youtube://v/jVLXBaYJtdc
A gólyának számos népi elnevezése van. A gilice, cakó, koszta, gagó, eszterág név mind erre a leginkább emberi környezetben fészkelő, ragadozó madárra utal.
Fészkét jellemzően olyan fákra, kéményekre, templomtornyok tetejére, oszlopokra építi, ahol a közelben vizes élőhelyet talál.
A nedves réteken, tarlókon rovarokra, ebihalakra, békákra, rágcsálókra, halakra, sőt akár nyúlfikra is vadászik.
Ivarérettségüket 3-5 éves korukban érik el, ekkor a költési időszakban a hímek kiválasztják a számukra tetsző tojót. Mintegy méteres átmérőjű fészküket ágakból építik, majd szénával, tollakkal bélelik. Mivel a fészek megépítése sok energiát felemészt, ezért egyazon fészket akár évekig is használnak, amit a költés előtt rendbe tesznek.
Évente egyszer raknak tojást, fészekaljuk 4-6 tojásból áll.
A fehér gólya vándormadár lévén a telet délen tölti. Augusztus közepén csapatokba verődnek, majd szeptemberben elindulnak hagyományos vonulási útvonalukon. A hazánkban költő egyedek elsősorban Csád és Szudán területén töltik a telet, ami megközelítőleg 12 ezer kilométer hosszú vándorutat jelent. A tél végeztével ismét felkerekednek, és március környékén érkeznek vissza a Kárpát-medencébe.
A fehér gólya állománya a XIX. század elejéig szinte mindenütt stabil volt.
Majd az iparosodással és a mezőgazdaság változásával élőhelyük lecsökkent, szennyezetté vált vagy eltűnt.
Napjainkban viszont állománya Közép- és Kelet-Európában emelkedett, Magyarországon mintegy 5000 pár él. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Egy német természetvédő szervezet, az EURONATUR a gólyaállományok megóvásáért kiemelt figyelmet fordító településeknek Európa-szerte gólyafalu címet adományoz.
A város főutcájának villanyoszlopain évente több mint harminc gólyapár költ akár telepesen, és igen kedveltté váltak az ott lakók körében.
