0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A körte vírusos és fitoplazmás betegségei

A körte az egyik legértékesebb, magas cukortartalmú gyümölcsünk, amely a környezetre igényes gyümölcsfajokhoz tartozik. Sem a száraz, meleg nyarakat, sem a nagy fagyokat nem bírja, csapadékigénye is 700-800 mm körül mozog éves szinten. Legjobban a középkötött, meleg, jó vízellátású talajokon fejlődik.

A körtének több nem fertőző, a kedvezőtlen környezeti tényezőkre visszavezethető betegsége is van, ilyen például a körtegyümölcs kövecsessége vagy éppen a puhulása.

A körtegyümölcs kövecsessége esetén a gyümölcshúsnak főleg a magház körüli részei kemények és rágósak lesznek, mert a szövetekben kősejtek alakulnak ki. A kövecsesedés fajtatulajdonság is (pl. Kieffer vagy Nyári Kálmán körte), de mértékét a környezeti tényezők közül a talaj víztartalma is befolyásolja. Száraz évjáratokban nagyobb mértékű a kősejtképződés.

A körtegyümölcs parásodásakor a gyümölcsökön 5-6 mm széles parás sávok keletkeznek.

A betegség akkor lép fel, amikor virágzáskor a hőmérséklet fagypont körül van, a virágok károsodnak, de még kötődnek. A hideghatás viszont nyomot hagy: a kötődött gyümölcsökön parás sáv alakul ki.

A körtegyümölcs puhulását népiesen szotyósodásnak nevezik. A gyümölcshúsban a magháztól kiinduló barnulás, kásás, széteső szövetek láthatók. Magház körüli barnulás a tárolóban a szén-dioxid károsító hatására következik be.

A körte sárgulása a gyümölcs egyik gyakori élettani betegsége. A levéllemez halványzöld, majd sárgás­zöld színű lesz, a levélerek viszont sokáig zöldek maradnak.

A hajtásnövekedés szembetűnően gyenge, a nyár folyamán a levelek elsárgulnak.

A betegség oka a vashiány, ami vaskeláttartalmú műtrágyákkal (pl. Fitohorm 55 Vas), talajkezeléssel vagy lombpermetezéssel megelőzhető, illetve a már kialakult tünetek gyógyíthatók.

A körtelevelek feketedése a nagy melegben figyelhető meg. A hőguta jellegzetes tünete, ami lombszíneződéssel, lombhervadással együtt jár. Ilyenkor a lomb részben vagy teljesen elfeketedik, majd elszárad, de nem hullik le. A fák gyengén fejlődnek, de nem pusztulnak el, a következő évben is kihajtanak. A betegség oka az alany-nemes összeférhetetlenségben keresendő, aminek következtében víz- és tápanyagellátási zavarok lépnek fel. Hasonló tünetek a sekélyen gyökeresedő körtealanyoknál is megfigyelhetők.

Vírusos betegségek

A körte gyűrűs mozaikja (Apple chlorotic leaf spot closterovirus) hazánkban csak szórványosan fordul elő. A fertőzés következtében a fák vontatottan növekednek, fokozottan fagyérzékenyek. A leveleken világoszöld vagy sárgászöld gyűrűk, foltok és sávok, esetenként nekrotikus foltok alakulnak ki. A levél széle hullámos, gyakran kitöredezett.

A körtefajták közül pl. a Vilmos, a Hardy vajkörte, a Conference számít fogékony fajtának.

A betegség látható tünetet nem okozva az almán és a cseresznyén is előfordul. A kórokozó főleg szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át, de a talajban gyökérérintkezéssel is terjed. A vírusbeteg fákat meg kell semmisíteni. Fontos még a vírusmentes szaporítóanyag előállítása és felhasználása.

A körtegyümölcs kövecsességét (Pear stony pit virus) Magyarországon először 1960-ban figyelték meg. A betegség miatt a gyümölcsök élvezhetetlenek. A kórokozó gazdanövénye a körte, fogékony fajta a Bosc kobak és a Hardy vajkörte, ritkán pedig a birs. A vírusfertőzés hatására mintegy 10-20 nappal a virágzás után a fiatal gyümölcsök héján enyhén besüppedő foltok keletkeznek. A körte növekedésével ezek a foltok mélyülnek, majd kialakul a jellegzetesen torz gyümölcs. A besüppedt részek alatt a gyümölcshús sötétbarnára színeződik és megkeményedik. A levélen az érközökben apró sárgászöld foltok láthatók, a vesszőn és a törzsön gyakran kéregpusztulás is bekövetkezik kísérőtünetként. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó a szaporítóanyaggal és a szemzőhajtásokkal terjed tovább.

A védekezés alapja ennél is a beteg fák megsemmisítése, valamint a vírusmentes szaporítóanyag-előállítása és használata.

A körte érsárgulás és vörösfoltosság (Pear vein yellows and red mottle virus) jellegzetes levéltünetei május vége-június elejétől figyelhetők meg a körtefákon. A vírusfertőzés következményeként a harmadrendű és a belőlük eredő kisebb levélerek, illetve a mellettük levő keskeny szövetrészek kivilágosodnak. Nyár vége felé sok fajtán a levelek kifejezetten vörösfoltosak, a kis erek mindkét oldalán pedig piros sávok futnak. A tünetek főleg a fiatal fákon fejlődnek ki, az idősebb fák gyakran tünetmentesek. A kórokozó fertőzött szaporítóanyaggal terjed, ezért fontos a vírusmentes szaporítóanyag telepítése.

A betegség diagnosztizálása szabadföldi teszteléssel, Hardy vajkörte indikátornövénnyel történik.

Fitoplazmás betegségek

Világszerte komoly növényvédelmi problémát jelentenek a gyümölcstermesztésben a fitoplazma eredetű betegségek, szerepük az utóbbi években ugrásszerűen nőtt a bakteriális, illetve gombás eredetű kórokozók mellett. Védekezni csak egészséges szaporítóanyag használatával lehet, a betegségek nem gyógyíthatók. Amelyik vektorral is átvihető, ott a körte-levélbolha elleni védekezéssel lehet lassítani a terjedését.

A körte (alma) áglaposodásának (Apple rubbery wood phytoplasma) kórokozója a fás részek fejlődési rendellenességét okozza. Az első látható tünetek a hosszirányú bemélyedések és az ágak ellaposodása, amelyek különösen az elágazások közelében szembetűnők. A tünetek főleg az idősebb ágakon alakulnak ki, de megjelenhetnek fiatal ágakon is, sőt néhány esetben még 2-3 éves oltványokon is. A bemélyedések egyre mélyülnek. Az idősebb ágak csavarodnak, torzulnak.

A körtepusztulás (Pear decline mycoplasma) Magyarországon karanténbetegség, lefolyásának két típusa ismeretes.

Az egyik a lassú pusztulás, aminek során a fa fokozatosan gyengül, a folyamat hetekig vagy hónapokig is eltarthat. Ezek a tünetek vagy tavasszal lépnek fel, vagy csak későn nyáron. Tavaszi tünetek esetében az addig normálisan fejlődő fák késve vagy gyengén hajtanak ki, és kicsiny, halványzöld és enyhén sodródott levelek képződnek rajtuk. A virágbimbók elbarnulnak és elhalnak, de a fán maradnak.

Nyáron a beteg fák levelei elszáradnak és közülük csak kevés éli túl a nyarat.

Nyári tünetek esetén a fák tavasszal még zavartalanul fejlődnek, és a lombozat csak júniusban kezd sárgulni, majd hervadni. A hervadó, besodródott levelek augusztusra pirosas bronz színűvé válnak, és a beteg fák a tenyészidőszak végére általában elpusztulnak. A beteg fák főgyökére egészségesnek látszik, a hajszálgyökerei viszont elpusztulnak. A fertőzésnek kedvez a meleg, száraz nyári időjárás, akkor a betegség lefolyása gyorsabb.

A betegség másik típusa a gyors pusztulás, amikor a fák néhány óra vagy néhány nap alatt elsárgulnak, majd elpusztulnak.

A tünetek nem specifikusak, azaz egyéb tényezők hatására is kialakulhatnak, ilyen pl. az alany-nemes összeférhetetlenség, a szélsőséges vízellátás, a tápanyaghiány, a fagykárosodás. A kórokozó jelenléte indikátornövénnyel mutatható ki. Az egész tenyészidőszak alatt felderíthető. A fitoplazma terjedéséért a fertőzött fáról származó hajtásokon kívül a körte-levélbolha is felelős.

Forrás: Kerti Kalendárium