0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Selyemakác: a kedvelt díszfa gyógynövény is

A perzsa selyemakácot (Albizia julibrissin) egyre több kertben ültetetik díszfaként. Ennek oka, hogy viszonylag gyorsan látványos méretűvé nő, de utána növekedési üteme lassul és sokára növi ki a kertet. Lombozata is látványos, ám virágzási időben még szebb, ráadásul virágai több hullámban nyílnak így a virágpompája júniustól szeptember végéig is tarthat.

Ez az Ázsiában honos növény eredeti élőhelyén gyakran pionír faj, azaz elsőként veszi birtokba az üres területet így ott olyan szapora, hogy gyomfaként tartják számon. Nálunk körülbelül 20-30 éve jött a divatba, ma már egyre több helyen találkozhatunk vele kertekben, sőt közparkokban is. A pillangós virágúakhoz tartozik, és mint a többi ilyen növénynek a gyökerén nitrogén kötő baktériumok élnek.

Metszés, alakítás nélkül cserje, vagy többtörzses bokorfa lesz belőle, de kis odafigyeléssel törzses fává is nevelhető.

A párosan szárnyalt levelek 20-60 levélkéből állnak. Illatos virágai végálló, 15-25 tagú fürtöt alkotnak és a méhek is nagyon kedvelik. A virágokból kihajló, lilásrózsaszínű porzószálak pamacsszerűen díszlenek. A termései akár tavaszig is a fán maradnak, ám a magvakat csak néhány madár és a mókusok fogyasztják, az állatok többsége nem kedveli

Tősarjaktól is szaporodhat, így a korona kivágása, vagy elpusztulása után képes újra hajtani, nem sokkal távolabb. Ilyenkor a növény érzi, hogy kivágták, de a földben levő gyökerei még élnek, az ezeken található alvórügyekből hajt ki, új életre kelve. Fénykedvelő, szereti a meleget, szárazságtűrő, de nedves körülmények közt, és félárnyékban is jól érzi magát – tehát tágtűrésű faj.

Fiatal korában, életének első 2-3 évében hazánkban fagyérzékeny ezért takarással, vagy fagymentes helyen való teleltetéssel óvjuk ebben az időszakban. Magról könnyen szaporítható.

Az ausztrál Permakultúra Kutató Intézet a selyemakácot a szupernövények közt említi. Fő előnye a pillangósvirágúakra jellemző nitrogén megkötő képessége, illetve gyökérsarjakkal történő szaporodása. A lombját a haszonállatok (juh, szarvasmarha) takarmányozására ajánlják. Pozitív eredményeket értek el köztes növényként való alkalmazásával is. Ebben az esetben növelni tudták a talaj tápanyag tartalmát. További lehetőség, hogy szélfogó, árnyékoló cserjesornak ültetik. Többen használják élő támasztékként is, ahogy pl. a kukoricát használják a bab felfuttatására. Hazánkban inkább szoliterként, azaz magányosan ültetve tartják dísznövénynek, formája így lesz a legszebb, ha minden irányból egyenletesen éri a fény.

Barna levelű díszváltozatai is ismertek, és egyre kedveltebbek, hiszen ez a szín a növényvilágban nem jellemző, így extravagáns hatást ad annak a kertrésznek, ahová ültetik.

Egyes országokban népi gyógyászati felhasználása is ismert. A virágfejek szélhajtó, emésztést javító, nyugtató és tonizáló hatásúak. Belsőleg álmatlanság, ingerlékenység és rossz memória kezelésére használják. A virágokat nyílás kezdetén szedik és szárítják. A leveleket sebkezelésre is használják helyenként. A kéreg betakarítását tavasszal, vagy nyár végén végzik, és későbbi felhasználás céljából szárítják. A növényből nyert nyúlós kivonatot a tályogokra, forrázásos sebekre ajánlja a tradicionális gyógyászat.

Felhasznált irodalom: naturalmedicinalherbs.net

Forrás: magyarmezogazdasag.hu