Széles elterjedésű lepke a kacsafarkú szender, hozzánk a mediterrán körzetből érkezik, de az utóbbi egy-két évtizedben már áttelelő példányait is megfigyelték a déli országrészekben.
Szárnyfesztávolsága 4–5 cm, így a hazai szenderek között viszonylag kicsinek számít. Pödörnyelve olyan hosszú, mint a teste, nagyjából 3 cm, nyugalmi állapotban spirál alakban felcsavarja. Magyar nevét a potroha végén kétoldalt látható, feltűnő fekete-fehér pikkelypamacsokról kapta, amelyek a kormányzásban segítik rendkívül sebes röpte során.
Nappal lehet a legnagyobb eséllyel találkozni vele, de alkonyatkor és akár csendes esőben is repül.
Virágok nektárjával táplálkozik, amit a levegőben lebegve szív hosszú, kinyújtott pödörnyelvével. Mivel vándorlepke, hazánkban bárhol, akár még nagyvárosok közepén is felbukkanhat, ha az erkélyeken megtalálja kedvenc tölcséres virágait, a petúniát vagy a levendulát. A mi erkélyünkön a kékszakáll virágain táplálkozott, nagy örömömre. Kertekben is gyakran megjelenik, ha virágzik a lángvirág, a lonc, a nyáriorgona vagy a szarkaláb, és virágzó réteken is találkozhatunk vele, bárhol az országban. Nagyon jó repülő, hatalmas távolságokat tesz meg..
Magyarországon szaporodik, a nőstény egyesével rakja le petéit leggyakrabban galajra, vagy müge- és csillaghúrfajokra, de csak napsütésben álló növényekre. Vaskos, fényes zöld hernyóját világos hosszanti csíkok, apró fehér pöttyök és kis kék farkocska dísziti. Növényi törmelék közt, kövek alatt bábozódik.
A második nemzedék lepkéi visszarepülnek délre telelni, néhányuk viszont itthon keres magának telelőhelyet barlangokban, faodúkban vagy épületekbe húzódva.
