Ahol kisgyermek van a családban sok helyen vetődik fel: a veszélyérzet hiányát hogy lehet ellensúlyozni? Erre a lakásban vannak fiók-, és ajtó becsapódás gátlók, asztal élekre szerelhető élvédők, gyerekzáras megoldások. De erre nem csak a lakásban, hanem a kertben is szükség lehet.
Szigorúan szabályozott hogy milyen ütéscsillapító felületeket kell kialakítani, és a kerítéseknek, mászókáknak milyen távolságra kell legyen a rudazata, hogy abba ne szorulhasson bele a gyerek feje, lába…
A családi ház kertje gyakran a gyerekek kedvenc játszóhelyévé válik, így idővel a gyerek az egész kertet „belakja” ezért az egész területnek gyerekbarátnak, biztonságosnak, „gyerek-kompatibilisnek” kell lennie. A kertben számos veszélyforrás leselkedhet a gyermekekre, bár amennyiben folyamatosan felügyelet alatt vannak, azzal a probléma jórészt megoldódik. Ám elérkezik az az idő, amikor már nem lehet minden lépésüket figyelemmel követni.
Elektromosság és víz
A kert gyerekbiztonsági felülvizsgálatakor érdemes egy általános biztonsági felülvizsgálattal kezdeni a dolgot, ami gyerek nélkül is elvárható lenne. Az elektromos csatlakozók mind kültéri használatra valók-e, illetve van-e rajtuk fedél?
Fokozottan figyeljünk arra, hogy a szórófejek vízsugara ne érje az elektromos csatlakozókat, még akkor se, ha ezek kültérre tervezett eszközök, emiatt sokkal szigorúbb érintésvédelmi módszerekkel és komolyabb szigeteléssel rendelkeznek. A kerítéseket, kerti tárgyakat nézzük át, van e kiálló drót rajtuk, hegyes, éles sarok az asztaloknál stb. Ezek főleg fejmagasságban veszélyesek.
Csúszásmenes felületek
A kerti burkolatként – ha most alakítjuk ki – lehetőleg kevésbé csúszós felületű termékeket válasszunk. A rajtuk való biztonságos közlekedés fontosabb a díszítőértéknél. Vásárláskor próbáljuk ki vizesen is a felületet, a csúszóssága miatt.
Ezeket csak részben tudjuk a felületről magas nyomású mosóval eltávolítani, így a biztonság kedvért érdemes minden tárgyat az úttól kicsit távolabbra tenni. Ennek annyi értelme van, hogy ha valaki elcsúszik, akkor ne essen rá semmire.
A kerti tó, mérgező-, tövises növények…
A kerti tó is számos veszély forrása lehet. Egyrészt azért, mert a széle csúszós, másrészt mert általában mélyebb, mint ami biztonságos lenne.
Ez egy kerti tónál megoldhatatlan, túl sekély lenne, így érdemes vagy körbekeríteni, valamilyen esztétikus megjelenésű apácaráccsal, vagy amennyiben megoldható, kis vízfelület esetén takarjuk le mobilan ráhúzható és levehető ráccsal.
A mérgező növények problematikája is főleg olyan kertben kerül előtérbe, amit gyerek is használ.
Részmegoldást jelenthet az is, ha e növényeket magas törzsűnek tartjuk. Az alsóbb ágakat, hajtásokat leszedjük, így a lombozat magasabbra kerül, kevésbé veszi észre a gyerek, kevésbé csábítja kóstolásra.
Mind a mérgező, mind a tüskés, tövises fajok esetében biztonságosabbá tehetjük a kertet, ha az ágyásba más sorrendbe ültetjük be ezeket. Azaz a gyerek szempontjából problémás növény az ágyás közepébe kerül, és körbeültetjük veszélytelen fajokkal. Így a gyerek nehezebben jut el a veszélyesig.
Ezzel növényeinket is óvjuk, de a gyereket is a veszélyes növényektől.
A fára mászás is a veszélyforrások egyike. A mászható fákat ellenőrizzük le alkalmanként teherbírás szempontjából, és alájuk terítsünk ütést csillapító lapokat, vagy kéreg aprítékot.
