Az EU Zöld Megállapodás lehetséges hatásai a takarmányiparra

A zöld megállapodás számos cél elérését várja el az EU takarmányiparától. Példaként említhetjük az alacsonyabb fehérje- és foszfortartalmú takarmányok előállítását vagy a helyben termelt összetevők fokozottabb használatát. Elvárás a „fenntartható” alternatív fehérjék, például egysejtű- és rovaralapú fehérjék használata is.

Ezenkívül a Green Deal rögzített célkitűzéssel is rendelkezik: 2030-ig az EU-ban az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek termelését 25% -ra kell növelni, ami megköveteli az ökológiai takarmánytermelést is.

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Agrárkutatási Szolgálata készített az EU zöld megállapodás, valamint a termőföldtől az asztalig és a biodiverzitás stratégia hatásairól egy tanulmányt, amelyben megállapították, hogy

ezek hatására mind az EU mezőgazdasági termelésének volumene, mind annak versenyképessége várhatóan csökkenni fog.

Az európai takarmány- és premixipari szereplőket tömörítő szervezet, a FEFAC főtitkára az allaboutfeed.net munkatársának kifejtette, hogy a zöld megállapodás felgyorsította az összetett takarmányokban a fehérje és a foszfát mennyiségének csökkentésére tett erőfeszítéseiket.

Alexander Döring azt is hangsúlyozta, hogy a hatékonyság érdekében a takarmányipari vállalatok a tudomány és a technológia újabb eredményeit is felhasználják. Példaként egy spanyol takarmánygyártót említett, amely megkereste az Alltechet, illetve a Kaliforniai Egyetemet azzal kapcsolatban, hogyan tehetné a takarmányait hatékonyabbá. Ez a cég már olyan technológiákat használ, mint az InTouch digital IOT Technology és az Alltech E-CO2. Az Alltech munkatársa, Robbie Walker szerint ez a megközelítés növekedést ígér számukra úgy, hogy közben megfelelnek a Green Deal követelményeinek. Emellett nagyobb értékesítési lehetőséget is teremtett számukra a fenntarthatóbb jövőt követelő fogyasztók körében is.

A helyi összetevők és a „fenntartható” alternatív fehérjék használatával kapcsolatosan a takarmánygyártói szövetség azon az állásponton van, hogy

növelni kell a helyi olajos magvak és a fehérjenövények termelését. Valamint kiemelték a rovarlisztek, a baromfiból és sertésből származó feldolgozott állati fehérjék (PAP), tengeri alapanyagok, élesztő, algák stb. növekvő jelentőségét is, mivel ezek használatával csökkenthető az EU-nak az import fehérjétől való függése, bár utóbbi továbbra is kulcsfontosságú marad.

Az EU-ban 2030-ig 25% -ra növelt ökológiai élelmiszer-termelés a főtitkár szerint az ágazatban törekvési célnak tekinthető. Hozzátette, hogy ezt a célt könnyebb elérni olyan ágazatokban, mint az akvakultúra, a tejtermelés és az étkezési tojás termelése, de „sokkal több gazdasági korlát van az olyan ágazatokban, mint a brojler- és sertéstenyésztés”.

A FEFAC emellett uniós szintű „One Nutrition” programot sürget, amely integrálja a növényi, állati és emberi táplálkozással kapcsolatos legmodernebb táplálkozástudományi eredményeket annak érdekében, hogy ösztönözze a fenntarthatósági mutatók és a tápanyagok hatékonysága tekintetében a teljes élelmiszertermelési láncra kiterjedő holisztikus megközelítést.

Összességében a FEFAC úgy véli, hogy a Green Deal célkitűzései „ösztönző lehetőségként szolgálnak a takarmányágazat számára az innováció ösztönzésére és a fenntartható állattenyésztés fejlesztésére. Ezért más regionális takarmánygyártói szervezetekkel együtt nagy összegeket fektetett be új környezeti hatásvizsgálati eszközökbe (PEFCR Feed), amelyekhez a módszertant és a kiértékelési alapot a FAO, valamint az EU és a Global Feed LCA adatbázisok (GFLI) adták."

Ez pedig lehetővé teszi az EU takarmányiparának, az állattenyésztőknek, az ellátási láncnak és más partnereknek, hogy „megmutassák, hogy a hatékony, tudományos alapú takarmányozási rendszerek jelentősen hozzájárulhatnak a takarmányozás és állattenyésztés környezeti terheinek csökkentéséhez”.

Azonban a FEFAC „kiegyensúlyozott megközelítést” szeretne, ezért kérte az EU Bizottságát, hogy értelmesebb ágazati mutatókat dolgozzon ki a takarmányipar, illetve az ellátási lánc számára, hogy a melléktermékek és az emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszerek nagy értékű állati fehérjeforrássá legyenek átalakíthatók, ami praktikusan a rovartenyésztés növelését, illetve a rovarfehérje felhasználhatóságának kiterjesztését jelenti.