Az elméleti modellek és a becslések utána azonban sikerült megoldani ezt az akadályt, minek után a kutatók kifejlesztettek egy olyan 3D robothalat, ami rugalmas farokúszóval rendelkezik, ezáltal olyan mozgást tud imitálni, mint egy valódi hal.
A robothal képes a rajjal való együttúszás során a halak energiafogyasztásának közvetlen mérését elvégezni, valamint a magányos egyedek úszásával járó energiafelhasználással összehasonlítani. A fejlesztéssel vizsgálhatóvá vált, hogy pontosan mennyi energiát használnak fel a halak úszás közben.
A robothallal több mint 10 ezer mérést végeztek. Minden lehetséges helyzetben adatokat gyűjtött a követő halakról és a vezetőkről egyaránt, majd összehasonlították az energiafelhasználást az egyéni úszással. Az eredmények egyértelmű különbséget mutattak.
A kutatók ezt a jelenséget “örvényfázis-egyeztetésnek” nevezték.
Abban az esetben, ha a követő hal a vezető mellett van, akkor energiatakarékosság szempontjából a legüdvösebb, ha a farokcsapások megegyező időzítéssel állnak szinkronban a vezető hal farokmozgásával. De amikor a követők lemaradnak, el kell térniük az egyidejű mozgástól, és egyre nagyobb késéssel reagálni a vezető farokcsapásaira.
A kutatók a hidrodinamikai folyamatok megjelenítéséhez apró hidrogénbuborékokat bocsátottak a vízbe, amelyeket lézerrel megvilágítottak, ezzel pedig láthatóvá váltak a robothalak úszó mozgása által létrehozott örvények. Az örvények a vezető halról leválnak és halhoz képest hátrafelé mozognak.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
