert a külső körülmények olyanok. Szigorú tény: a gazdáknak nem opció a leállás, még ötletként sem merül föl.

Idén nyáron olyan körülmények között fogott neki az aratásnak a Harangod-Mag Kft., amilyenekkel még soha nem találkoztak. Ennek ellenére július utolsó napjaira várakozáson felül adott mind az őszi árpa, mind az őszi búza, még a tritikálé és az őszi káposztarepce is. Az elszámoláskor úgy fogalmazhattak, hogy milyen jó kis termés lett ebben az évben.

A tavaszi aszály náluk is 10 hétig tartott, aztán hozzájuk is eljutott a Kárpát-medencei monszun, de augusztusban meg be kellett indítani az öntözőgépeket.

Annyiban szerencsések voltak, hogy az ország északi részén, a Hernád völgyében, Harangodban gazdálkodva hozzájuk legalább két hét késéssel érkeztek meg mindazok az időjárási anomáliák, amelyek az ország délebbi részeiben hamarabb jelentkeztek.

Tehát ami májusban gondot okozott a növények fejlődésében a déli részeken, az náluk júniusban következett be, így szerencsésnek mondhatják magukat. Az aratás is később indult náluk a megszokottnál. Az őszi árpához június 29-én, Péter-Pálkor fogtak hozzá, addig kevesebb, de aztán egyre több reménnyel. A bizalomra az adott okot, hogy bár ebben az évben rövidebbek voltak a kalászok, de a szemek nagyon szépen kitelítődtek, a búza ezerszemtömege 6–7 grammal felülmúlta az előző években megszokottat. Márpedig mivel a búza esetében minden gramm ezerszemtömeg-növekedés 2,5 százalékos hozamnövekedést jelent, a silánynak látszó búzából mégis nagyon szép hozam kerekedett ki.

Már az őszi árpa 8 tonnás hektáronkénti termését látva is meresztgették a szemüket és elismerően bólintottak a szakemberek, de amikor az őszi búza is 7 tonnát ért el üzemi szinten, vagy a tritikálé átlagosan 6 tonnát termett, akkor már nemcsak érezték, hanem tudták is, hogy ők minden ezt cáfolni látszó külső nehézség dacára sem felejtették el, hogyan kell gazdálkodni.

Ide kell venni az őszi káposztarepcét is, amelynek az átlaghozama alulról súrolta a 3 tonnát. Igaz, máskor inkább hektáronként 4–4,5 tonna a gyakori a repcéből, de idén ez is nagyon szép eredmény, főleg a 10 hetes aszály tükrében.

A búza a korábbi években mindig a megnyugtató 6 tonna körüli átlaghozamot adta, amivel elégedettek, mert ők nem afféle rekordhajhászok. A 10 tonnás hektáronkénti őszibúza-hozammal lehet dicsekedni, de ők mégis inkább azok közé tartoznak, akik számolnak, és azt nézik, hogy a növény jövedelemtermelő képessége milyen termésszinten a legjobb.

Megyaszón furcsán néznek arra, aki a tonnákkal dicsekszik, de arról nem beszél, hogy ez a dicsőség mennyibe került.

Sárossy Ferenc szerint a hozam idei alakulását az határozta meg, hogy tavaly a teljes kombájnparkot lecserélték. Nem kevés pénzért, 500 millió forintért három New Holland kombájnt vásároltak, és hozzájuk egy kiközelítőkocsit. Utóbbi fényesen bizonyította létjogosultságát az idén, mert a kombájnok vígan dolgozhattak a búzában, amíg ez a gép is pontosan ellátta a feladatát. Egyetlen kombájnnak sem kellett megállnia azért, mert megtelt a magtartálya, pedig a sáros talaj igencsak próbára tette mind a kiközelítőkocsit, mind a traktorosát.

Az egy hónapig tartó aratás éreztette a hatását a búza minőségén. Megyaszón a betakarított termés egyharmada étkezési, kétharmada takarmány minőségű lett, csakúgy, mint az ország többi részében. Nekik ez nem gond, mert nagy állattartó lévén szükségük van a takarmányra. Azonkívül a tavalyihoz képest ez idáig a felvásárlási ár is jobban, a gazdák számára kedvezőbben alakul. A forint-euró árfolyam sokat romlott ugyan tavaly ilyenkorhoz képest, de ezt a búzaár emelkedése egyelőre felülmúlja: a takarmánybúzáért tonnánként 50–51 ezer forintot, az étkezési búzáért minimum 55 ezer forintot ígérnek a vevők augusztus vége felé. Hasonló a helyzet az őszi káposztarepcénél, amiről Sárossy Ferenc halkan „megsúgta”, hogy tonnánként 134 ezer forintért sikerült értékesíteniük.

A Harangod-Mag Csoporthoz tartozó cégek összesen 4 ezer hektáron gazdálkodnak, amiből 1000 hektár már most is öntözhető.
A Harangod-Mag Cégcsoport éves árbevétele 4-5 milliárd forint között mozog, amit 160 dolgozóval érnek el. Ebben az évben a koronavírus-járvány erős próbatétel elé állította őket, módosítani kellett a megszokott munkarenden. Amikor erről és a tapasztalatokról beszélt Sárossy Ferenc, a hangja fátyolossá vált: „Félelmetes érzés volt, ahogy az embereink egytől egyig felfogták a helyzet súlyosságát és belátták a változtatások szükségességét. A beruházásokat folytattuk, a termelés nem esett vissza, és eközben néha hihetetlen keresleti igényeket kellett kielégítenünk, ennek ellenére átszervezésekkel meg tudtuk oldani, hogy az előírásokat tökéletesen megtartsuk a járvány alatt. Egyetlen ágazatunk sem esett vissza. Mondhatom, kellő rutint szereztünk arra az esetre, ha jönne a pandémia következő hulláma. Végtelenül hálás vagyok minden kollégámnak és munkatársamnak, hogy első szóra megértettek mindent, és azóta is, hónapokon keresztül a gyakorlatban is mindent megvalósítunk!’

Ez a 4 ezer hektár nem mind szántó, van benne takarmánytermő terület, legelő és gyümölcsös is. Mindenesetre megsüvegelnivaló – és az ekkora gazdaságok között, sajnálatos módon, meglehetősen példa nélküli –, hogy teljes termőterületük egynegyedét öntözni tudják. Amennyire magától értetődővé vált számukra mostanra, annyira nehéz volt a kialakítása. Megyaszón nem hirtelen jött az öntözés ötlete: még 1988-ban kezdték meg a próbafúrásokat, hogy van-e vízmegtartó agyagréteg a talajfelszín alatt. Aztán először 2001-ben, majd 2012-ben beruházási támogatást nyertek hozzá az öntözési pályázaton, amiből kialakították a tározót és beszerezték a gépparkot.

Korábban készült egy országos felmérés a hazai öntözési lehetőségekről, ami alapján Megyaszón és környékén szóba se jöhet az öntözés, mivel arrafelé nincs 1 hektárnyi sima vízszintes felület. Hegyes-dombos vidék az egész, ahová a tudomány nem ajánlja az öntözést. Ők viszont völgyzáró gátakat építettek és építenek még ma is, ahová a Hernádból emelik fel a vizet több, mint 200 méter magasra, és onnan vezetik az öntözendő területekre.

A többi közt ennek köszönhető, hogy a Lindsay típusú lineár öntözők alatt idén 100 hektáron termelhettek zöldborsót és 600 hektáron csemegekukoricát. A zöldborsó első 40 hektárjáról, még a nagy esőzések előtt, 8 tonnás átlaghozamot takarítottak be, mert ennek a növénynek tavasszal még tudtak adni kelesztő öntözést.

Ottjártunkkor a csemegekukorica talpig méregzöld volt, és a legszerényebb becslés szerint is lesz rajta átlagosan 20 tonna. Ezt a növényt augusztusban már öntözni kellett, és nem tartják kizártnak, hogy mire a kilencedik szakaszt takarítják be, szükség lesz egy újabb öntözésre.

Ha az egész öntözési beruházást ma kellene megvalósítaniuk, alsó hangon 4 milliárd forintba kerülne – pontosabban, 444 milliárd forintból már nem jönne ki.

Viszont a hatására megváltozott a termelési szerkezetük, olyannyira, hogy további öntözési fejlesztéseket terveznek. Szeretnék átvezetni az öntözőcsöveket a Szerencsi út alatt, hogy újabb 150 hektáron építsenek ki öntözőrendszert – saját erőből. További előrelépési lehetőségnek tekintik, hogy az öntözhetőség ma már a vetőmagtermesztés előfeltételének számít, márpedig náluk ez a feltétel adott. Azonkívül a szántóföldi ipariparadicsom-termelésben is látnak perspektívát.

Az állattenyésztési ágazatuk 600 charolais és angus hízott bikát és üszőt tart, amiket saját vágóhídjukon dolgoznak fel. Mangalicából 2500-at hizlalnak évente, amiket szintén saját üzemükben dolgoznak fel, úgy értékesítik őket. Ez a két tevékenység is bizonyítja, hogy Megyaszón nemcsak beszélnek róla, hogy az itthon termelt alapanyagokat érdemes volna itthon is feldolgozni, hanem eszerint is cselekednek.

Egy rögtönzött határszemlén kiderült, hogy a 300 hektár napraforgójuk félelmetes hozammal kecsegtet, és hogy az 500 hektár szemes kukorica esetében is nagyon csalódottak lesznek, ha nem jön ki belőle hektáronként 12 tonna májusi morzsolt.

A jégvédő háló alatt szuperintenzív almásültetvényen maradandó nyomot hagyott a 3 napos áprilisi és a május 14-ei fagy, mert kevésnek látszik a termés, de a megmaradt almák szépen fejlettek, darabosak. Ma még szokatlannak számít, de ők mandulát is termesztenek. A sárgabarackot helyettesítheti.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság