0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Katedráról az almásba

Jó almát, szép almát termelni nem könnyű feladat, erre az utóbbi 20 évben rájöttem” – mondta tudósítónknak Györkös Dezső, aki két évtizeddel ezelőtt, nyugdíjba vonulása után telepített gyümölcsöst. Azóta is, immár 82 esztendősen, nagy szeretettel gondozza Tekenyén lévő almását.
– Feleségemmel együtt pedagógusként dolgoztunk, és a nyugdíjba vonulásunk után a lakásunkkal pont szemben tudtunk vásárolni a kárpótlás keretében egy 10 hektáros területet – idézte fel a kezdeteket Györkös Dezső.

– Először nem tudtuk, hogy mit kezdjünk vele, aztán egy ausztriai tanulmányút hatására csak sikerült eldönteni, hogy mi legyen sorsa. Almásokat kerestünk fel, és az intenzív almások, ahogy azokat művelték, gondozták, nagyon megtetszettek. Úgy gondoltuk, mi is megpróbálkozunk vele – túl a hatvanon, pedagógusként.

Tehát semmiféle tapasztalatunk nem volt az almatermesztéssel kapcsolatban, talán annyi, hogy kémiatanár lévén a növényvédelem, vagy legalábbis annak anyaghasználata nem állt teljesen távol tőlem.

Szóval, az alma mellett döntöttünk. Pályáztunk, és a támogatásnak köszönhetően 3,5 hektár gyümölcsöst tudtunk telepíteni. Részben azért döntöttünk így, hogy hasznosan és értelmesen töltsük a szabadidőnket nyugdíjasként.

Tréfából úgy fogalmaztunk ezzel kapcsolatban, hogy az almatermesztés hasonlít a pedagógiához, csak az iskolában gyerekeket kell nevelni, az almásban pedig fákat.

Mivel nem sok tapasztalatuk volt, úgy gondolták, piackutatást végeznek, hogy mégis megalapozottan tudjanak dönteni a telepítendő fajtákról, és ez alapján Jonica, Jonagold, Jonagored, Idared és Gála került az ültetvénybe.

– Hamar kiderült, hogy az almater­mesz­tés nem könnyű munka, mert ezernyi dologra kell odafigyelni. Sokat kellett tanulnunk ahhoz, hogy a termés ne csak megmaradjon, hanem szép is legyen. Kezdetben minden környékbeli tanfolyamra és továbbképzésre eljártunk a célunk érdekében. Szerencsére bőven volt ilyen, hiszen akkoriban sok almás indult Zalában. Megismerkedtünk a növényvédelemmel, a tápanyag-utánpótlással, a metszéssel és a tárolással kapcsolatos teendőkkel, és még sok-sok munkámkhoz szükséges ismeretet elsajátítottunk. Kezdetben szaktanácsadót is foglalkoztattunk, mert biztosra szerettünk volna menni.

Folyamatosan fejlesztettünk, öntözőrendszert telepítettünk, majd két kis traktort is beszereztünk.

Hamar kiderült, hogy jó és szép almát nem könnyű termelni, és ha ilyet akarunk, akkor minden nap van munka a gyümölcsösben. Ott van például a metszés – pontosabban a szakszerű metszés. Kétségtelenül ez a legnagyobb falat az almásban. Már télen neki kell állni, és elmondanám, hogy ezt a munkát 15 éven át egyedül végeztem a 3,5 hektárunkon. Utána segítségre lett volna szükségem, de ekkor gondba ütköztünk, mert erre szinte lehetetlen szakembert találni. Végül egy alföldi brigádot találtunk, az utóbbi években ők segítenek be.

A növényvédelem kiemelkedő figyelmet igényel, ugyanis az almának betegsége és kórokozója egyaránt sok van. Egy évben legalább tizenötször kell permetezni, ha az ember azt akarja, hogy szép legyen a termés, az időjárás függvényében. A betakarítás szintén jelentős feladat.

De ha szép almát lát az ember, akkor örömmel szedi.

Még egy tényezőt meg kell említenem, mégpedig az időjárást, mert a termés mennyiségét és minőségét is nagyon befolyásolja. Az elmúlt 20 évben kétszer ért minket olyan jégverés, ami szinte teljesen elverte az almásunkat, egyszer pedig a fagy tette tönkre a termést. Ezek az időjárási jelenségek az adott évben gyakorlatilag lenullázták nemcsak a termést, hanem minden bevételünket. A jég ellen lehetne védekezni, de a gyümölcsösünk már öregnek számít, és mivel a beruházás igen drága, a termése évek alatt sem hozná vissza az árát. Akadt kiemelkedő évjáratunk is, 2018-ban például rengeteg almánk termett.

Györkös Dezső azt mondja, a piacra jutás sem egyszerű művészet, évek kellettek hozzá, hogy kialakítsák a maguk rendjét. Sok szervezés és jó minőségű, szép és ízletes almára volt szükség hozzá.

– Amikor kezdtük, voltak nehézségeink, hiszen semmiféle értékesítési tapasztalatunk nem volt. Be kellett vezetnünk az almánkat, ki kellett alakítani a saját csatornáinkat. Mostanra Veszprém és Vas megye több településén is sok vevőnk lett. Az emberek gyorsan megszerették az almáinkat, mindegyik fajtát. Évi 20 tonnát tudtunk így eladni az átlagosan 70 tonnás termésből. Sokan már az érés előtt telefonáltak, hogy mikor érkezem a településükre az almával. Aztán bekapcsolódtunk az iskolaalma-akcióba. Annak keretében tíz intézménnyel kerültünk kapcsolatba, és ez szintén jó piacnak bizonyult számunkra.

De nem feledkeztünk meg a helyiekről sem. Megvásároltuk Zalaszentgróton az egyik Károlyi gróf által épített 150 esztendős borospincét. Önerőből és pályázati támogatásból felújítottuk az egykor állami gazdasági tulajdonban lévő épületet, hűtőkamrát alakítottunk ki benne. Kiderült, hogy a pincéje ideális alma tárolására, ráadásul a vevőink is nagyon kedvelik a helyszínt. A piac egyébként nagyon gyorsan meg tud változni. Vegyük csak az idei évet! Nagyon kevés alma termett az egész országban, mifelénk pedig még az átlagnál is kevesebb, mert a gyümölcsösök jelentős részét fagy érte. Ennek megfelelően az alma ára is változott.

A szakértők azt mondják, az utóbbi években 120-150 forint között mozgott az alma ára, most viszont 300-500 forint között van kilója.

Ez az áremelkedés természetesen a mi almánkra is vonatkozik.

Magyarországon még mindig az alma az egyik legkedveltebb gyümölcs, akkor is, ha magasabb az ára.

– Régen a Jonatán és az Idared volt a kedvenc, talán azért is, mert azokból termett a legtöbb. De nagyon gyorsan megkedvelték az emberek az új fajtákat, mert ízletesek és kiváló állagúak. Nekem például a Jonica és a Jonagold a kedvencem. Nincs olyan nap, hogy ne ennék almát, és ez az egész családban így van. Téli estéken mindig az asztalra kerül egy-egy tál alma. Tudni kell, hogy az alma nemcsak finom, de rendkívül egészséges is.

Nemrég olvastam, hogy mintegy százféle olyan anyagot – vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet stb. – tartalmaz, amikre az emberi szervezetnek szüksége van, és ezáltal segít a betegségek megelőzésében.

Györkös Dezső a jövővel kapcsolatban azt mondta: hogy az ültetvény egy részét felújítják, mert a fia folytatja az almater­mesztést.

– Egy intenzív almaültetvény élettartama 20 esztendő. A mienké mostanra lejárt. Én sem bírom már úgy a munkát, mint annak idején. Az ültetvényt újra kell telepíteni. A 3,5 hektárból egyelőre 1 hektár almás marad, akkorával még elbírunk. A fiam folytatja a termesztést. A mienktől nem messze telepített 3 hektárnyi almást, ahol holland fajtákat ültetett.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság