Értékelte a palackozás teljes életciklusát az üveggyártástól kezdve a mosáson és töltésen át a címke és kapszula elhelyezéséig, illetve a visszagyűjtésen keresztül az újratöltésig.
Hiába léteznek már műanyagpalackos, alumínium- vagy papírdobozos, bag-in-box kiszerelésű borok, ezekkel az alternatív csomagolóanyagokkal kapcsolatban még mindig sok az előítélet, így a kiszerelt termékek 95%-a a mai napig üvegpalackokba kerül. A borospalackok használatára azonban az anyag összes jó tulajdonsága ellenére rányomja a bélyegét az újrahasznosítás gondjaival való küzdelem.
Bár az üveg inert, közömbös anyag, lebomlási ideje beláthatatlanul hosszú, lerakása pedig nagy földterületeket foglal.
Az életciklus-értékeléssel a borospalackok teljes életútja során számszerűsíteni lehet az egyes műveletek környezetre gyakorolt hatásait, a palackok keletkezésétől a hulladékká válásáig, funkciójában történő újrahasználatáig, vagy anyagában történő újrahasznosításáig. Az életciklus-értékelés egy adatbázis és jelen esetben egy nyílt forráskódú szoftver segítségével számszerűsíti a palackok által okozott környezetterhelést.
A SZIE kutatója az üveggyártás esetében nemzetközi adatokat, a további folyamatokhoz (mosás, öblítés, töltés, címkézés, zárás) pedig egy vezető magyar borászat részletes adatait használta fel és tízmillió üvegre végezte el a számítást.
A palack alapanyagának kitermelése szintén hat a környezetre, a terhelés az üveg újrahasznosításával csökkenthető. A kutatás szerint a különböző mértékű üvegtörmelék-felhasználással (0, 62,5, illetve 84,8% üvegtörmelék) 26-54%-os javulás érhető el. A vizsgált folyamatok közül az üveggyártás nagyságrendekkel nagyobb mértékben terheli a környezetet, mint a palackozási folyamatok összessége. Még az újrahasznosított üveget tartalmazó palackoknál is 297-358 európai polgár éves átlagos környezetterhelésével azonos mértékű a gyártás szén-dioxid-kibocsátása tízmillió palackra. A teljesen új, a világ üveggyártásából számított átlagot képviselő üvegtípusnál ez 746 európai polgár éves környezetterhelésével egyezik meg.
Mindezeket döntő mértékben befolyásolják a gyártási régió földrajzi és éghajlati adottságai, valamint a gyártási technológia és az olvasztókemencék korszerűsége.
A mosás lúgfelhasználása, a fertőtlenítéshez használt kis koncentrációjú kénessav, és a szállításból adódó környezeti terhelés együttesen az üveggyártáshoz képest elenyésző mértékben terheli a környezetet, és a palackozás energiafelhasználása sem óriási.
Amint az várható volt, a terhelést már az is jelentősen csökkenti, ha a visszagyűjtési arányt csupán 10%-kal növeljük. (A vizsgált borászat a palackok 80%-át visszagyűjti, ami egyedülálló Magyarországon, palackjai 50-60%-os arányban tartalmaznak újrahasznosított üveget és ötször töltenek meg egy palackot.)
Szintén kedvezően befolyásolja a környezetterhelés mértékét, ha csak eggyel is növeljük az újratöltések számát. Bár egyes szakirodalmak nagyobb újratöltési számmal is kalkulálnak, figyelembe kell venni az üveg kopását, esztétikai romlását.
A SZIE közleménye és a dolgozat alapján ismertette:
Horváth Csilla
