0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Tavaszi lemosó permetezés

A nyugalmi időszak végen, a szőlő téli metszését követően elvégzett lemosó permetezéssel sok fontos szőlőkarósító tavaszi kártételét, elsődleges fertőzését akadályozhatjuk meg. Például a szőlőlisztharmat kórokozója micéliummal a rügyekben és ivaros termőtestekkel a tőke fás részein, törzsön, kordonkarokon megtapadva telel át. Itthon az ivaros termőtestekből induló fertőzés dominál.

Az idei enyhébb tél a szőlőkárosítók áttelelésének is kedvezett. Sokat vitatott kérdés, hogy a szőlőben kell-e a tenyészidőszak megindulása körül permetezni, amire a válasz mára egyértelműen: igen!

A szőlő nyugalmi időszakban végzett metszése, bár növényvédelmi jelentőséggel is bír (gyéríti a szőlőlevélatkák egyedszámát, az amerikai szőlőkabóca tojásait, a lisztharmat elsődleges fertőzési lehetőségeit), egymagában nem oldja meg a szőlő növényvédelmét, mert a művelésmódnak megfelelően kialakított tőkeforma fás részein, valamint a rügypikkelyek alatt még sok telelő alak megtalálható.

Csak a szőlőn él a szőlőlevélatka és a szőlőgubacsatka, mindkettő kifejlett nőstény alakban telel.

A szőlőlevélatka az 1-2 éves részek határán, több éves fás részek kéregrepedéseiben, rügypikkelyek alatt, a szőlőgubacsatka viszont a rügyekben a rügypikkelyek alatt.

A soktápnövényű takácsatkák az alma, őszibarack, cseresznye, meggy és mandula mellett a szőlőt is károsítják. A piros gyümölcsfa-takácsatka téli tojásai a szőlő fás részein, vesszőkön, rügyek tövénél láthatók. Kifejlett nőstényként telel a kétfoltos takácsatka és a galagonya takácsatka a fás részek kéregrepedéseiben, de a kétfoltos takácsatka a gyomokon, gyommaradványokon is áttelel.

Hazánkban kizárólag a szőlőn fordul elő a lapos szőlőatka, aminek ugyancsak a kifejlett nőstényei vészelik át a telet a rügypikkelyek alatt, rügyek tövénél.

A szőlő fontos tápnövény a gyapjas pajzstetű és az akácpajzstetű számára, de gyümölcsfákon is megtelepednek. Kifejlett nőstények és lárvák telelnek a fás részek repedéseiben, a vesszőkön.

Kéregrepedésekben és a szőlőkarók repedéseiben is megtalálhatjuk a szőlőilonca telelő fiatal hernyóinak 2-3 mm-es fehér gubóit.

A szőlő fitoplazmás betegségét terjesztő amerikai szőlőkabóca tojásalakban telel, az 1,3 mm hosszú, barnás színű, néha lapos tojások a kétéves fás részeken, a kétéves részek foszló kérge alatt találhatók.

A metszés befejeztével tehát lássunk neki a lemosó permetezésnek, ami a szőlő azon károsítói ellen nyújt védelmet, amelyek a tőkék különböző részein (pl. a törzsön, annak repedéseiben, a vesszőkön, az egyéb fás részeken, és a rügyek környékén) telelnek át.

Az említett kártevőkön kívül a törzs- és a kordonkar elhalását okozó gombák, a lisztharmat és a fakórothadás szaporítóképletei, micéliumai is ide tartoznak.

A metszéssel levágott nyesedék kihordása és elégetése, vagy felaprítva a talajba forgatása szintén fontos teendő, amennyiben ezt elmulasztjuk, tavasszal a fertőzött növényi részekből kiszabaduló gombaspórák, illetve kirajzó kártevők (pl. szőlőilonca-hernyók) újra megfertőzhetik a tőkéket.

Fontos, hogy lemosásszerűen, nagy lémennyiséggel (de úgy,hogy ne folyjon) permetezzünk, hogy a permetlé mindenhol befedje a rügyeket, rügypikkelyeket, valamint a tőke fás részeinek (törzs, tőkefej, kordonkarok, csapok) felületét, repedéseit. A szersodródást elkerülhetjük, ha a permetezést szélcsendes, száraz időben végezzük.

A lemosó permetezés időpontjait, készítményeit a táblázatban soroljuk föl. Ezenkívül felhívjuk a figyelmet, hogy a szőlőlevélatka és szőlőgubacsatka azon egyedei ellen, amelyek a rügyekben a rügypikkelyek alatt telelnek át, csak a rügypattanás-gyapotos állapot körül elvégzett permetezés hatásos, pl. a Nevikén vagy az Agrokén lemosószerek valamelyikével.

Ez a kezelés egyúttal a lisztharmat rügypikkelyek között áttelelt micéliumos alakja, valamint a fás részek kérgén áttelelt ivaros szaporítóképletei ellen is jó gyérítőmódszer.

A piros gyümölcsfa-takácsatka és az amerikai szőlőkabóca áttelelő tojásainak gyérítésére az olajos szerek (pl. Vegarep EC) alkalmasak, amelyekkel a rügyfakadáshoz közeli időpontban védekezzünk.

A törzs- és a kordonkarelhalást okozó kórokozók (pl. szőlő eutípás tőkeelhalása, szőlő feketefoltossága, szőlő sztereumos tőkeelhalása) ellen hatásos a réztartalmú szerekkel (pl. Bordóilé Neo SC) a nyugalmi időszakban elvégzett lemosó permetezés.

Fontos még, hogy a későbbi fertőzések megakadályozására a nagy metszési felületeket fasebkezelő anyaggal (Fadoktor, Fagél) zárjuk le, a beteg, elszáradt tőkerészeket pedig fűrészeljük le, majd égessük el.

A szőlőtőkék fás részein telelő, és kora tavasszal a fakadó rügyeket lerágó kártevők (pl. szőlőilonca-lárvák, kormospille-lárvák, ékköves faaraszoló-lárvák) ellen közvetlenül a rügyfakadás után végrehajtott rovarölő szeres kezeléssel védekezhetünk eredményesen.

Tavasszal figyeljük a fakadó rügyeket, hogy a hernyók megkezdték-e már rajtuk károsításukat.

Mivel a szőlőilonca hernyói a nagyobb gyommaradványokon, kórókon is áttelelnek, a terület gyommentesítésével is csökkenthetjük a korai kártétel mértékét.

Olyan helyeken, ahol a kártevő atkák (takácsatkák, levélatkák) nagymértékben felszaporodnak, érdemes megpróbálkozni a ragadozóatkák (pl. Typhlodromus pyri) mesterséges betelepítésével: fakadó hajtással, idősebb, cser tőkerésszel vagy filccsíkkal lehet átvinni a hasznos atkákat a szőlőnkbe. Ebből a fajból szőlőleveleként 1-2 példány már képes a kártételi küszöb alatt tartani a káros atkapopulációt.

Forrás: Kerti Kalendárium