A vizsgálat során a korábbi emberi természetkárosításról készült felméréseket vetették össze azokkal a térképekkel, amelyeken azok a területek láthatók, ahol az őshonos vagy adott esetben kulcsfontosságúnak tartott állatok állománya megritkult. Mivel több olyan állatot is bevontak a vizsgálatba, amelyek már rég eltűntek az adott területről, illetve a pontos elterjedésükről nem maradt fenn megbízható adat, más kutatók szerint a mostani 3 százalékos becslés túl alacsony.
De mi a pontos meghatározása az érintetlen területnek?
Andrew Plumptre, a tanulmány vezető szerzője szerint az a terület, ahol 1500 óta ugyanolyan létszámban ugyanazok a fajok élnek, elfogadható érintetlennek – és ilyenből nem sok akad.
Ezek alapján a Nouabale-Ndoki Nemzeti Park Kongóban, a Szerengeti-Ngorongoro Tanzániában, az Alto Rio Negro Amazóniában, Szibéria egyes vidékei és a Kawésqar Nemzeti Park Chilében azok a területek, melyek a mai napig érintetlennek számítanak. Ezen vidékek 11 százaléka részesül speciális védelemben. A kutatók véleménye szerint a vadászat és/vagy az invazív fajok megjelenése okozta az őshonos fajok állományának csökkenését.
A helyzet elkeserítő, ugyanakkor a kutató véleménye szerint, nem reménytelen. A hiányzó fajok visszatelepítésével növelhető a biodiverzitás, és a megfelelő telepítések következményeképpen akár a Föld 20 százalékán is helyreállítható lenne a rend.Andrew Plumptre pozitív példaként hozta fel az amerikai Yellowstone parkban végrehajtott farkastelepítési programot, ami mint már korábban kiderült, hogy a farkasokon kívül a fáknak, a cserjéknek és a talajnak is hasznosnak bizonyult.
