100 évvel ezelőtt Németországot mezőgazdasági országnak tekintették. A dolgozók 38 százaléka a mezőgazdaságban talált munkát, és így ez a szektor csaknem 30 százalékkal járult hozzá a nemzeti össztermékhez. 1900 körül egy gazda csak azon dolgozott, hogy körülbelül négy embert etessen, azaz lásson el élelmiszerrel.
A következő években a mezőgazdasági termelékenység gyorsan növekedett. 2000-re ez a szám 127-re nőtt.
Ma egy gazda elméletileg 140 embert tud ellátni. Ez kétszer annyi, mint 1990-ben. Ez a mennyiség csak a Németországban előállított élelmiszereket és takarmányokat tartalmazza. Ha figyelembe vesszük azt a takarmány mennyiséget is, amelyet a német gazdák külföldről importálnak állataik etetésére, akkor 149-re nő az élelmiszerrel ellátott emberek száma.
Továbbá száz évvel ezelőtt hektáronként csaknem 13 tonna burgonyát lehetett betakarítani, manapság ez hektáronként körülbelül 43 tonna.
A 20. században az igavonó állatokat motoros gépek váltották fel. Ez a fejlesztés az úgynevezett mezőgazdasági forradalom (Agricultural Revolution) 1.0 néven ismert. A traktor, mint univerzális, kardántengelyes és hidraulikus gép bevezetése jelenti a második lépcsőfokot mezőgazdasági forradalomban (2.0). 1980 óta az elektronika bekerült a mezőgazdasági gépekbe és a mezőgazdaságban használt személyi számítógépekbe, ez lett a 3.0-ás szint.
Néhány éve zajlik a digitalizálás a gazdaságokban, ami többek között segíti a termelési folyamatok hatékonyabbá tételét, az állatok jólétét és a környezet hatékony védelmét. Ez a fejlesztés képviseli a 4.0-ás szintet.
A Mezőgazdaság 4.0 középpontjában a termelési folyamatok intelligens összekapcsolása áll, nemcsak a gazdaságban, hanem az egész értékesítési láncban. Ez magában foglalja a modern információs és kommunikációs technológiák alkalmazását az adatok kiértékeléséhez és a döntések támogatásához.