Adott esetben mindemellett a gazdaság vezetését és működtetését is ugyanaz a személy látja el. Napjainkban ilyen agrármérnököket igényel a gyakorlat, és az agrár-felsőoktatás megújításával ennek az igénynek kívánunk megfelelni, nyilatkozta lapunknak Gyuricza Csaba, az augusztus 1-jével létrehozott új, gödöllői központú Szent István Egyetem megbízott rektora.
Az előzetes forgatókönyvben 5 hónapot szántak az átszervezésre. Ehhez képest a jelenlegi állás szerint nem január 1-jével, hanem február 1-jével válik alapítványi fenntartásúvá az egyetem, és a neve is megváltozik. Mi az oka ezeknek a változásoknak?
– Mint emlékezetes, július 31-én a Gyöngyösi Károly Róbert kampusz kivált az Eszterházy Károly Egyetemből, és ugyanezen a napon a Georgikon Kar is kivált a Pannon Egyetemből. Mindkettő beolvadt a Szent István Egyetembe.
Ez az integráció az országban zajló modellváltások közül a legösszetettebb és a legbonyolultabb, hiszen négy egyetem vagy egyetemrész egy intézménybe integrálását jelenti, és ezzel párhuzamosan a NAIK intézményrendszerének az egyetembe integrálása is megkezdődött (két kivétellel: AKI és Erdészeti Tudományos Intézet). További változás, hogy a Gyümölcstermesztési és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet újfehértói állomása a Debreceni Egyetemhez, ezzel egyidejűleg a Debreceni Egyetem karcagi kutatóintézete a Szent István Egyetemhez kerül. Más egyetemek modellváltásához képest tehát a mi esetünk nem túl egyszerű, sokismeretlenes és bonyolult integrációról van szó.
Ezek közül kettőt tárgyal jelenleg a parlament. Egyikük az alapítványi átállásról, a modellváltásról szól. Ez a kétharmados törvény ad felhatalmazást az egyetemet fenntartó és működtető alapítvány létrehozására, aminek Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány lesz a neve. Az egyetemé is, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek fogják hívni. A másik, a NAIK integrációjáról szóló, szintén kétharmados törvénytervezet is a parlament előtt van, várhatóan az előbbivel együtt fogadják el a képviselők. A február 1-jei indulásnak pedig egyszerűen törvénykezési okai vannak. A jogszabályok elfogadására reményeim szerint egy-két héten belül sor kerül.
Az általános vitában az ellenzéki pártok, számos okot felhoztak, hogy miért nem támogatják az agrároktatás összevonását. Volt, aki a precedens hiányára hivatkozott. Ha itthon nincs is precedens rá, de a világban sok van. Hogy alakul a világon az állami és az alapítványi fenntartású egyetemek aránya?
– Nagyon vegyes a kép, mindegyikre van példa.
Ez azonban nagy tévedés. Az egyetem, az universitas több tudományterület együttműködésével megvalósuló intézményrendszert jelent. Itthon valóban szokatlan, de máshol nem, ha a művészeti és az agrárképzés egy intézménybe kerül. Az Egyesült Államokban alig találunk olyan nagy és meghatározó állami vagy nem állami egyetemet, amelyiken ne lenne valamilyen művészettudományi kar.
A pedagógiát, gondolom, nem kell vitatni. A korábbi gödöllői agráregyetemnek mindig volt pedagógiai szaktanári, szakpedagógiai háttere. Ez az utóbbi időben hiányzott. Régi hagyomány az egyetem melletti gyakorlóiskolai hálózat működése, vannak törekvések arra, hogy újra az intézményrendszer részeként működjenek ilyen szakiskolák a jövőben is.
Sokat támadják és kérdezik, hogy miért kell ekkora intézményrendszert létrehozni, miért nem maradhatnak az egyetemek önállóak, mint korábban? Éppen ez a legfőbb érv a modellváltás mellett: az eddigi felállás gyakorlatilag működésképtelen. Azért mindenkinek látnia kell, hogy amikor 20-30 évvel ezelőtt 1 millió ember dolgozott a mezőgazdaságban, akkor sokkal szélesebb spektrum számára és egészen más formában kellett képezni a szakembereket. Ez mára megváltozott, jó, ha 200 ezren dolgoznak az ágazatban. Ugyanakkor az agrár-felsőoktatás és -szakoktatás intézményrendszere nem változott, érdemi szervezeti-szerkezeti változtatást nem hajtottak végre az elmúlt néhány évtizedben. Ez csak Magyarországon van így.
Ezért az ellenzék által szintén vitatott létszámcsökkentés is?
– Véleményem szerint inkább az vitatható, hogy ezt miért nem léptük, lépték meg sokkal korábban.
Sokkal több munkavállalót, sokkal több oktatót és adminisztratív munkavállalót tart el az egyetem, mint amennyit képes eltartani. Fogalmazhatnék úgy is, hogy van egy rendelkezésre álló forrás, amit az állam, ha úgy tetszik, megrendelőként ad az agrár-felsőoktatásnak. Ezzel szemben a felsőoktatási oldal nem igazította ehhez az apparátusát az elmúlt években, sőt évtizedekben. Ebből következett, hogy folyamatosan alul volt finanszírozva és csak nyomottan tudott működni, mindenki elégedetlenségére.
A hallgatói létszám évek óta csökkent, miközben a munkavállalók létszáma folyamatosan nőtt, ez a folyamat így teljességgel fenntarthatatlan volt.
Az ellenzék tehát támadja, mások viszont szorgalmazzák az agrár-felsőoktatás átalakítását, mondván, hogy még manapság is a szocialista nagyüzemeknek képezünk agrármérnököket. Így van ez?
– Sajnos nagyon sok igazság van benne. Én is úgy látom, hogy az agrár-felsőoktatásban nem történt meg a rendszerváltás.
Akkor megvolt a törekvés az agrár-felsőoktatás szerkezeti átalakítására, bár nagyon sok támadás éri a bolognai rendszert, főleg a bolognai rendszer agrárvonatkozását, aminek meg is van az alapja. A piac, a gazdaság ugyanis nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a struktúrával, még mindig a korábbi agrármérnöki képzésnek próbálják megfeleltetni.
A bolognai rendszer nagyon jól működő struktúra Európában és a világban. Viszont ahogy mi Magyarországon, vagy legalábbis az agrárterületen bevezettük, attól teljesen félresiklott. Nagyon széles alapokra és nagyon szétaprózva építettük fel az agrár-bolognairendszert. Az alapképzésekre (Bsc) nem lehetett jól ráépíteni az MSc- és a PhD-specializációt. Mondjuk ki: nálunk a különböző intézmények és egyének érdekkörei hangsúlyosan szerepet játszottak az alapképzés felépítésében, ettől túlzottan specializált már BSc szinten.
Probléma az is, hogy a képzések struktúrája sem változott jelentősen. És ezzel válaszolok az eredeti kérdésre, hogy alapvetően még mindig a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságnak képeztünk-e agrármérnököket az elmúlt időszakban. A magyar mezőgazdaság mindig sokszínű volt. Egyszerre voltak jelen benne a kis-, a nagy- és a középbirtokok. A kisebb és a közepes gazdaságok igényeinek valóban kevéssé felel meg a jelenlegi képzési struktúra.
A biológiai alapok azonban a kis- és nagyüzemekben is ugyanazok.
– Ez kétségtelen. A búzának az élettana ugyanaz. De a ráépülő technológia, valamint a műszaki és gazdasági megoldások már egészen eltérőek a különböző üzemméretek esetében.
Amik viszont már nem ugyanazok lesznek, mint amikor valaki elkezdte az egyetemet.
– Ez is igaz, és ez a másik nagy probléma. Az egyetem nem követte a gyakorlatban lezajlott robbanásszerű fejlődést.
Meggyőződésem, hogyha ehhez a rendszerhez nem nyúltunk volna hozzá, akkor 5 éven belül eltűnt volna a magyar agrár-felsőoktatás, és külföldi, nyugati egyetemek megrendelői lennénk. Egyébként ezt nem most kellett volna megtenni – és ezt mindenki tudja –, hanem 5 vagy 10 évvel ezelőtt. Nem is az utolsó, hanem az utolsó utáni pillanatban vagyunk.
Konkrétan milyen lépesek várhatók? Hogyan változik az oktatás, mit várhat egy ide jelentkező hallgató? Mi változik a korábbiakhoz képest?
– Mielőtt arról beszélnénk, hogy alapjaiban megváltoztatnánk a rendszert, azért szögezzük le, hogy a magyar agrár-felsőoktatásnak még most sem rossz a színvonala. Nagyon sok külföldi hallgatónk van, tehát még mindig vonzó a magyar agrár-felsőoktatás.
Az egyetem 2021. február 1-jétől
|
Nekünk azonban magunkhoz képest kell eredményeket felmutatni, mert megrekedtünk a 10-15 évvel ezelőtti szinten, miközben a világ elszaladt mellettünk.
A kérdés az, hogy miként, kivel és mennyi idő alatt kívánják megvalósítani ezeket a terveket?
– Ez hosszú folyamat lesz, nem fél vagy 1 éves munka. Egyrészt szükség lesz rá, hogy visszahozzunk a piacról olyan fiatalokat vagy tapasztalt szakembereket, akik egyébként elkötelezettek a felsőoktatás iránt. Külföldi professzorokat, fiatal kutatókat is meghívunk. El kell kezdeni felépíteni egy új generációt. Ez azonban legkevesebb 8–10 év, és ezért sajnálom, hogy nem fogtunk hozzá korábban. De most jött el az a pillanat, amikor szakmailag és politikailag elérhető közelségbe került a változás.
Ezért fontos, hogy a NAIK csatlakozó intézményeinek új kutatási eredményei is azonnal beépüljenek az oktatásba?
– Így van. Ha ezeket a magyar agrár-felsőoktatásban és -kutatásban rendelkezésre álló kapacitásokat összetesszük, az óriási erővé válik.
Nekem személy szerint elvárásom, hogy a kutatók is bekapcsolódjanak az oktatásba, azzal együtt, hogy különválasztjuk az oktatói és a kutatói munkát. Más elvárásokat fogalmazunk meg egy kutatóval szemben, mint az oktatói státuszban lévőkkel, és az új szervezetet is úgy építjük fel, hogy szakterületi, szakmailag erős oktató- és kutatóintézetek jöjjenek létre.
A hallgatók, a TDK-s vagy diplomaterves diákok részt vehetnek-e a kutatóintézetek munkáiban?
– Ez az együttműködés eddig is megvolt. A NAIK stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Szent István Egyetemmel és a többi jogelőd egyetemmel, bár való igaz, az együttműködés esetleges volt.
Ez azért fontos, mert Európában minden az együttműködésről szól. Az Európai Unióban a kutatásokat nagy hálózatokban végzik, amelyekben erős egyenrangú partnerek működnek együtt. A magyar kutatóintézetek és egyetemek eddig csak nehezen tudtak csatlakozni az ilyen nemzetközi programokhoz, mert önmagukban kicsik voltak, ráadásul egymással voltak elfoglalva, egymásnak is konkurensei voltak. Eközben a holland, lengyel, osztrák vagy szlovák pályázók erős nemzeti intézményként tudtak bekapcsolódni a nemzetközi programokba, míg mi szétapróztuk az erőinket.
Sokat ostorozzuk a jelenlegi képzést, a jelenlegi oktatókat, de nem esik szó a felvettekről, a jelentkezők felkészültségéről. Egyetemi professzorok panaszkodnak rá, hogy a vizsgázók néha a középiskolás tananyagot sem tudják. Mi számít? A minőség vagy a mennyiség?
– Ha valaki 280 ponttal bekerül – mert bekerülhet – az egyetemre, az egy szűk hármas érettséginek felel meg. A professzorainknak belőlük kellene kiváló mérnököket faragniuk.
Addig az az intézmény érdeke, hogy minél alacsonyabb pontszámmal minél több gyereket vegyen föl. Amíg nem alakul át a fejkvóta alapú finanszírozás a felsőoktatásban, addig csak korlátozottan léphetünk előre a minőségi képzés területén.
Az integráció egyik lényege a párhuzamosságok megszüntetése. Ezt hogyan kívánják megvalósítani?
– Az új struktúrával. A párhuzamosság nagyon régi problémája a felsőoktatásnak. Amikor dékán voltam, számos konfliktust felvállaltam a karon miatta, de akkor csak részlegesen lehetett ezeket a célokat érvényesíteni, mert rengeteg érdeket sértett. A karok önálló „kiskirályságként” működtek. Mindenki fenntartotta a maga területén a különböző szakterületek tanszékeit, vagy legalább oktatói szinten a szakterület oktatását, kutatását. Ennek az lett az eredménye, hogy esetenként tíz-tizenkét különböző csoport, tanszék, intézet működött egy-egy szakterületen, sokuk egy-két emberrel.
Nem nehéz belátni, hogy mekkora erőforrás-pazarlás ez egy ilyen kis országban. Ez fenntarthatatlan, ezzel nem lehet érdemi eredményt elérni. Ezért hoztunk létre kampuszokon átívelő, horizontálisan felépülő szakterületi intézeteket, hogy ezeket a párhuzamosságokat megszüntessük. Minden egyes szakterület egy azonos szakmai irányítás és koncepció alapján működő szakmai intézetbe kerül. Huszonegy ilyen lesz, köztük olyanok, amelyek öt-hat egységet is magukba foglalnak az országból, de egységes szakmai koncepció, oktatás és kutatás mentén. Az együttműködés innentől kezdve szervezett lesz, és nem esetleges. Ezt jelenti a párhuzamosság megszüntetése az oktatásban. Nem lesz alapozó tanszékekből több, hanem csak egy, és minden egyes szakhoz az a tanszék, az a szakterületért felelős egység fogja – csúnya szóval – szállítani a tantárgyakat, a képzéseket, amiket akár összevonva is lehet oktatni.
Eddig ezeket külön-külön oktattuk, ma már azonban akár egy egységben is lehet.
Ez azt jelenti, hogy földrajzilag is máshova kell járniuk az ugyanazt a kurzust hallgatóknak?
– Nem feltétlenül. Ez online már jól megoldható. Az ország legtávolabbi vidékéről is be lehet majd kapcsolódni egy előadásba online, a gyakorlatokat pedig meg lehet szervezni helyben. Ezzel az egyébként önállóan fenntarthatatlan, de a vidéki értelmiség bázisát jelentő egységeket is fenn tudjuk tartani, sőt, megerősíthetjük azokat.
Ha már gyakorlati képzés: hogyan képzelik a megvalósítását?
– A gyakorlati képzést is teljesen új alapokra helyezzük, mert annak a színvonala is sok kívánnivalót hagy maga után. Ennek formáját és struktúráját jövő év elején kezdjük kiépíteni, most még tart az erőforrások felmérése.
Ezek bekapcsolása a tangazdasági működtetésbe a jövő év első felének a feladata. Jelenleg legalább húsz gazdasági társaság található az egyetem rendszeréhez kapcsolva. Ez újabb hatalmas portfólió, amit szintén úgy kell átszervezni, hogy hosszú távon működni tudjon.
A gyakorlat – ami azt várja, hogy naprakész tudással felvértezett végzetteket kapjon – mennyire támogatja az egyetemet a folyamatban?
– Szerencsére a gazdasági élet, a piaci szereplők együttműködőek. Nagyon várják, hogy legyen egy olyan színvonalas képzőhely, amelyikbe érdemes befektetni. Ezek az együttműködések egyébként most is megvannak, a legtöbb kutatás innovációs együttműködés formájában is realizálódik.
Ennek nyilvánvalóan érzelmi okai is vannak, hiszen ma olyanok vannak vezető pozícióban vagy akár cégtulajdonosként jelen a gazdasági életben, akik ezt az intézményrendszert tekintik az alma materüknek. Ebben a tekintetben maximális támogatást élvezünk.
