A WWF Magyarország november 18-ai közleménye szerint a törvényjavaslat „látszólag a gazdákat segíti, valójában azonban hosszú távon súlyosbíthatja a mezőgazdasági termelés vízhiányát a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását célzó, 2020 novemberében beadott javaslat.” Kifogásolják, hogy a törvényjavaslat eltörölné a mezőgazdaságban öntözési céllal használt talajvízkutak létesítésének és üzemeltetésének engedélyezését azokon a területeken, ahol az öntözés felszíni vízből nem megoldható. A WWF Magyarország szerint vissza kell vonni a törvényjavaslatot, helyette a fenntartható vízgazdálkodást ösztönző szabályozási és agrártámogatási koncepció kialakítására lenne szükség.
Nagy János, a WWF közleményére reagálva, kérdésünkre elmondta, hogy a szervezet olyan színben tünteti fel a törvénymódosítási javaslatot, mintha most tennék lehetővé mezőgazdasági célú kutak fúrását. Ehhez képest, tette hozzá, egy ma is meglévő helyzetről van szó, olyanról, amiről senkinek, sem a kamarának, sem az Agrárminisztériumnak nincsenek pontos adatai.
Csak feltételezhető, hogy jelenleg tíz- és százezer közöttire tehető ezeknek a mezőgazdasági célú kutaknak a száma. „Nem arról van tehát szó ebben a törvényjavaslatban, hogy vízkivétel-növekedést szeretnénk elérni, pláne nem, hogy veszélybe akarnánk sodorni Magyarország vízkészleteit. Mi inkább azon csodálkozunk, hogy az elmúlt években miért nem jutott eszébe senkinek, így a WWF-nek sem az, hogy ebben a kérdésben tiszta, világos helyzetet teremtsen. Eddig senki nem tett lépéseket azért, hogy felmérje azt a vízmennyiséget, ami ezekből a kutakból származik. Mi most mindössze ezt szeretnénk elvégezni, a meglévő kutakat szeretnénk legalizálni”, – hangsúlyozta Nagy János, hozzátéve, hogy természetesen vannak szabályok. Így ötven méterig, vagy az első vízzáró rétegig létesült kutat ingyenesen be lehet jelenteni, az ettől eltérő kutak esetében pedig fennmaradási engedély kérhető – szankció nélkül.
Ha – reményeink szerint minél többen – élnek ezzel a lehetőséggel, végre lesz egy olyan monitoring rendszer, amelynek alapján megbecsülhető az országos vízkivétel. Úgy gondolom, ez így a zöldszervezetek céljaival is összhangban lesz. Megkésettnek és alaptalannak érezzük ezért a kritikát, különösen annak fényében, hogy javaslatunkat az általános vitában az összes ellenzéki párt egyhangúlag támogatta.” – mondta a helyettes államtitkár.
A WWF kritikája szerint az sem tudható, hogy ezeken a kutakon keresztül mennyi károsanyag kerül vissza a talajba. Nagy János erre visszakérdezett: Miért? Most tudja valaki?
„Tegyük fel, hogy százezer olyan működő kút van ma Magyarországon, amikre senki nem kért engedélyt. Eddig semmit nem tudtunk ezekről a kutakról, de talán most végre megváltozik a helyzet, ahonnan már tovább léphetünk, tovább tudunk gondolkodni. Méghozzá akár közösen a zöldszervezetekkel, de most azt gondoljuk, hogy ebben a kérdésben hibás az alapállásuk.
Hozzáfűzném, hogy rendes közigazgatási eljárás során zajlott a tervezet egyeztetése, ahol bárki véleményt nyilváníthatott. A mostani parlamenti szakaszban pedig még bármilyen módosító indítvány benyújtható lett volna, azonban a mai határidőig egyik párt sem élt ezzel a lehetőséggel. A javaslatot jövő héten tárgyalja a Mezőgazdasági és a Fenntartható Fejlődés Bizottság.”
Nagy János végül annak a reményének adott hangot, hogy a 2023-ig tartó, a politikai pártok által kútamnesztiának nevezett szabályozás adta lehetőséggel sokan élnek majd. Ahogy a Vidékfejlesztési Program forrásait is igénybe veszik azok, akik mezőgazdasági öntözésfejlesztési beruházást szeretnének megvalósítani, erre a célra ugyanis jelentős források állnak rendelkezésre. A teljes tervdokumentációhoz, az engedélyezéshez, a fennmaradási engedélyhez is kérhető és kapható anyagi támogatás.
„Azt szeretnénk elérni, hogy a kutak legalizálása, az új kutak létesítése a mezőgazdasági, öntözésfejlesztési céloknak megfelelően, adminisztratív terhektől a lehető leginkább mentesen, és a lehető legolcsóbb módon valósulhasson meg a gazdák számára”, – mondta végül Nagy János.
