A családi gazdaságok, kkv-k fokozatos kialakulása szükségszerűen és egyre sürgetőbben vetették fel, követelték meg a nagyüzemi gazdálkodáshoz igazított hazai agrárszakoktatás (szakképzés és felsőoktatás) átalakítását.
Ez azonban nem egyszerű folyamat, az oktatás rendszerébe, iskolahálózatába való belenyúlás mindig hosszabb tervezést, előrelátást és előkészítést igényel.
Az utóbbi évtizedben bekövetkezett ugrásszerű technológiai-technikai változások megsürgették ennek a feladatnak a végrehajtását, amely az utóbbi időben felgyorsult. Ehhez alapvetően hozzájárult a negyedik ipari forradalom, a digitalizáció robbanásszerű előretörése, a robotika, robotizáció küszöbön álló belépése, ami természetesen a mezőgazdaságot és élelmiszeripart is érinti.
A magyarországi szakképzés átalakításával, a piac igényeihez való igazításával kapcsolatosan az elmúlt évtizedekben számos elképzelés, variáció született, de tulajdonképpen mindegyik csak toldozgatta-foldozgatta a régit, nem hozott igazi áttörést sem oktatáspolitikai, sem szakmai vonatkozásban.
Elismerve, hogy mindegyik kísérlet a jobbítás, az átláthatóság és átjárhatóság biztosításának szándékával és a versenyképesség igényével lépett fel, egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Időközben, 2011-ben új szakképzési törvény is született, majd többszöri (2016, 2018) módosítás után a ma érvényes „új Szkt” (2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről) alapján 2019-ben gyorsultak fel a munkálatok. Ekkor alakult ki olyan struktúra és konszenzusos elképzelés, szakmai munkaanyag, melynek kapcsán megszülettek a döntések, amelyek a szakképzés és intézményrendszere, ezen belül az agrárszakképzés és intézményrendszere 2020. évi átalakulásához vezettek.
A jogszabály preambuluma szerint a törvényalkotás alapvető célja a tudatos szakma-, illetve képesítésválasztás elősegítése, a szakképzés 21. századi követelményekhez igazított magas színvonalának biztosítása és a tudásalapú gyakorlati tanulásra, a digitális tudás fejlesztésére, a kreatív és széles látókörű gondolkodásra, továbbá a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képességére oktató, a szakképzés és a gazdasági szféra közötti szorosabb együttműködés erősítésére alapozó szakképzési rendszer kialakítása.
A törvény meghatározta, hogy a szakképzés feladata a korszerű szakmai ismeretek megszerzésére való felkészítés, és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek fejlesztése, valamint, hogy a szakképzés és a felsőoktatás az oktatási rendszer egymásra épülő szerves részei. A jogszabály szakképzési alapfeladatként a szakképző intézmény alapító okiratában meghatározott technikumi szakmai oktatást és szakképző iskolai szakmai oktatást határozta meg.
A hazai szakképzésért felelős Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) az új szakképzési törvény alapján elkészítette 2019-ben a Szakképzés 4.0 munkaanyagot. „A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája, a szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira” című előterjesztés, szakmai anyag az alapja az agrárszakképzés átalakításának is.
Az agrárszakképzésért felelős agrárminiszter, az Agrárminisztérium (AM) – intézményfenntartóként is – az ITM anyagára alapozva elkészítette stratégiáját „Agrárszakképzés a 21. században. Az Agrárminisztérium középtávú szakképzési stratégiája a Szakképzés 4.0 irányelvei alapján 2020–2030” címen. Mindezekre – és az agrárszakképzés bevált hagyományaira – alapozva indult meg 2019–2020-ban a konkrét munka, a programok, szabályzatok stb. kidolgozása, és folyik jelenleg is a finomhangolás.
Alapvetések, fő célok
A célok megvalósításához, a reális elvárások megfogalmazásához először is meg kellett állapítani a jelenlegi, illetve eddig működött szakképzési és felnőttképzési rendszer kulcsproblémáit, kihívásait.
Ezek a következők:
– hiányoznak a duális képzéshez szükséges ágazati kompetenciák;
– a képzés kínálatvezérelt, és nem képes a piac gyorsan változó igényeit nyomon követni;
– a már beindult duális képzésben nem vesznek részt megfelelő számban a vállalkozások (agrár- élelmiszeripari kis- és középvállalatok);
– a duális képzésben részt vevő diákok száma elmarad az európai átlagtól;
– a szakképzés infrastruktúrája és felszereltsége (különösen a tangazdaságoké, tanüzemeké) a fejlesztések ellenére mára nagyrészt leromlott, nem jelent valós, vonzó alternatívát a pályaválasztó diákok (és szüleik) számára;
– magas a végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya;
– a szakmai képzés struktúrája nem elég rugalmas, működése nem hatékony;
– a középfokú szakmai képzésnek nem működik a kapcsolata a felsőoktatással az elvárt szinten (ezért is választják sokan az általános gimnáziumot);
– a szakmai tárgyakat oktatók közül kevesen vesznek részt vállalati (gazdasági) helyszíni továbbképzéseken, így tudásuk nem képes követni megfelelően a rapid technológiai fejlődést;
– az eddig működő felnőttoktatás és felnőttképzés nem kínált kellően rugalmas tanulási lehetőséget, nem kifejezetten a gazdaság igényeire fókuszált, hatékonysága nem volt megfelelő;
– az agrárszakképzés intézményrendszere, az Agrár-Szakképző Iskolák Hálózata (ASZIH) – bár lefedi az ország területét – szétaprózott, az iskolák sokszor egymás versenytársai, nem alakult ki a centrumokba tömörülés, ami az ITM-hez tartozó intézményeknél már korábban megtörtént.
A feladatokat, azt, hogy milyen szakképzésnek és felnőttképzésnek kell működnie 2030-ban, illetve már azt megelőzően, mindezek ismeretében jelölték ki. A cél, a vízió a következő: minden munkaképes magyar állampolgár számára biztosítani legalább egy, a gazdaság igényein alapuló, a gyorsan változó munkaerőpiacon elhelyezkedést lehetővé tevő, modern szaktudást nyújtó szakképesítést, és megalapozni a folyamatos továbbképzéshez szükséges igények és készségek kialakulását.
Ezek egyben alapkövetelményként jelentkeznek az agrárszakképzésben is, megvalósulásuk során az agrárgazdaság (mezőgazdaság, kertészet, erdészet, élelmiszeripar) sajátosságainak figyelembevételével.
A szakmai képzés három pillére (az a három terület, amelyeknek átalakítása a legnagyobb mértékben hozzájárul az érdemi változásokhoz) a következő:
– vonzó környezet: olyan minőségű tanügyi, kollégiumi és egyéb épületek, oktatókabinetek, tanműhelyek/tangazdaságok, sport- és szabadidős terek kialakítása, amelyek vonzó alternatívát jelentenek a pályaválasztó fiataloknak;
– vonzó karrierlehetőség: rugalmas, kiszámítható karrierlehetőség megalapozása a megújult szakmai képzés során. A szakképző iskolai és a technikumi képzés közötti átjárhatóság biztosítása, valamint, hogy a technikum befejezésekor a diákoknak versenyképes végzettséget, szakképzettséget, a gazdaság által elvárt tudást kell kapniuk, ami biztos egzisztenciát és versenyképes jövedelmet nyújt (a technikus szakmai vizsgát követően a diákok szakmai vizsgájuk eredményétől függően jelentős többletpontszámot kapnak, ami alapján egyenes út vezet az elsősorban szakirányú felsőoktatásba);
– naprakész tudású oktatók: kiemelt jelentősége van annak, hogy az elméleti és gyakorlati szakmai oktatók tudása naprakész legyen, képesek legyenek követni az ágazat technológiájának (digitalizáció, robotika, precíziós gazdálkodás stb.) fejlődését.
A szakképzésnek és a felnőttképzésnek, de a felsőoktatásnak is erre kell elsősorban felkészítenie. Magasabb szintű képzést, és a jelenlegihez képest mindenképpen mást, új elemeket, módszertant kell adnia, az itt végzettek így nyújthatnak nagyobb hozzáadott értékű tevékenységet.
