Azonban október 14-én, a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), az Országos Magyar Vadászkamara (Vadászkamara) és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) vezetői közös állásfoglalást írtak alá az élő rendszerek védelméért.
Céljuk, hogy a Közös Agrárpolitika (KAP) 2020-2027 közötti támogatási időszakában az agrárium jövőjét meghatározó támogatások a természeti sokféleség megőrzését szolgálják.
Mindez kiemelten fontos, mivel a Közös Agrárpolitika támogatási rendszere a mezőgazdasági termelésben alapvető jelentőségű, hiszen a hazai mezőgazdasági bevételek közel fele ebből a forrásból származik.
Magyarországon a mezőgazdasági művelés alatt álló területek kiterjedése az elmúlt egy évtizedben több mint 20 százalékkal, közel 1,5 millió hektárral csökkent. Ugyanakkor a területcsökkenések ellenére, az EU csatlakozás óta hasznosított mezőgazdasági területek kiterjedése a támogatási adatok alapján növekszik, vélhetően a korábban nem hasznosított területek művelésbe vonása miatt.
A területalapú támogatások azon tulajdonsága, mely a megművelt területek kiterjedéséhez köti az igényelhető közvetlen támogatás egészét, hozzájárul az erőltetett szántóföldi művelésben tartáshoz, valamint a földrészletek termőhelyi adottságoknak nem megfelelő használatához.
Ennek következtében csökken az szegélyélőhelyek kiterjedése, veszélybe kerülnek a természetes és természetközeli élőhelyfoltok, egyben ellehetetleníti a vízvisszatartásra vonatkozó törekvéseket – mindemellett területet von el a környezeti szempontból kedvezőbb, extenzívebb földhasználati módoktól, mint a gyepesítéstől és az erdősítéstől.
Az agrártáj mozaikosságát alkotó élőhelyfoltok és szegélyek hálózata a garancia a természeti sokféleség megőrzésére, az apróvadfajoknak állományaival való gazdálkodásra és a beporzó rovarok túlélésére.
Emellett igazoltan hasznosak gazdálkodási szempontból is: csökkentik a víz- és szél által előidézett talajeróziót, valamint kedvező mikroklimatikus viszonyokat teremtenek.
Napjainkra a mezőgazdaságban valamennyi mértékadó termelési mutató (kijuttatott anyagok használata, gépesítettség mértéke, terméshozam) erőteljesen emelkedik. Ennek a fejlődésnek ugyanakkor a természeti rendszereink látják kárát.
A hazai folyamatokkal azonos tendenciát mutatnak a környező országok környezeti vizsgálatai is, Európa egészének mezőgazdasági élőhelyei vannak veszélyben.
Felismerve elemi közös érdekeinket a mezőgazdasági élőhelyek tekintetében, valamint annak tudatában, hogy a Közös Agrárpolitika alakulása érdemben befolyásolja az agrárium jövőjét, illetve a vonatkozó EU stratégiák (Európai Zöld Megállapodás, Termőföldtől az asztalig Stratégia, Biodiverzitás Stratégia 2030) ismeretében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, valamint az Országos Magyar Vadászkamara a következő állásfoglalást teszi közzé:
1. Az agrártáj természetes és természetközeli élőhelyfoltjainak, valamint a szegélyélőhelyeknek a megőrzése, oly módon, hogy a földhasználók érdekeltté váljanak azok fenntartásában.
Ez egyrészt ezen élőhelyfoltok művelési kötelezettség nélküli támogathatóvá tételével, valamint az eltűnésük/leromlásuk esetén megfelelő szankcionálással érhető el.
2. Az agrártáj időszakos vízállásainak, belvizes foltjainak megőrzése.
Ez megítélésünk szerint az érintett területek támogathatóvá tételével és a vízmegőrzésre vonatkozó gazdálkodói együttműködések serkentésével érhető el.
3. A gyenge termőhelyi adottságú területek mentesítése a nem gazdaságos és indokolatlan környezetterhelést okozó szántóföldi művelés alól és a földhasználatváltás elősegítése.
Ez egyrészt a támogathatóság feltételéül szabott követelményrendszer alakításával, másrészt a földhasználatváltást segítő támogatási formák (ökorendszerek és nem termelő beruházások) kidolgozásával érhető el.
4. Az agrártáj mozaikosságának biztosítása a monokultúrás termelési rendszerek visszaszorításával és egybeművelt táblák maximális méretkorlátjának bevezetésével.
A monokultúrás termelésszerkezet és az egyre növekvő táblaméretek a természeti sokféleség, a talajállapot és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából is aggályosak. A javasolt változtatás a támogathatóság feltételéül szabott követelményrendszer alakításával érhető el.
5. Szegélyélőhelyek és természetközeli élőhelyfoltok létrehozása a jelenleg művelés alatt álló területeken.
A gyepes szegélyek, mezsgyék, méhlegelők, bokorsávok, fasorok és vizes élőhelyek létrehozása a megfelelően kidolgozott – és a fenntartásukat szolgáló agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekkel tartalomban és időzítésben összehangolt – úgynevezett nem termelő beruházások támogatásával valósítható meg.
6. A mezőgazdasági földhasználattal érintett területeken a természeti sokféleség megőrzését szolgáló művelési módok és agrotechnika megvalósításának elősegítése.
A csökkentett inputanyag bevitellel, a kímélő agrotechnikai beavatkozásokkal (pl. madár- és vadbarát kaszálás), a vegyszermentes szegélyekkel és kaszálatlan sávokkal jellemezhető gazdálkodási módokat a valós környezeti hozzáadott értékkel rendelkező, a földhasználók önkéntes vállalásait támogató agrár-környezetgazdálkodási kifizetési rendszer kidolgozásával tartjuk megvalósíthatónak. A környezeti szempontból igazolt hatékonysággal jellemezhető Magas Természeti Értékű Területek kifizetéseinek megőrzése mellett indokoltnak tartjuk apróvad- és beporzóvédelmi programelemek kidolgozását és elindítását, valamint a magas szintű vállalások ösztönzését a gazdálkodók körében.
7. A környezetkímélő földhasználat speciális eszközigényének megteremtése.
A természetkímélő technológiára váltás (pl. kíméletes kaszálást biztosító gépek, méhkímélő növényvédelem eszközei, szegélyélőhelyek, vizes élőhelyek karbantartását szolgáló eszközök) támogatási lehetőségeit a KAP Stratégiai Terv beruházási támogatásainak megfelelő kialakításával tartjuk megvalósíthatónak.
8. A környezet- és természetkímélő mezőgazdasági földhasználat szaktanácsadás és végrehajtási rendszerének létrehozása.
A természetkímélő mezőgazdasági módok megvalósításához szükséges információhiány jelenleg akadályát képezi az extenzív földhasználati módok térnyerésének. A KAP Stratégiai Terv forrásaira és a kormányzati kapacitásokra alapozva nélkülözhetetlennek tartjuk a környezetbarát megoldások gyakorlati ismereteinek földhasználók részére történő megosztását a megfelelő szaktanácsadói hálózaton keresztül és ezek érvényesítését a támogatások végrehajtási folyamatában is.
A három szervezet egységesen úgy véli, a KAP Stratégiai Terv megalkotása során ezeknek a pontoknak a kivitelezése létfontosságú annak érdekében, hogy a küszöbön álló ökológiai válság és az apróvadfajok, valamint a beporzó rovarok – köztük a házi méh – állománya további csökkenése elkerülhető legyen.
Továbbá a szervezetek közösen kérik az Agrárminisztérium segítségét abban, hogy az említett célok prioritásként történő kezelésével és a természetkímélő mezőgazdaság támogatására szánt KAP pénzügyi eszközök megfelelő mértékű biztosításával segítse a fenti garanciák megteremtését.
