Back to top

Zarándokúton Bedgeburyben

Ezúttal a Bedgebury Nemzeti Fenyőgyűjtemény érdekességeit gyűjtöttük össze. A Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány megalakulásakor kitűzött célok között első helyen szerepel a természetismereti műveltség terjesztése, a szakismereti és alkalmazott botanikai – elsősorban a környezetvédelmi és tájesztétikai –, mai kifejezéssel környezettudatos nevelés.

Az utóbbi két évtizedben, részben korábbi személyi és szakmai kapcsolatokra építve, több hazai és nemzetközi szervezettel, természettudományi, természetvédő, oktató, kutató, botanikus kerti és arborétumi intézménnyel szerveztünk számos dendrológiai expedíciót. Az angol Hillier Arborétum figyelemreméltó ritkaságairól a Kertészet és Szőlészet idei 23. számában már írtunk, most egy másik angol növénygyűjtemény érdekességeit gyűjtöttük össze.

A fogadótér környezete
Bár épp nem a legalkalmasabb időket éljük ahhoz, hogy Anglia növénygyűjteményei felé vegyük az irányt, tervezni, készülni most is lehet. Először 1975-ben, végzős egyetemistaként járhattam Debreczy Zsolt biztatására és segítségével a Bedgebury Nemzeti Fenyőgyűjteményben. A decemberi deres, hűvös időszakban tett látogatás során olyan fenyőfajokat, fajtákat láthattam e lenyűgöző léptékű örökzöld parkban, mint a püspökfenyő, a parti óriásfenyő, vagy az akkor nálunk még ismeretlen Leyland-ciprus.

Ugyancsak megfogott az oregoni álciprus szín- és alakváltozatainak sokasága. Két év múlva már hosszadalmas előkészítés után tértünk vissza Angliába, hiszen több ország vízumát kellett kiváltani, végül az illetékes hatóságok hozzájárulásával két hónapot tartózkodhattunk külföldön.

Utunkat szorgalmasan dokumentáltuk, százszámra készítettük a szakfotókat, megmásztuk a fákat a tobozos hajtások begyűjtése kedvéért, melyekre a Dendrológiai Atlasz illusztrációihoz (fotók, művészi szakrajzok) volt szükség. Akkoriban Csapody Vera és Debreczy Zsolt együttműködésében már teljes erővel folyt a kiadvány háttéranyagának előkészítése. Bedgeburyben és más angol kertekben néhány hét alatt hét mázsányi anyagot gyűjtöttünk össze.

Erdeifenyők, mocsárciprusok, rododendronok kísérik a Pinetum tóparti vonalát (Marshall’s Lake)
Hazatérve tovább folytattuk a feldolgozó és előkészítő munkát, és 1983-ban Debreczy Zsolt családtagjai jóvoltából amerikai dendrológiai expedícióra indulhattunk. Előtte néhány hétig újabb dokumentációkat készítettünk Bedge­bury és a Kew Gardens gyűjteményében, majd az újvilági expedíció után is oda tértünk vissza, és onnan indultunk haza.

Néhány év múltán nagy csapás érte Nagy-Britanniát.

Az 1987. októberi nagy vihar fák ezreit csavarta ki tövestől, nem kímélve sok neves élő gyűjteményt, így a Kew Gardenst, a királyi botanikus kertet sem. Bedgeburyben a rendkívüli vihar megtizedelte az elegáns látképéről híres Dallimore Avenue ciprusait, álciprusait, és számos ritka, idős jegenye-, hemlok-, mamut- és luc, valamint erdeifenyő is a vihar áldozata lett.

Dendrológiai központ Budakeszin

A Pilisi Parkerdő Zrt. Budakeszi Erdészetének területén található a sok száz élő növény bemutatására, valamint génmegőrzés céljára fenntartott dendrológiai tanösvény, amely a mintegy 250 ezer darabos növénygyűjteménnyel együtt a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány herbáriumának része. Az 1995-ben Debreczy Zsolt kezdeményezésére és felajánlásával létrejött alapítvány már meglévő herbáriumi és más gyűjteményi anyagai az Erdészeti Hivatal segítségével Budakeszin egyesülhettek. Az alapítvány kutatóinak és önkénteseinek együttműködésével húsz év alatt valódi dendrológiai központ jött létre, ahol az élő gyűjtemény és annak teljes háttérdokumentációja helyet kapott. A szaporítási és növényszelekciós tevékenységet részben itt, részben pedig az alapítvány baracskai telephelyén végezzük, megfigyeljük, kiértékeljük a sokszor igen távoli vidékekről származó növények magyarországi adaptációját. Az alapítvány kutatói több hazai és külföldi arborétum, botanikus kert, közcélú zöldfelület tervezésében, fejlesztésében, növényanyagának bővítésében vettek, illetve vesznek részt. Emellett kiterjedt dendrológiai ismeretterjesztő munkát is folytatnak. Az ismeretek forrása – a szakirodalom mellett – a személyes tapasztalatszerzés a fák, cserjék eredeti állományaiban, hazai és külföldi élő gyűjteményekben: botanikus kertekben, arborétumokban. Utóbbiak között is kiemelkedik az angolok nemzeti fenyőgyűjteménye.

A fenyőgyűjtemény korábbi kurátora szerint egy munkacsoport három évig aprította a földön fekvő faanyagot.

1993-ban a British Council támogatásával indulhattunk újabb angliai dokumentációra, ezúttal elsősorban a fenyőfajták alaposabb felmérése céljából. Horváth Ernő kollégámmal közösen dolgozhattunk a Savill Garden, a Pigmy Pi­ne­tum, a Wisley Gardens élő gyűjteményében, s természetesen Bedge­bury­ben is.

Bedgebury az évek múltával is az örökké vonzó „fenyőparadicsom” maradt számomra, ahol sok fa olyan élénken élt az emlékezetemben, hogy szinte lerajzolni tudtam volna. Más feladatok miatt csak 2018-ban járhattam ott ismét. Óriási volt a változás, kitágult a tér, bevontak új területeket, és a korábbi fenyőközpontúság feloldásaként a számos fenyőritkaság mellett több száz, jól dokumentált származású lombos fát és cserjét telepítettek. Mindezt új, tágas látogatóközpont, fogadótér egészíti ki.

A nemzeti fenyőgyűjtemény imázsa átalakult, a fenyőktől uralt belső részek valódi arborétummá emelik az intézményt.

Bedge­bury teljes területe mintegy 1,3 négyzetkilométer, s így csupán idő kérdése, hogy az olyan méltán neves, nagy lombosfa-gyűjteményekkel is felvegye versenyt, mint a Westonbirt, vagy a némileg rejtett, de igen gazdag angol magánparkok. Időközben a hivatalos neve Bedgebury National Pinetum and Forest lett, amely kifejezi, hogy a korábbi fenyőgyűjtemény ma már séta- és kerékpárutakon jól bejárható, jórészt őshonos fajokban gazdag lombos erdőtagokat is magában foglal.

Május közepén az idős fák – főként fenyők, tölgyek, szelídgesztenyék – védelmében rododendronfajok és -változatok színes világa bontakozik ki

2018 májusában Daniel Luscombe, a Pinetum kurátora vezetett körbe útitársammal, Nagy Gergővel együtt. A bemutatott képsor csupán néhány érdekességet villant fel a száznál több dokumentált fajból. Minden magyar növénybarátnak javaslom, hogy a legközelebbi angliai utazásán keresse fel ezt a kicsit rejtett, de annál csodásabb parkot.

Rácz István

kurátor,

Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány

Budakeszi Herbárium

Forrás: 
Kertészet és Szőlészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2020/38 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

Zöld Hetek

Amikor az ember és az erdő kapcsolatára gondolok, mindig Áprily Lajos verssora jut az eszembe: „Engem az erdő véd s szeret, utaimon erdők kisértek”, mert tökéletesen megfogalmazza, hogyan kellene nekünk, embereknek az erdőhöz viszonyulnunk. Akik az erdők közelében élnek vagy foglalkozásukból adódóan az erdőhöz kötődnek, azoknak egyszerűbb.

Az erdőszegély dísze

Az Országos Erdészeti Egyesület által tavaly meghirdetett online szavazáson a három felterjesztett őshonos fafajunk közül a tatár juhar (Acer tataricum) kapta a legtöbb voksot. Így 2020-ban ez a nagyközönség által kevésbé ismert faj lett az év fája. Faanyagát nem sokra becsülik, ökológiai-állományszerekezeti szempontból azonban fontos faj, egyben kiváló parkfa.

Vadászati kincsek a Rinya-ágak mentén

A Balatontól egészen a Dráváig húzódó Belső-Somogy, a Rinyák vidéke sok évszázad tapasztalatait, a modern kor emberének természetszeretetét és a ma élők mindennapjait ünneppé varázsoló csodálatos harmóniát tárja elénk. Ezek az értékek adják az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki fundamentumát.

Alkotói természet, természetben alkotás

Erdei barangolásaink során sokszor találkozunk épített erdei létesítményekkel. Arra azonban kevesen gondolnak, mennyi szakismeret szükséges ahhoz, hogy ezeket az építményeket erdei környezetbe ágyazzuk, és ott üzemeltessük. Minden munkában visszatükröződik a tervező egyedi látásmódja is.

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Erdei építmények

Vörösné Baracsi Erzsébet 1980-ban végzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöki karán, az Iparművészeti Főiskola Belsőépítész szakán pedig 1986-ban vette át diplomáját. Az erdészetek közül legelőször a Pilisi Parkerdő Zrt. kereste meg, a Sikárosi Vadászház belsőépítészeti munkálatait tervezte meg.

Kövesd a borostyánt a Nagyerdő szívében!

Debrecen „zöld tüdejében” vezet a NYÍRERDŐ Zrt. Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolájának Borostyán tanösvénye. A tanösvénytúrákon és egyéb erdei iskolai foglalkozásokon résztvevők a környezeti és a fenntarthatóságra nevelés módszereivel élményszerűen ismerkedhetnek meg a varázslatos Nagyerdő élővilágával.

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.