Back to top

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.

A vidra bundáját hosszú évszázadokon át nagyra értékelték, még külföldre is szállítottak vidragereznát, ezért eleink rendszeresen vadásztak rá. A lőfegyverek széles körű elterjedéséig, illetve a folyószabályozások okozta élőhely-beszűkülésig az állomány ellensúlyozni tudta a vadászatot.

A Nyugat-Európában élő vidranépességek már hosszú évszázadok óta vészesen zsugorodnak, olyannyira, hogy például Angliában kihalt a faj, és itt-ott csak a közelmúltban jelent meg újra, legtöbbször betelepítési akcióknak köszönhetően.

Nemcsak Európában volt ilyen szomorú sorsa ennek a menyétfélének: bár Ázsiában Srí Lankától kezdve egészen Japánig gyakorta előfordult, az utóbbi országból teljesen eltűnt. A múlt század második felében visszaesett a vidraprém iránti kereslet, ezért úgy tűnt, hogy az állatra jobb idők várnak. Ma már tudjuk, hogy egyes helyeken valóban növekszik az állomány egyedszáma, mégsem lehetünk biztosak jövőjével kapcsolatban. A vidrának fontos szerepe van a vizes élőhelyek egyensúlyának fenntartásában: leginkább a beteg, lassan úszó halakat zsákmányolja.

A prédaállatok testében azonban gyakorta felhalmozódnak különféle szennyezések, például higany vagy ólom, és ezeknek a káros anyagoknak a mennyisége a vidrákra is végzetes lehet.

A motorizáció, az autópályák komoly akadályt jelentenek az állatok mozgásában, bár inkább csak a fiatalabb példányok esnek áldozatul a száguldó autóknak. Az elszigetelődés egyes helyeken beltenyészetet eredményez, ami szintén oka lehet az állomány hanyatlásának.

Jellegzetes nyomok

Az utakon elpusztuló vidrák vizsgálata megsokszorozta a fajról szóló ismereteinket. Így például már tudjuk, hogy az ország keleti területein, különösen a Szabolcs, Csongrád, Hajdú és Békés megyében élő állatok jobban kitettek a környezeti (folyó) szennyezés okozta ártalmaknak, mint a Baranya, Tolna vagy Zala megyében élő fajtársaik. A vidra hazánkban elvileg bárhol előfordulhat, ahol megtalálja a számára megfelelő táplálkozó-, búvó- és szaporodóhelyet.

Igazán azonban olyan nádas, illetve bokros vízparton érzi jól magát, amelyhez szakszerűen kezelt vízparti erdő is társul.

Az emberi jelenlétet nemigen tűri, ha zavarják, halbőség esetén is gyakorta továbbáll. Búvóhelye lehet akár egy nagyobb fa gyökérzete alatti üreg, de olykor maga is járatot ás. A vidra leginkább éjjel mozog, ekkor jár táplálék után. Ez azonban nem kőbevésett szabály: néhány éve egy apajpusztai halastavon figyeltem meg ragyogó napsütésben hosszasan játszadozó vidrákat. Mint a menyétféle ragadozóknak, a vidrának is saját territóriuma van. Ezek az állatok azonban nem a birtokhatárokat jelölik, hanem a belsőbb részeken elhelyezett ürülékkel vagy kaparásnyomokkal figyelmeztetik fajtársukat, hogy a terület már foglalt.

De csak a már szaporodásra képes hímeknek és nőstényeknek van saját territóriuma, ezek adják az állomány egyharmadát.

Tudta-e?

A vidrával csak kivételes esetben találkozhatunk a természetben tett barangolásaink során. Ha azonban avarból, fűből összekapart labdácskára lelünk, melynek tetején olykor ürülék is található, biztosak lehetünk benne, hogy arrafelé vidra lakozik. Ez ugyanis az ő „alkotása”, olykor így jelöli az általa elfoglalt területet. Jellegzetes úszóhártyás lábnyoma is róla tanúskodhat.

A másik harmadot a territóriumot még nem foglalt fiatal állatok, illetve az olyan idősebb példányok teszik ki, melyeket már elűztek hajdani területükről. A harmadik harmadba pedig az anyjukkal együtt élő fiatal egyedek tartoznak. Ezek viszonylag nagy száma azzal magyarázható, hogy legalább egy évet kell anyjuk mellett tölteniük, hogy eltanulják a zsákmányszerzés technikájának alapjait. A fiatalok, vagy a területüket vesztett példányok olykor messze elkerülnek a vizes élőhelyektől, ilyenkor zömében rágcsálókat és gerinctelen állatokat fogyasztanak. Kivételes esetben tehát, akár középhegységeink rengetegeiben is nyomukra bukkanhatunk.

Apró halakra vadászik

A vidrák testét nem szigeteli vastag hájréteg, hanem rendkívül sűrű, négyzetcentiméterenként mintegy ötvenezer szőrszálból álló, a levegőt jól megtartó, zsíros szőrzet borítja. Ennek a mintegy 5-12 kilogrammos állatnak ezért naponta akár egy kilónyi halat is zsákmányolnia kell ahhoz, hogy a hőháztartása ne omoljon össze.

Még viszonylagos halbőség esetén is nagyon takarékoskodnia kell energiájával, hogy ilyen rövid idő alatt kellő mennyiségű zsákmányra szert tegyen, ezért igyekszik nem erős sodrású, de apró halakban gazdag területeken vadászni.

Leginkább a part közelében élő, egy kilogrammnál kisebb, lassan úszó fajokat részesíti előnyben, így például az invazív, idegenhonos törpeharcsát, naphalat, ezüstkárászt vagy kínai razbórát. Még napjainkban is többen állítják, hogy a vidra nagy károkat okoz a halállományokban, ám mivel nagyobb halra nemigen vadászik, nem versenytársa a horgászoknak, halászoknak. Azonban az tény, hogy télvíz idején a telelő állományok megzavarásával, sebzésével gazdasági veszteséget okozhat. Ez viszont az állat távoltartásával viszonylag könnyen megakadályozható.

Az év emlősállata

Különösen alacsony vízállásos időkben, amikor a halak száma megfogyatkozik, a vidra ráfanyalodik a vízi rovarok, rákok fogyasztására, és olykor-olykor elkapja a békákat, siklókat, sőt a mocsári teknőst is. Fészkelési időszakban előfordul, hogy a vízimadaraknak, különösen a récéknek a tojásait dézsmálja meg.

Egy egészséges, életerős vidra naponta 2-3 órát vadászik, de a szoptatós nősténynél előfordul, hogy ez az időtartam akár 8 órára növekszik.

Az utódoknak nagyon kifinomult vadásztechnikákat kell magukévá tenni ahhoz, hogy valóban túl tudják élni a rájuk váró viszontagságokat. Sokat kell tanulniuk, nem úgy, mint például a rókakölyköknek, melyek már 4-5 hónaposan képesek az önfenntartásra. Az ivarérett vidranőstények az év bármely részében ivarzanak, de az almok általában tavasszal születnek, 60-77 napi vemhesség után. Bár a vidra a természetben ritkán akár 15 évig is élhet, a tapasztalatok szerint négyévesnél idősebb példányok aligha fordulnak elő.

Általában kétévesen ivarérettek, tehát egy nőstény élete során 1-2 alomnál többet nem hoz világra.

Egy alom pedig mindössze 1-3, ritkán 4 kölyökből áll. Ezért is fontos, hogy különösen vigyázzunk a vidrára, nem véletlen, hogy az idén az év emlősállatának választották!

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.