Folyamatosan napirenden van a beporzók kérdése, hiszen
munkájuk nélkül számos élelmiszernövény egyszerűen nem lenne megtermeszthető.
A göttingeni egyetem, illetve a Julius Kühn Intézet és a braunschweigi Thünen Intézet kutatói különböző, alapvetően mezőgazdaság-központú tájakon vizsgálták a vadméhek életfeltételeit, Németország több részén. A területek egyik felén konvencionális (vagyis nem bio) lóbabtermesztés folyt, a másik felükön nem voltak lóbabtáblák. Ahogy a fruchthandel.de portál által idézett szakértő, Nicole Beyer összefoglalta, a lóbab nektárja elég mélyen van a virágokban, emiatt csak a nagyobb testű, a nektárért mélyre benyúlni képes méhek számára jöhet szóba; ebből kiindulva merült fel a gondolat, hogy – a habitusukban egyébként meglehetősen különböző – vadméheknek kedvez-e egy-egy lóbabtábla,
tudnak-e profitálni belőle, ha ilyen növényt termesztenek nagyobb felületen.
Röviden megfogalmazva arra jutottak, hogy a poszméhek nagyon jól jártak a lóbabbal, több mint kétszer annyit számoltak meg belőlük a lóbabbal bevetett, mint az anélküli szántóföldeken, a többi vadméh egyedszámára azonban semmilyen hatással nem volt ez a táplálékforrás. Nekik sokkal inkább kedvezett az, ha sok kicsi természetközeli élőhely tarkította a mezőgazdasági tájat.
A kísérlet tapasztalatait leszűrve a kutatók rámutattak, hogy igenis segíthetünk bizonyos beporzó rovaroknak a szántóföldek növényösszetételének tudatos alakításával, viszont nem minden növényből tud minden beporzó egyformán profitálni.
Legjobb, ha sokféle virágzó szántóföldi növény is jelen van,
illetve, ha félig-meddig természetes élőhelyeket is fenntartunk a szántóföldek környezetében – olvasható a fruchthandel.de portálon a tanulmány rövid összefoglalójában.