Ugyanakkor a kutatók és a termesztők visszajelzése alapján erősíteni szükséges a szaporítóanyag-termelés növényegészségügyi ellenőrzését az alany- és a törzsültetvényekben, valamint az oltványtermesztőknél. AHegyközségek Nemzeti Tanácsa a tagjai és a fogyasztók érdekeit figyelembe véve ágazati szinten kötelezővé teszi a szakmaközi hozzájárulás fizetését, ha valaki új telepítési engedély, újratelepítési engedély vagy átváltott telepítési engedély alapján szőlőt telepít.
Magyarországon évente átlagosan 1700-2000 hektár szőlőt telepítenek. A szőlőtermesztőknek az eltelepített szaporítóanyag mennyisége alapján kutatásösztönzési szakmaközi hozzájárulást kell fizetniük a HNT részére, melyből a magyar borszőlő biológiai alapjainak fenntartható fejlesztését finanszírozzák.
Jövőre 10 forint
A HNT tanácsülése telepített tőszámra vetítve minden év november 30-ig meghatározza a következő naptári évre vonatkozó szakmaközi hozzájárulás mértékét, amelyet 2021-re tövenként 10 forintban állapítottak meg. A szakmaközi hozzájárulás országos hegyközségi szervezeti járuléknak minősül.
A szakmaközi hozzájárulásokból a HNT borszőlő szaporítóanyag-termelési alapot képez, amit elkülönített számlán kezel.
A HNT a befolyt összeg megfelelő felhasználásának érdekében hároméves fejlesztési tervet készít a borszőlő-szaporítóanyag termelésére.
A szakmaközi hozzájárulást az új telepítési engedély, újratelepítési engedély, valamint átváltott telepítési engedély alapján telepített ültetvénynek a HEGYIR rendszerben való rögzítéséhez (nyilvántartásba vétel) kapcsolódóan kell megfizetni. Az összegét a hegybíró a nyilvántartásba vételről szóló döntésével egyidejűleg határozatban állapítja meg az ültetvénytelepítéshez felhasznált szaporítóanyag tőszáma és a szakmaközi hozzájárulás mértéke alapján.
Fontosak a termesztéstechnológiai kísérletek feltételei, az eltérő alany–fajta–művelésmód kombinációi, az innovatív fajták nemesítésére vonatkozó követelmények, a támogatott kutatások eredményeként létrejövő borszőlőfajták és -klónok fajtafenntartása, törzsültetvényi hátterének koordinálása.
A HNT tanácsadó testületként Szakmaközi Borszőlő Szaporítóanyag Bizottságot (SZBSZB) hoz létre, illetve a fejlesztési tervben meghatározott feladatokra kutatási szerződést köt az SZBSZB által javasolt ágazati szereplőkkel. A kutatási szerződés alapján létrehozott borszőlőfajták fajtafenntartója a HNT, a felhasználási jog és növényfajta-oltalom esetén a hasznosítási jog is a szervezetet illeti meg. A kutatási szerződés alapján nemesített fajták fenntartóját szerződés alapján megillető díjból, valamint a növényfajta-oltalom esetén járó hasznosítási díjból a további kutatásokat finanszírozza.
A termesztők érdeke is
Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségének elnöke szerint billeg az „ágazat lába”, a biológiai alapok fejlesztésre szorulnak.
Minden fölgyorsultA Bakonyi Károly által nemesített Cserszegi fűszeres az 1950-es években megszületett, az 1970-es években bejegyezték, s a rendszerváltást követően vált sikertermékké. A modern világban ennyi időre nincsen már szükség, a nemesítési eljárások is finomodtak, felgyorsultak. Negyed évszázada az ágazat egésze hagyománykövető volt, ma minden felgyorsult, akár a szőlészeti, akár a borászati eljárásokat nézzük, és különösen érezhető ez a fajtaváltás esetében. Régen egy-egy borvidéken akár száz éven keresztül is ugyanazzal a meghatározó fajtával dolgoztak, most viszont 15-20 évenként akár le is cserélődhetnek a fajták a piaci igényeknek megfelelően. A Cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér a semmiből robbant be. Ugyanakkor a fajtához megfelelő marketing és szaktanácsadás is kell, akkor a termelők sem fognak félni tőle, jó reklámmal pedig a fogyasztóval el lehet fogadtatni az új fajtákat. Szerencsére ma az ágazat szereplői is rugalmasabbak, könnyebben alkalmazkodnak, például a sokat szidott Bianca-Aletta-láz az alföldi szőlőtermesztők természetes válasza a sokat és olcsón termeljünk elvárásra. |
Az ágazat szereplői nem úgy szocializálódtak, hogy megértsék, az indirekt befektetések végén az ágazatnak hoznak hasznot. Nem a nemesítőkről és nem is csak a szaporítóanyag-előállítókról szól a biológiai alapok megerősítése. Fontos, hogy egészséges, jó termőképességű, a jelenkor piaci elvárásainak megfelelő fajták és klónok álljanak a termesztők rendelkezésére, amivel piacgazdasági körülmények között is hatékonyan tudnak működni.
A szőlőár-mizériának mindig csak az egyik oldalát, azaz a ténylegesen megkapott összeget nézzük, a másik oldalon azt is számításba kell venni, hogy Magyarországon 8 tonnás termésátlagokkal dolgozunk, mondta a szakember. Abban az európai gazdasági erőtérben, ahol élünk, ez elfogadhatatlan nagyságrend, 8 tonna esetén a 200 forint is kevés lenne a szőlő kilójáért. A biológiai alapok éppen ezen a területen segítenek.
Az ágazat többsége viszont arról szól, hogy jó ár-érték arányú bort kell készíteni. Az olaszok, a spanyolok, a franciák, a románok ilyen termékekkel árasztják el a piacot. A bor élvezeti cikk, néha csak könnyed élményre vágyunk, a jó ár-érték arány pedig közgazdasági kérdés. Ennek a kiindulópontja a biológiai alapok megléte, hiszen jó termőképességű, hosszú élettartamú, alacsony költségigényű ültetvényekre van szükség.
A szakma néhány év győzködés után elfogadta, hogy lépni kell, mondta Molnár Ákos. A rendszerváltás óta ezen a területen senki nem fektetett be, néhány „szent őrült” kivételével, akik az erejüket és anyagi lehetőségeiket meghaladó módon dolgoznak a nemesítésben. Teszik a dolgukat, de ez így kevés egy nemzetgazdasági ágazatban. Forrásokra van szükség, ha változást akarunk elérni.
Büszkék vagyunk arra, hogy a szerkezetátalakítási program keretében mennyi ültetvényt megújítottunk, vagyis 12 év alatt 20 ezer hektárt. Ha 30 éves amortizációval számolunk, akkor semmi mást nem tettünk, csak az ültetvények öregedését állítottuk meg, azaz szinten tartjuk a termőalapokat. Molnár Ákos szerint még mindig van az országban legalább 40 ezer hektár elöregedett, alacsony termőképességű ültetvény, ahol nagy a tőkehiány, sok a beteg tőke. A szakember bízik benne, hogy a jelen helyzet csak átmeneti állapot, a hullámvölgyek után jön az emelkedés.
A HNT eltökélt szándéka, hogy a telepítések után befolyó összegből elkülönített számlán forrásokat különít el kizárólag erre a célra.
Persze bizonyos infrastruktúrára is szükség van. Ugyanakkor a kormányzat részéről is van határozott ígérvény arra, hogy kiegészíti a telepítők által befizetett összeget, és az unióban is vannak ilyen célra fordítható források.
Változtak a nemesítési célok
A biológiai alapok megújítása a versenyképesség egyik oldala. Talán ennél is fontosabb, hogy a változó körülményekre a fajta oldaláról tudjunk megfelelő választ adni. Olyan klónokat találjunk, amelyek később érnek, jobban megtartják a savaikat. A klímaváltozás hatására megváltoztak a szelekciós elvárások. Ma már nem az lesz a nyertes, amely fagytűrő, hanem amelyik a késői fagyok miatt a mellékrügyekből is képes teremni, és amelyiknek nem égnek el a savai. A nemesítésre harmadikként ható erő a fogyasztó.
A HNT létrehoz egy munkacsoportot, amely meghatározza a piaci igényeknek megfelelő irányokat, ezek közül néhányat kiválasztva kezdődhet meg a munka, így nem aprózódik el a rendelkezésre álló forrás. Az osztrákok például a saját borstratégiájukban kiemelt fajtákat kezdték el először górcső alá venni. Sajnos a termesztők legtöbbször csak városi legendákra támaszkodnak, nincsenek tartamkísérletek, pedig klónszelekció, fajtanemesítés, fajta- és tájkísérletek nélkül nincsenek a termesztésnek biztos alapjai. Egy francia gazda nemcsak a fajtát, a klónt kapja szaktanácsként, hanem azt is, hogy adott borvidéken és termőhelyi viszonyok között milyen térállásban, milyen alanyon, milyen terheléssel lehet termeszteni, ami a kitűzött céljainak leginkább megfelel. Ez pedig kísérletek nélkül nem fog menni.
Ha mi dolgozunk a biológiai alapokon, annak a haszna is itt marad, s nem leszünk kiszolgáltatva.
A kutatók gondolkodásában is változásra van szükség, alkalmazott kutatásokról lévén szó, a gyakorlat határozza meg, mivel is foglalkozzanak, hangsúlyozza Molnár Ákos. Ez nem a kutatók hibája, az elmúlt évtizedek így teltek, az intézetek túlélésre rendezkedtek be.
Ehhez tegyük hozzá, hová szeretnénk eljutni, s az összeg mire elegendő. Egy-egy munkára szeretnék a legalkalmasabb személyt, csapatot megtalálni. Azt szeretnék, hogy elsősorban a termelők járjanak jól a folyamat végén, de közben a hazai kutatók is lehetőséghez jussanak.
