Napjaink pusztai élővilága minden bizonnyal nem ilyenné alakult volna, ha egykoron nem legelik hatalmas gulyákban a szürkemarhák. Egyedi ahogyan tépi a füvet, és egyedi azáltal is, hogy a legridegebb telek se kényszerítik istállóba, továbbá megvalósítható vele a környezetkímélő gazdálkodás.
A hazai alföldi táj manapság szinte elképzelhetetlen szürkemarhák nélkül, holott az 1960-as évekre kihalás szélére került ez a fajta. Akkoriban szinte titokban dolgoztak néhányan a megmentésükön – dr. Bodó Imre agrárszakember vezetésével –, és mindössze 200 körüli egyedszámból sikerült a mai több tízezresre fejleszteni a fajtát.
E folyamathoz elengedhetetlen volt, hogy a nemzeti parkok igazgatóságai feladatul kapják a szürkemarha génmegőrzését. Közben az is bebizonyosodott, hogy az extenzíven tartott szürkemarhák a természetvédelmet hatékonyan szolgálják, sőt jobban bevethetők, mint a gépek az invazív növények ellen. Igy van ez a Dráva mentén is, ahol Szaporcán az Ős-Dráva Látogatóközpontban meg is nézhetjük e jószágokat.
youtube://v/mzsPX_8CTI0
A 18-19. századig a magyar szarvasmarha-állomány legnagyobb hányadát a magyar szürke szarvasmarha tette ki. Fontos exportcikk volt, lábon hajtották a hatalmas gulyákat a nyugati országokba. Az viszont máig nem tisztázott, hogy mikor, és hogyan került e fajta a Kárpát-medencébe.
Népszerű vélekedéssé vált ez, amelyet erősítettek a Feszty-körkép (a 19. század végén készült) szürkemarha fogatokat tartalmazó részei is.
A régészek azonban nem találtak a 14. századi előtt leletek között olyan csontmaradványokat idehaza, amelyek a maihoz hasonló szürkemarhák jelenétét bizonyítanák. A korábbi leletekből alacsonyabb és kisszarvú marhák csontjai kerültek elő.
Egy másik magyarázat szerint a kora középkorban még e vidéken is fellelhető őstulkok lehettek a fajta ősei, amelyeket domesztikáltak.
Ám bármilyen származása is van e jószágnak bizonyos, hogy a hazai táj jellegzetességeként a szürke marha turista látványosságul is szolgál.
A jövőben pedig a természetvédelmi hasznosításon túl, fontos a megőrzése: a lehető legjobb példa arra, hogy miért van szükség a biodiverzitás megőrzésére.
Hiszen napjaink égető problémája a globális felmelegedés átformálja az élővilágot: és miközben számos növény- és állatfaj a klímaváltozás okán kipusztul egy-egy élőhelyről, nagyon nagy szükség van olyan fajokra, amelyek a gyengébb legelőket is képesek jól hasznosítani, és igénytelenségükben köszönhetően extenzíven is jól tarthatók.
