Ha nem tetszik a kert téli megjelenése, érdemes már most eltervezni, miket ültessünk tavasszal annak érdekében, hogy az a jövő télen szebb látványt eredményezzen.
Közülük némelyeknek a legszínpompásabb időszaka éppen a télre esik. A téli időszakban a dísznövények többsége nyugalmi időszakát tölti, lombtalanul, soknak azonban éppen ilyenkor szembetűnő a mutatós kéregalakulása, mások látványos terméseikkel díszítnek.
Lehet szép a kéregmintázat
A kéregmintázatok díszítőértéke télen, lomb nélkül érvényesül legjobban a növényeken.
Látványosan hosszában repedezett a tölgyek kérge, pikkelyes megjelenésű a jegenyenyáré, lemezes, nagy lapszerű darabokban leváló a platáné és a perzsa varázsfáé (Parrotia persica). Szabálytalanul rücskös és tarajos a nyugati ostorfa a (Celtis occodeantalis) héjkérge. Látványos még a nyírfa kérge, de egyes juharoké is szép mintázatú. A díszsomok között több bordó, sárga és zöld vesszőjű van, amik főleg havas kertben mutatnak jól. Egyes cserjék kérgén para-lécek alakulnak ki, melyek szintén érdekesek.
Látványos termések
Több fás kerti lombhullató dísznövényen télen is megmaradnak a látványos termések. A színes, húsos termésűek értékesek madártáplálékként is. Ilyen például a hóbogyó, melyet hógyöngynek is neveznek. A hósziromcserje (Rhodotypos scandens) fénylő, fekete, kemény termései ugyan viszonylag aprók, 6-8 mm-esek, de érdekes megjelenésűek, ahogy négyesével állnak. A japán vagy Thunberg borbolya piros, hosszúkás bogyótermései is egészen a tél végéig díszítenek. A koreai lonc sötétpiros, húsos, gyöngyszerű bogyói már augusztustól beszíneződnek, és egészen január végéig díszítenek. A közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) fénylő fekete, borsó nagyságú bogyóterméseivel szépen díszíthet.
Félig örökzöldek
Léteznek lombjukat megtartó lombhullatók is (fél örökzöldek), amelyek a lomblevelű örökzöldek – mint például a mahónia – módjára díszítenek a téli időszakban. E növényeknél a hideg mértéke dönti el, hogy lombhullatóként, vagy örökzöldként viselkedik télen a növény. Ha csak kevésbé van fagypont alatt a hőmérséklet, akkor megmarad a lombjuk, de mínusz tíz alatt lehullajtják azt.
A télizöld-fagyal, vagy más néven tojáslevelű fagyal áttelelésre képes, fénylő, sötétzöld, szinte bőrszerű levelei jó pár centiméteresek is lehetnek, rendszerint kihegyesedő ellipszis alakúak. Általában a tél közepére fagynak el, vagy száradnak le. Keményebb teleken még a vesszőik is károsodhatnak. Sárgalevelű változataik is nagyon látványosak.
Az amerikai, vagy valódi ecetfa sötétvörös színű, feltűnően szőrös terméscsomói már júniusban elszíneződnek, de még a tél végén is díszítenek. A madarak nem bántják a bizarr megjelenésű termetes bokrot, amely kis fa formát is ölthet.
És érkeznek az első virágzók…
Az egyik legkorábban virágzásnak induló díszcserje a téli jázmin melynek sokszor már januárban, de februárban biztos nyílni kezdenek apró, sárga virágai. A gyengébb fagyokat károsodás nélkül elviseli és akár több hullámban is újravirágzásra képes, emiatt virágzása elhúzódhat, akár januártól áprilisig. E bokor vesszői szép zöld színűek, földig hajolva könnyen meggyökeresednek, szaporításra leválaszthatóak, vagy tovább növeszthetőek talajtakaró gyanánt. Támasz mellett 3-4 m-re is felkúsznak.
Ugyancsak már tél vége felé a lombosodást megelőzően virágzik a húsos som, melynek jellegzetes kis virágrügyeit könnyű megismerni. Apró sárga virágainak nincs illata. Négy-hat méteres bokorrá, idősebb korára fává növekszik, látványos zöld vesszői a napos oldalukon megpirosodnak, és ősszel pirosra színeződnek levelei, sőt a termései is. Ezek kellemes savanykás ízűek, fogyaszthatók. Nyírt sövény is nevelhető belőle.
