Sírkert, vagy temető?
Sajnos hazánkban ezen a téren is akadnak lemaradások, hiszen sírkertet csak elvétve találunk, helyette a temető a gyakoribb temetkezési hely. A kettő között az alapvető különbség, hogy míg
Utóbbinak sok kertészeti értéke nincs, hiszen hazánk temetőiben olyan sűrűn, szinte egymást érik a sírkövek, hogy gyakran lépkedni is nehéz köztük, ami még nyomasztóbbá teszi az amúgy is szomorúságot árasztó területet. A kialakult szokásokon változtatni már szinte lehetetlen, vagy legalábbis több emberöltőbe telne, ám élő növényekkel beültetve a sírokat, barátságosabbá tehetők azok és az egész temető is.
A hazai sírok jellemzői
A magyarországi temetkezési-, és temetői szokások alapján a sír három főbb részre osztható. Ezek a sírjel vagy síremlék, a növényzet és a virágdísz, ami jobb esetben vágott virágot és élő koszorút jelent – sokszor azonban művirágot. A sírköveknek is meg van a maga divatja, ami napjainkban nagy változatosságot mutat, és jelentősen pénztárcafüggő. A temetést követően a sírjelek fából készülnek, majd később a hozzátartozók általában maradandó síremléket állítanak kőből.
A sír elé kerül a fejfa, köré pedig keretet létesítenek. Egyes esetekben ezeket részben illetve teljesen lefedik.
A hazai sírkertészeti gyakorlat szerint a növényeket főként a később részletezett gondozási igényük alapján szokás kiválogatni, ám a szokásokból adódóan is akad még néhány szempont.
Amennyiben az elhunyt fiatal volt, akkor általában világos virágszínű növényeket ültetnek, míg az idősebbek nyughelyére a mélyebb, sötétebb színek utalnak a hagyomány szerint. Kivételt képez, ha az elhunytnak voltak kedvenc növényei, virágai, amelyek a mi klímánkon is jól érzik magukat: akkor ezeket szokás kiültetni. A síremlék színéhez is igazíthatjuk a kiültetéseket, hiszen világos sírkő esetén a sötétebb virágszínek, míg sötét sírkő mellé világos virágok illenek jobban.
A növényválasztás szempontjai
A növényválasztáskor fontos szem előtt tartani néhány lényeges dolgot, aminek köszönhetően a sír mindig ápolt képet nyújt, még abban az esetben is, ha rohanó világunk, vagy a távolság miatt csak ritkán tudjuk meglátogatni. Ha gyakran fel tudjuk keresni a sírt, akkor lehet egynyári növényeket is ültetni rá, ezek viszonylag sok gondozást igényelnek. Ha csak ritkán tudunk eljutni a temetőbe akkor szárazságtűrő, kevés gondozást igénylő fajokat válasszunk, és az is lényeges szempont, hogy a talajt takaró, dús levélzetű növények legyenek a síron, amelyek árnyékolva a talajt a gyomosodást is akadályozzák.
Fákat, nagy cserjéket egyrészt a helyhiány miatt nem illik ültetni, másrészt azok idővel úgy beárnyékolnák a környéket, hogy ha a szomszéd sírokra egynyárikat, vagy más fényigényes növényt szeretnének ültetni, az emiatt szinte lehetetlenné válna. Egyes temetőkben korlátozzák is a beültethető növényeket a méretük miatt.
A sírok növényei
A sok gondozást és gyomlálást igénylő egynyáriak kiültetésének az ideje május közepén van. Előnyük, hogy egészen az első fagyokig virágoznak, folyamatosan díszítve a sírt. Hátrányuk, hogy évente újra kell ültetnünk őket, és sokszor az öntözésükről is gondoskodni kell.
A kétnyáriak közül az árvácska a leggyakoribb temetői virág. Ősszel kiültetve következő őszig díszítenek, ám virágzásuk a fajták többségénél szakaszos, és gondot kell fordítanunk gyommentesítésükre.
Az évelő növények levelükkel, virágjukkal, sőt gyakorta alkatukkal is díszíthetnek. Érdemes kiemelni az amúgy sziklakerti évelőkként is tartott növények közül a kövirózsákat (Sempervivum ssp.), és varjúhájféléket (Sedum ssp.), amelyek viszonylag szárazságtűrők, fénykedvelők, zárt csoportot alkotnak, így gyommentesen tartják maguk alatt a talajt. Többségük még kis kőedénybe ültetve is képes úgy fejlődni, hogy a természetes csapadék mellé nem kap pótlást.
Ilyenek például a madárbirs (Cotoneaster ssp.), a hangafélék (Erica ssp) vagy a törpe rózsák. Különösen előnyös, ha lomblevelű, örökzöld növényt is választunk, mivel ezek télen is díszítenek. Jó példa erre a kecskerágók (Euonymus ssp.) talajtakaró változatai, vagy a borostyánok (Hedera ssp.).
A tűlevelű, pikkelylevelű örökzöldek szép zöld felületet adnak egész évben. Alacsony növésű, sírokon alkalmazható változataik a törpefenyő (Pinus mugo), a cukorsüveg fenyő vagy a borókák (Juniperus ssp.) terülő alkatú kertészeti változatai.
Egy egyszemélyes sírra évelőből 8-10, törpecserjéből 3-4 darabot ültessünk. Ez azért ideális mennyiség, mert a növények viszonylag gyorsan benövik a hantot, de nem lesznek túlzsúfoltak.
A fejfa mellé ültessük a magasabb növésű fajokat, a növények mérete onnan csökkenjen lépcsőzetesen, így tetszetős és átlátható kiültetést kapunk. Szokás még szegélynövényeket ültetni körbe, mintegy bekeretezve a hantot.
