0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

Vízirányítás, vízelvezetés a kertben

Nyáron, amikor kellene kevés a csapadék hazánkban - ezért öntözünk. Télen és kora tavasszal pont ellenkezőleg, sokszor nem tudjuk hova vezessük a sok vizet ami a kertben megjelenik. A téli, csapadékosabb időszak alkalmas arra, hogy megfigyeljük kertünk „vízrajzát”, és ha szükséges fagymentes időben a megoldás is megvalósítható.

Amennyiben valahol megáll a víz, vagy esőzéskor, hóolvadáskor ott folyik ahol nem kellene, akkor némi tereprendezéssel és vízelvezető eszközök beépítésével orvosolható a probléma.

A jó lejtés már fél siker

Az épületek egyik legnagyobb ellensége a víz, jöjjön alulról vagy felülről. A kerten belül és a ház körül vízelvezető rendszerekkel gondoskodhatunk az esővíz összegyűjtéséről, vagy az elvezetéséről.

Az épületek körüli burkolt felületek vízelvezetése fontos feladat.
Hiába van járda építve a kertben, ha áll rajta a víz, vagy ráfagy, nem használhatók megfelelően.
Ezért a legfontosabb követelmény a megfelelő lejtés biztosítása, például a ház irányából, vagy a járdafelületek felől a füves területek felé terelhetjük a csapadékot. Hátránya e megoldásnak, hogy a burkolt területek szélein az őszi-téli fagyok károkat okozhatnak, de a hirtelen nagy mennyiségben lezúduló csapadék is túlzottan feláztathatja a talajt.

Komolyabb vízelvezetők

A kerti vízelvezető rendszerek lehetnek pont-, vagy vonalszerűek. Előbbiek az összefolyók, utóbbiak a csatornák. Bármelyiket is nézzük a beruházási költségeik eltörpülnek a víz hosszú távú károsító hatása mellett.

A pontszerű vízelvezetésnél a felületen négy lejtésirányt kell kialakítani, azaz tölcsérszerűen gyűjtve össze a csapadékot egy pontba.

A pontszerű vízelvezetés hátránya a nagyobb földmunka, és az, hogy a víznek nagyobb utat kell megtennie az elvezetésig. Vonalszerű vízelvezetésnél általában két lejtésirányt kell alkalmazni (ritkábban egyet).

Folyókákkal a csapadék gyorsabban elvezethető, ami az egyre gyakoribb nagy vízmennyiségű záporoknál fontos szempont. Hosszabb távú fenntartását nézve a két megoldásnak arra jutunk, hogy a pontszerű rendszernél a víz több időt tölt rejtett csatornákban, ezek tisztítása körülményesebb, mint egy felszíni csatornáé.

Az elvezetés kialakításánál meg kell különböztetni a természetes és a mesterséges lejtést.

Az első esetben maguk a terepviszonyok adják a felület és a folyóka lejtését, a másodiknál nekünk kell biztosítani az esést.

Nem mindegy mi megy át rajta

Amikor autóbehajtónál, vagy más hasonló esetenként nagyobb terhelést kapó felületen alkalmazzuk a vízelvezetés elemeit, lényeges lehet, hogy milyen terhelhetőségű terméket vásárlunk. Folyókáknál azt az adatot, hogy mennyit bír a rácson láthatjuk. Látvány szempontjából fontos tulajdonság a rács mintázata, mivel ez látszik csak az egész rendszerből.

Vízelvezető kerti csatornákból, folyókákból három különböző felépítésű típus van.

A kétrészes változat egy a testből a különálló rácsból áll. Mivel a rács kiemelhető, könnyű tisztítani. Egyrészes folyókánál a test és a rács egy rendszert alkotnak, ezek előnye, hogy fizikai behatásra sem mozdul el a két rész, de nehezebb a tisztítás – ha eldugulna.

Harmadik típus a résfolyóka, ami tulajdonképpen egy 20 mm széles hasíték a folyóka pedig ez alatt helyezkedik el

– ennél kis tisztítóaknák biztosítják a probléma elhárítás lehetőségét. Van egy negyedik változat is, ami nem igazán csatorna, hanem egy olyan betonelem, melyek egymás mellé helyezésével egy kis mélyedésű elvezető rakható össze, amit nem is fed rács. Előnye, hogy egyszerűen telepíthető, hátránya, hogy nagy mennyiségű víz gyors elvezetésére nem képes.

Miből készüljön?

A folyókák és összefolyók anyaga lehet polimer beton, üvegszál erősítésű beton, műanyag, öntöttvas, vagy acéllemez. A kiválasztásnál az esztétikum mellett a teherbírás is szerepet kap, de az is, hogy egyik jobban, a másik kevésbé áll ellen a téli sós víz maró hatásának. Legtöbbször a polimer-beton nyújtja a jó megoldást, ez ugyanis szilárd és nem szívja magába a vizet.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu