Magasság, szélesség, növekedési erély…
Egy virágágyást szegélyező alacsony sövénynek csak esztétikai szerepe van. Ha az a cél, hogy sövény védje telkünket a betolakodóktól, akkor azt legalább két méter magasra tervezzük. E tervezés annyit tesz, hogy olyan növényeket válasszunk ki, amelyek képesek megnőni ekkorára. A növekedési erély is fontos szempont, mert nem mindegy, hogy a kiválasztott sövénynövény kettő, vagy nyolc-tíz év alatt éri el ezt a méretet.
Az egysoros sövénnyel az a gond – legyen az akármilyen tövises -, hogy egy-két példány kivágásával már be is jutott a kertbe az, aki be akart menni. Míg ha többsoros a sövény, ha pár példányt ki is vág belőle a betolakodó az ágak annyira kusza szövedékben állnak, hogy a kivágott egyedeket nem lesz egyszerű kihúzni, abban meg bízzunk, hogy nincs ideje órákig aprítani a növényeket a bejutás érdekében.
A vegyes sövény előnyösebb
Sokaknak jobban tetszik az egyféle növényből ültetett sövény, aminek azonban számos hátránya van a vegyes sövényekkel szemben. Egyik ilyen, hogy ha beültetjük a növényeket, és valamiért mégsem fejlődnek jól (pl. nem kedvezőek számukra a talajadottságok), akkor lehet, hogy az egészet ki kell cserélni. Vegyes sövénynél, ha egy-egy növény nem hozza az elvárt növekedést, akkor csak a problémásakat kell cserélni olyanra, ami jobban fejlődik az adott helyen. Némi fantáziát is belevihetünk a sövénytelepítésbe, nem kell mindig ugyanazt másolni, amit a környéken látunk. A négy évszak sövényekről esetén olyan cserjéket válogatunk össze, amelyek növekedési üteme hasonló, ám a fajgazdagságából adódóan minden évszakban más képet mutat a sövény, mindig más díszít benne, de valami mindig látványos.
Sövénynek alkalmas fajok
A turkesztáni szil gyors növekedésű, két év alatt 3 méteresre is nőhet. Kitűnő árnyékoló-képesség jellemzi, igénytelen talajra és ápolásra egyaránt. Magas a porzáró képessége, zajt csillapító tulajdonsága is kiváló. A növekedése jól szabályozható: amikor elérte a kívánt sövény méretet már kevés vízzel is beéri, és növekedése némiképp lelassul. Évente képes akár 1,20-1,80 méteres magasságot is növekedni, miközben dúsan bokrosodik. Magassága elérheti az 5 métert is – ha hagyjuk. Normál, kerítés magasságú élő sövény 1,5-2 év alatt nevelhető belőle. A nyírást jól tűri, apró levelei miatt bármilyen térbeli forma kialakítható belőle. Előnye a gyors növekedése, ezért hamar eléri a kívánt méretet. Ez a hátránya is, mert később sok munka a kívánt magasságon tartása.
A húsos som egész Európában, így a Kárpát medencében is elterjedt, 3–7 m magasra növő cserje. Még a lombosodást megelőzően nyíló sárga virágai nem csak a tavasz első hírnökei, hanem díszei is a kertnek. Gyümölcsei 1,5–3 cm nagyságúak lehetnek, hosszúkás szilvára emlékeztető, általában élénkpiros, savanykás, pikáns ízű. A húsos som a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt.
Méltatlanul kevesen ültetnek hazánkban erdei gyümölcs sövényt, pedig gyakorlatilag ingyen van, a növényeket csak be kell gyűjtenünk a szabadból, hiszen hazánkban ezek vadon élnek. Mivel nem távoli tájakon honos fajokról van szó, kiváló a fagytűrő képességük, némelyikből lekvárt, teát készíthetünk, így gasztronómiai hasznuk is van, és a kert madarainak is téli eledelül szolgálnak az ágakon maradt gyümölcsök. Sok hazai vad gyümölcsfaj ágai tövisesek, így áthatolhatatlan kusza szövedéket képeznek majd. Ilyen sövénybe ültethetünk pl. kökényt, vadrózsát, galagonyát, borbolyát…
A kökény a hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők növénye. Az 1–4 m magasra is megnövő cserje sötétszürke ágai hegyes tövisekben végződnek. Növekedése szabálytalan. Lassú növekedésű, de hosszú életű, előbbi tulajdonsága miatt ne ültessük önállóan, csak vegyes sövénybe. A rövid hajtások tövisben végződnek. Gyökerei messzire kúsznak, gyökérsarj telepeket képeznek.
Az egybibés galagonya kontinensünk elterjedt növénye, nagy bokorrá vagy akár 10 m magas, többtörzsű fává növekszik. Sűrű, szúrós ágrendszere van, levelei mélyen karéjosak. Virágai aprók, öt fehér szirmúak, nehéz illatúak, tavasz végén, a lombfakadás után nyílnak. A belőlük fejlődő egymagú, éretten mélyvörös színű termések is csomókban állnak.
A narancseper (Maclura pomifera) jellegzetes termése emberi fogyasztásra nem alkalmas. Eredeti élőhelye Észak-Amerika. Levele egyszerű, ritkán karéjos, vékonyka, tojásdad-lándzsás. Hosszú porzós virága barkás vagy fürtös, termővirágai gömbölydedek közös vacokba csoportosulnak. Kemény, sárgásbarna vagy narancsszínű fájából díszeket, festéket, íjat készítenek. Reszelve a gyapjú és pamut festésére használták. Tövises, gyors növekedésű fája hamar ellátja védelmi funkcióját sövényként.
A lepényfa, vagy krisztustövis (Gleditsia triacanthos) igen változatos a tövisesség mennyiségében, hüvelyterméseinek nagyságában, formájában, kocsonyaanyag tartalmában és a mag színében. A termésben levő kocsonya-anyag fogyasztható, magjából liszt őrölhető. Tehát vannak tüskétlenebb „étkezési” változatok, és kevés termést adó, de tüskés ágúak.
Sem a fa, sem a termés nem szenved a kártevőktől. Könnyen telepíthető: vethető magról, csak vetés előtt le kell forrázni, hogy kicsírázzon. Melegkedvelő faj, de ennek ellenére -32 °C-ig télálló.
