Back to top

Virág Vivien: Reggeli rutin

Virág Vivien erdőmérnök az EGERERDŐ Zrt.-nél dolgozik. Már gyerekként magával ragadta az erdő mesebeli szépsége és lakóinak sokasága. Édesapjával rengeteg időt töltött az erdőn, és ez nemcsak a hivatását, hanem a hobbiját is meghatározta.

Virág Vivien
Adrenalinlöketként hatott rá, amikor vadászatok alkalmával szinte némán járták az erdőt, és beleolvadva a környezetbe, izgatottan figyelték, vajon melyik erdőlakó bukkan fel. Akkoriban támadt az a gondolata, hogy megörökítse és mások számára is megmutassa a ritkán látható pillanatokat. Pár éve megvalósította régi álmát, vásárolt egy komoly fényképezőgépet.

Fényképezésnél a fő motivációja, hogy saját szemszögéből mutassa meg a világnak a természet szépségeit. Úgy véli, hogy az igazán egyedi dolgok a részletekben rejlenek.

„Nagyon sokáig reménykedtem, hogy sikerül ezt a rókafamíliát megörökítenem. Több napon keresztül visszatértem a lakhelyükhöz, hogy lencsevégre kaphassam őket. Pontosan tudtam, hogy hol bújnak meg, de ha ott voltam, a félős rókafik sose jöttek elő játszadozni a kotorékból. A családom tagjai napjában többször is látták őket kint viháncolni, de én mindig csak a csillogó szempárokat láttam a lyuk mélyén. Nem adtam fel, tudtam, hogy eljön a pillanat, mikor találkozom velük, és lesz róluk fotóm, csak azt nem tudtam, hogy mikor és hogyan.

Egyik nap hamarabb indultam a munkába, megtettem ugyanazt a megszokott rókalak-látogatókört, és végre megtört a jég! Ott voltak!

Szinte el sem hittem. Ilyen helyzetekben izgulni kezdek, mert annyira boldog vagyok, hogy végre megint megörökíthetek egy kis töredéket a természet csodáiból. Amikor cserkelni megyek az erdőbe, minden egyes másodperc számít az állatok fotózásánál, egyszerűen nincs idő szöszmötölni a képek visszanézésével. Így többször is meglepetésként ért a végeredmény, hogy milyen különleges, ritka látványt kaptam lencsevégre. Ezen a képen is a kivételes pillanatok egyikét sikerült megörökítenem, amiért nagyon hálás vagyok. Bízom benne, hogy még sok-sok ilyen csodában lesz részem.”

Fotó: Virág Vivien

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.