Az Őrségben a Kondorfa Hegy-Völgy Vadon, 90 hektáros területén leltek otthonra az európai bölények. A területre csak kutatók és a Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai által vezetett szakemberek mehetnek be – bennünket dr. Németh Csaba, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyettese kalauzolt.
youtube://v/Tjpnb4-hJBc
A pityerszeri műemlékegyütteshez közeli bemutató terület a nagyközönség is láthat bölényeket, annak az állománynak a célja, hogy az emberek testközelből láthassák ezeket az egykor a szabad természetből kipusztult állatokat. Ott nem szeretnék bővíteni a létszámukat, míg Kondorfán egyelőre szabadon hagyják növekedni az állományt, mert arra kíváncsiak, hogyan alakítják át az élőhelyük növény és állatvilágát a tevékenységükkel.
– Két év elteltével is lehet már látni valamit abból, hogyan alakítják át az élőhelyüket?
– Ezek a marhafélék sok fás szárú növényt fogyasztanak, és ebből adódóan nagy hatásuk van erre a vegetációra, amit már rövid idő elteltével is lehet látni. De az itt élő más élőlényekre és életközösségekre is komoly befolyásuk van, mert például azzal, hogy kitakarították a vadalmafák alját, egy sor más állatnak is lehetőséget teremtettek arra, hogy hozzáférjenek a gyümölcshöz. Ezeket az összefüggéseket most térképezzük fel két kutatás keretében: az egyikkel a növényzetre való hatást vizsgáljuk, a másik pedig a táplálkozásukat elemzi a havonta begyűjtött ürülékminta alapján.
– Mit jelent az, hogy itt emberi beavatkozás nélkül élnek az állatok?
– Szabadon vannak, de felügyelet alatt. Mindig ellenőrizzük a kerítés állapotát, bár a bölények még egyszer sem akartak kimenni, a kint élő más vadak – szarvasok, őzek vaddisznók – viszont rendszeresen bejárnak ide. A bölények kiegészítő takarmányt kapnak, és van egy önitatóval felszerelt mélyfúrású kútjuk, de inkább abból az időszakos patakból isznak, ami átfolyik a területen. Ezen kívül ellenőrizzük, hogy van-e valamilyen egészségi problémájuk, hogy megvan-e mind, és hogy esetleg elpusztult-e valamelyik.
Az európai bölény
Létszámát tekintve az európai bölény túljutott a krízisen, amely a múlt század első felében pusztult ki a szabad természetből. Az 1920-as években különböző állatkertekből összegyűjtöttek tizenkét bölényt, és elvitték őket a bialowizeai őserdőbe, oda, ahonnan kipusztultak, és így indult meg a szaporítási program. Azóta újra él vadon bölény Európában, és a létszámuk már több ezerre nőtt. Idehaza nem elsősorban a világállomány gyarapítása a cél, hanem az, hogy kimutatható legyen a hatásuk a területükön. A faj szempontjából egyébként az a fontos, hogy minél több helyen legyen akár kisebb állomány, hiszen az a tizenkét állat, amelytől az összes mai bölény származik, meglehetősen szűk genetikai készlettel rendelkezik. A különböző betegségekkel, kórokozókkal szembeni ellenállóképességet az tudja biztosítani, ha minél több, egymástól független helyszínen vannak állatok.
