Back to top

Zarándokúton Bedgeburyben

Ezúttal a Bedgebury Nemzeti Fenyőgyűjtemény érdekességeit gyűjtöttük össze. A Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány megalakulásakor kitűzött célok között első helyen szerepel a természetismereti műveltség terjesztése, a szakismereti és alkalmazott botanikai – elsősorban a környezetvédelmi és tájesztétikai –, mai kifejezéssel környezettudatos nevelés.

Az utóbbi két évtizedben, részben korábbi személyi és szakmai kapcsolatokra építve, több hazai és nemzetközi szervezettel, természettudományi, természetvédő, oktató, kutató, botanikus kerti és arborétumi intézménnyel szerveztünk számos dendrológiai expedíciót. Az angol Hillier Arborétum figyelemreméltó ritkaságairól a Kertészet és Szőlészet idei 23. számában már írtunk, most egy másik angol növénygyűjtemény érdekességeit gyűjtöttük össze.

A fogadótér környezete
Bár épp nem a legalkalmasabb időket éljük ahhoz, hogy Anglia növénygyűjteményei felé vegyük az irányt, tervezni, készülni most is lehet. Először 1975-ben, végzős egyetemistaként járhattam Debreczy Zsolt biztatására és segítségével a Bedgebury Nemzeti Fenyőgyűjteményben. A decemberi deres, hűvös időszakban tett látogatás során olyan fenyőfajokat, fajtákat láthattam e lenyűgöző léptékű örökzöld parkban, mint a püspökfenyő, a parti óriásfenyő, vagy az akkor nálunk még ismeretlen Leyland-ciprus.

Ugyancsak megfogott az oregoni álciprus szín- és alakváltozatainak sokasága. Két év múlva már hosszadalmas előkészítés után tértünk vissza Angliába, hiszen több ország vízumát kellett kiváltani, végül az illetékes hatóságok hozzájárulásával két hónapot tartózkodhattunk külföldön.

Utunkat szorgalmasan dokumentáltuk, százszámra készítettük a szakfotókat, megmásztuk a fákat a tobozos hajtások begyűjtése kedvéért, melyekre a Dendrológiai Atlasz illusztrációihoz (fotók, művészi szakrajzok) volt szükség. Akkoriban Csapody Vera és Debreczy Zsolt együttműködésében már teljes erővel folyt a kiadvány háttéranyagának előkészítése. Bedgeburyben és más angol kertekben néhány hét alatt hét mázsányi anyagot gyűjtöttünk össze.

Erdeifenyők, mocsárciprusok, rododendronok kísérik a Pinetum tóparti vonalát (Marshall’s Lake)
Hazatérve tovább folytattuk a feldolgozó és előkészítő munkát, és 1983-ban Debreczy Zsolt családtagjai jóvoltából amerikai dendrológiai expedícióra indulhattunk. Előtte néhány hétig újabb dokumentációkat készítettünk Bedge­bury és a Kew Gardens gyűjteményében, majd az újvilági expedíció után is oda tértünk vissza, és onnan indultunk haza.

Néhány év múltán nagy csapás érte Nagy-Britanniát.

Az 1987. októberi nagy vihar fák ezreit csavarta ki tövestől, nem kímélve sok neves élő gyűjteményt, így a Kew Gardenst, a királyi botanikus kertet sem. Bedgeburyben a rendkívüli vihar megtizedelte az elegáns látképéről híres Dallimore Avenue ciprusait, álciprusait, és számos ritka, idős jegenye-, hemlok-, mamut- és luc, valamint erdeifenyő is a vihar áldozata lett.

Dendrológiai központ Budakeszin

A Pilisi Parkerdő Zrt. Budakeszi Erdészetének területén található a sok száz élő növény bemutatására, valamint génmegőrzés céljára fenntartott dendrológiai tanösvény, amely a mintegy 250 ezer darabos növénygyűjteménnyel együtt a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány herbáriumának része. Az 1995-ben Debreczy Zsolt kezdeményezésére és felajánlásával létrejött alapítvány már meglévő herbáriumi és más gyűjteményi anyagai az Erdészeti Hivatal segítségével Budakeszin egyesülhettek. Az alapítvány kutatóinak és önkénteseinek együttműködésével húsz év alatt valódi dendrológiai központ jött létre, ahol az élő gyűjtemény és annak teljes háttérdokumentációja helyet kapott. A szaporítási és növényszelekciós tevékenységet részben itt, részben pedig az alapítvány baracskai telephelyén végezzük, megfigyeljük, kiértékeljük a sokszor igen távoli vidékekről származó növények magyarországi adaptációját. Az alapítvány kutatói több hazai és külföldi arborétum, botanikus kert, közcélú zöldfelület tervezésében, fejlesztésében, növényanyagának bővítésében vettek, illetve vesznek részt. Emellett kiterjedt dendrológiai ismeretterjesztő munkát is folytatnak. Az ismeretek forrása – a szakirodalom mellett – a személyes tapasztalatszerzés a fák, cserjék eredeti állományaiban, hazai és külföldi élő gyűjteményekben: botanikus kertekben, arborétumokban. Utóbbiak között is kiemelkedik az angolok nemzeti fenyőgyűjteménye.

A fenyőgyűjtemény korábbi kurátora szerint egy munkacsoport három évig aprította a földön fekvő faanyagot.

1993-ban a British Council támogatásával indulhattunk újabb angliai dokumentációra, ezúttal elsősorban a fenyőfajták alaposabb felmérése céljából. Horváth Ernő kollégámmal közösen dolgozhattunk a Savill Garden, a Pigmy Pi­ne­tum, a Wisley Gardens élő gyűjteményében, s természetesen Bedge­bury­ben is.

Bedgebury az évek múltával is az örökké vonzó „fenyőparadicsom” maradt számomra, ahol sok fa olyan élénken élt az emlékezetemben, hogy szinte lerajzolni tudtam volna. Más feladatok miatt csak 2018-ban járhattam ott ismét. Óriási volt a változás, kitágult a tér, bevontak új területeket, és a korábbi fenyőközpontúság feloldásaként a számos fenyőritkaság mellett több száz, jól dokumentált származású lombos fát és cserjét telepítettek. Mindezt új, tágas látogatóközpont, fogadótér egészíti ki.

A nemzeti fenyőgyűjtemény imázsa átalakult, a fenyőktől uralt belső részek valódi arborétummá emelik az intézményt.

Bedge­bury teljes területe mintegy 1,3 négyzetkilométer, s így csupán idő kérdése, hogy az olyan méltán neves, nagy lombosfa-gyűjteményekkel is felvegye versenyt, mint a Westonbirt, vagy a némileg rejtett, de igen gazdag angol magánparkok. Időközben a hivatalos neve Bedgebury National Pinetum and Forest lett, amely kifejezi, hogy a korábbi fenyőgyűjtemény ma már séta- és kerékpárutakon jól bejárható, jórészt őshonos fajokban gazdag lombos erdőtagokat is magában foglal.

Május közepén az idős fák – főként fenyők, tölgyek, szelídgesztenyék – védelmében rododendronfajok és -változatok színes világa bontakozik ki

2018 májusában Daniel Luscombe, a Pinetum kurátora vezetett körbe útitársammal, Nagy Gergővel együtt. A bemutatott képsor csupán néhány érdekességet villant fel a száznál több dokumentált fajból. Minden magyar növénybarátnak javaslom, hogy a legközelebbi angliai utazásán keresse fel ezt a kicsit rejtett, de annál csodásabb parkot.

Rácz István

kurátor,

Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány

Budakeszi Herbárium

Forrás: 
Kertészet és Szőlészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2020/38 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kövesd a borostyánt a Nagyerdő szívében!

Debrecen „zöld tüdejében” vezet a NYÍRERDŐ Zrt. Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolájának Borostyán tanösvénye. A tanösvénytúrákon és egyéb erdei iskolai foglalkozásokon résztvevők a környezeti és a fenntarthatóságra nevelés módszereivel élményszerűen ismerkedhetnek meg a varázslatos Nagyerdő élővilágával.

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.

Az erdő gazdája

33 esztendő, egy hosszú emberöltő – ennyi időt dolgozott dr. Jámbor László a soproni Tanulmányi Erdőgazdaságnál, ebből 21 évet vezérigazgatóként. Idén nyugdíjba vonult, ám megtartotta társadalmi megbízatásait, az Országos Magyar Vadászkamara elnöki és az Országos Magyar Vadászati Védegylet alelnöki tisztét.

Kaptassunk még magasabbra

A Soproni Parkerdő intenzíven látogatott városkörnyéki területét nyugati irányba elhagyva kiemelkednek a Soproni-hegység 500 méternél magasabb bércei. Közúton három irányból közelíthetjük meg a nyugati határterület: a Récényi úton, a Brennbergi-völgyben vagy Ágfalva felől.

Virág Vivien: Reggeli rutin

Virág Vivien erdőmérnök az EGERERDŐ Zrt.-nél dolgozik. Már gyerekként magával ragadta az erdő mesebeli szépsége és lakóinak sokasága. Édesapjával rengeteg időt töltött az erdőn, és ez nemcsak a hivatását, hanem a hobbiját is meghatározta.

#ForestBiodiversity

Lépjünk túl a közhelyeken és hallgassuk meg az erdészeket, értsük meg a tevékenységüket, tanuljunk a tapasztalataikból! Dióhéjban ez az új, #ForestBiodiversity elnevezésű figyelemfelkeltő kampány üzenete, amelyet hat, az európai erdészeti ágazatot képviselő egyesület indított Brüsszelben.

Egy különleges ritkaság az erdőben

Aki nem járatos a gombák világában, biztosan hozzá sem nyúl a bizarr külsejű májgombához. Akik kóstolták, különleges finomságnak tartják.

A természet szolgálatában - Ötven éves a Bakonyerdő Zrt.

Hazánk legjelentősebb faiparral rendelkező erdőgazdasága kiterjedt erdeivel, történelmi emlékhelyekkel, lenyűgöző vadállományával méltán kedvelt turisztikai célpont. A Bakonyerdő Zrt. 50 éves fennállásának alkalmából ünnepélyes megemlékezést tartottak az erdőgazdaság huszárokelőpusztai vendégházában.

Nincs vége a szerelemnek a Pilisi Parkerdőben!

Jelentős érdeklődés övezte idén is a Pilisi Parkerdő vezetett szarvasbőgés túráit. A résztvevők nemcsak hallhatták a gímbikák alkonyattól felerősödő bőgését, agancscsattogását, a szerencsésebbek láthatták is a nemes vadat. Bár az őszi erdő egyedülálló hangjelenségének, a szarvasbőgésnek lejárt az ideje, a nászidőszaknak még sincs vége a Parkerdőben.

Emlékerdő Gúthon a Vadászati és Természeti Világkiállítás jegyében

Emlékerdőt ültetett Nyíradony-Gúthon a NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt. a 2021-es „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás jegyében. A Gúthi Erdészetnél kialakított emlékerdőt 2020. október 21-én adták át.