0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Természetes ellenségek

Ha kedvezőek a környezeti feltételek, hamar megjelennek és szaporodnak a gyümölcsösökben a kártevők természetes ellenségei. Sajnos a ragadozó rovarok és az élősködők nagy száma ellenére még világviszonylatban is csak kevés természetes ellenséget használtak fel eddig biológiai védekezés céljára.

A kártevő rovarok természetes ellenségeinek két nagy csoportja van, a ragadozók, vagy más néven predátorok, és az élősködök, azaz parazitoidok. A ragadozókra jellemző, hogy amint a zsákmányállatot elfogják, rögtön megölik és elfogyasztják. Ilyenek például a katicabogarak, a fátyolkák, a futóbogarak, a fülbemászók, a ragadozópoloskák és karolópókok. A parazitoidok jellemzője pedig, hogy a gazdaszervezetben fejlődnek ki, és végül el is pusztítják azt. A fürkészdarazsak, fürkészlegyek, petefürkészek ilyen parazitoidok.

A rovarpusztító rovarok közül mindenki jól ismeri a feltűnő színezetű katicabogarakat, amelyek egy szezon alatt több ezer levéltetűt is képesek felfalni. Igen elterjedtek, mezőgazdasági kultúrákban, kertekben, gyümölcsösökben egyaránt előfordulnak, sőt gyakoriak.

A fajok túlnyomó része ragadozó életmódot folytat,

azaz mind lárva-, mind kifejlett állapotban levél- és pajzstetvekkel, atkákkal, esetleg más lágytestű rovarokkal táplálkozik. Vannak gombaevő (pl. a 22 pettyes katica) és növényevő (pl. a lucernában károsító lucernaböde) katicabogarak is, de jelentőségük kisebb. A katicabogarak kis vagy közepes nagyságú (1,5-18 mm), többnyire félgömb alakú bogarak. Élénk színűek, gyakran világos alapon sötét vagy sötét alapon világos pöttyökkel. A kifejlett bogarak jellemző védekező reakciója, hogy holtnak „tettetik magukat”, és lábízületeik pórusain keserű, sárga folyadékot bocsátanak ki. Ez a védekezés azonban nem tökéletes, mert nem minden ragadozót riaszt el.

A katicabogarak nagy többsége minden alkalmas méretű állatot elfogyaszt.

Táplálékhiány esetén a lárvák kannibalizmusra is kényszerülhetnek, illetve sokszor előfordul, hogy egyes katicafajok a család más tagjainak lárváit fogyasztják.

A magyarországi katicafajok a telet imágó alakban vészelik át, leggyakrabban avar, fakéreg, fűcsomók, vagy a talaj védelmében. A kifejlett egyedek körülbelül egy évig élnek. A gyümölcsösökben leggyakrabban öt katicafajjal találkozhatunk.

A kétpettyes katica 3,5-5 milliméter hosszú, nagyon elterjedt, őshonos rovarfajunk. A csoportosan telelő imágók már kora tavasszal előbújnak, az egyik legkorábban aktív katicabogarunk. Leggyakrabban narancssárga szárnyfedővel, 2 fekete pöttyel találkozunk vele, de előfordul, hogy fekete alapon narancspöttyös a megjelenése. A kifejlett lárvák a kifejlett bogárnál hosszabbak (6-9 mm), szürke színűek, az oldalukon sárga foltokkal. A kifejlett katicák száraz, védett helyeken (főleg fák kérge alatt) csoportosan telelnek át.

A peterakás után az imágók elpusztulnak, és azt követően nagy számban jelennek meg a lárvák a kerti gyümölcsfákon, bokrokon.

A lárva és a hosszú életű imágó is ragadozó, így teljes élettartama alatt igen sok levéltetűt, petét, puhatestű lárvát képes elfogyasztani. A lárvák például teljes fejlődési idejük alatt a zöld őszibarack-levéltetűből 190-et, míg a kifejlett bogár naponta átlagban 40-50 levéltetűt fogyaszt el. Kora tavasszal az imágók levéltetvek híján virágport is esznek, ami a termékenységüket növeli. Nem olyan mozgékony, mint a hétpettyes katica, inkább telelőhelye közelében maradva keresi táplálékát.

A kétpettyes katicabogár a kertekbe szoktatható, ha október közepén fakérget tartalmazó kisebb fadobozokat vagy odúkat helyezünk ki számára áttelelés céljából.

A kétpettyes katica igen hasznos, e tulajdonsága miatt a biológiai védekezésben előszeretettel alkalmazzák mind Európában, mind Amerikában.

A hétpettyes katicabogár szárnyfedőin egy közös pont mellett 3-3 fekete folt van, alapszíne vörös, nagysága 6-8 mm. Európában általában évente egy nemzedéke van. A kifejlett állatok augusztusban jelennek meg és szeptember-október végéig aktívak. Igen hasznos a mezőgazdaság számára, mivel ugyanúgy, mint az előző faj, mind lárvaként, mind kifejlett állapotban levél- és pajzstetvekkel táplálkozik.

A hétpettyes katicabogár gyakorlatilag mindenhol megtalálható, ahol növények és rajtuk élősködő tetvek vannak.

Egy kifejlett lárva akár 300 egyedet is képes elfogyasztani, bár a teljes kifejlődéséhez ezek egyharmada is elegendő. A kifejlett bogarak naponta 100 levéltetűt esznek meg. Mivel tavasszal az áttelelt egyedek későn (április végén-májusban) jönnek elő, ezért egymagában rendszerint nem képes hatásosan korlátozni a levéltetveket. Gyakorisága miatt azonban az egyik leghasznosabb katicabogárfajunk. Hasznos tulajdonságai miatt biológiai védelemként előszeretettel alkalmazzák, Észak-Amerikába is ilyen célzattal telepítették be.

A négyfoltos szerecsenkata fekete szárnyfedőjű, 3-5 mm nagyságú, erdei katicabogár.

Nálunk főleg erdőközeli gyümölcsösökben tartozik a gyakoribb fajok közé.

A lárvák és a kifejlett bogarak levél- és pajzstetvekkel táplálkoznak, gyakran megfigyelhetők az almafák levéltetűtelepein.

A tízpettyes katicabogár tojásdad testű, változatos színű, 3,5-5 mm nagyságú faj. A világos formák szárnyfedőin 10-12 fekete petty van. Fás növényzetet kedvelő, gyümölcsösökben is megtalálható katicabogár. Zsákmánya zömmel levéltetvekből áll.

Az atkászböde egy milliméternél is kisebb, sötétszürke-fekete katicabogár, de a hosszú szárnyával jól repül. Alapvetően erdei faj, de almásokban és más gyümölcsösökben is él. Levéltetveken nem nevelhető fel, fő táplálékát takácsatkák alkotják. Emiatt például Amerikában mint az atkák természetes ellenségét telepítették be.

A katicabogár növényvédő szerekre érzékeny, még a permetezett zsákmányállat elfogyasztása is végzetes lehet rá.

Az atkászbödelárvák csak akkor észlelik zsákmányukat, ha véletlenül megérintik azt.

A katicabogarakon kívül a zöldfátyolkák, a fülbemászók, az aranyos bábrabló is fontos ragadozó rovarok, amelyek hatékony alternatív megoldást jelentenek a kártevőkkel szemben.

A zöldfátyolkák számos fajának kifejlett egyede és valamennyi faj lárvája ragadozó életmódot folytat. Falánk ragadozók, zsákmányállataik köre széles, valamint

a vizsgálatok azt is igazolják, hogy minél több növényfaj található a gyümölcsös környékén, annál több fátyolkafaj van jelen a gyümölcsfákon is.

A zöldfátyolkák a gyümölcsösökben a levéltetvek, pajzstetvek, kabócák, levélbolhák, tripszek, lepkék tojásainak és lárváinak hatékony ragadozói. A kifejlett fátyolkák áttelelését elősegíthetjük, ha telelődobozokat rakunk ki a kertbe.

Egy másik ragadozócsoportot alkotnak

a fülbemászók, amelyek a levéltetveken, pajzstetveken kívül az almamolyt és a vértetűt is hatékonyan pusztítják.

Rejtőzködve élnek, nappal az avarban, kéreg alatt lapulnak, rendszerint csoportosan. A fülbemászók mindenevők, az éjszaka folyamán a gyepszintben és a fák koronájában keresik táplálékukat. Bizonyított, hogy a sérült vagy túlérett gyümölcsökbe fúrják be magukat, így soha sem ők az elsődleges károsítók. Nagyon érzékenyek a növényvédő szerekre, ezért hasznos tevékenységük csak ott érvényesül, ahol erősen korlátozott a növényvédő szerek használata.

A zengőlegyek és ragadozó gubacsszúnyog lárvái, a ragadozó poloskák és a ragadozó atkák is nagyon hatékony és gyakori ragadozófajok.

Közülük a kétszárnyúak rendjébe tartozó gubacsszúnyogok rendkívül karcsú, törékeny, 1-4 mm nagyságú legyek. Többségük gubacsképző, lárváik kárt okoznak a termesztett növényeken.

A család néhány faja azonban – mint például a ragadozó gubacsszúnyog lárvája – ragadozó életmódot folytat,

élete folyamán 40-80 levéltetűt is képes elfogyasztani, és körülbelül 60 levéltetűfajt fogad el táplálékul. Világszerte elterjedt. Gyümölcsösökben is igen gyakori faj. Előszeretettel alkalmazzák az üvegházakban károsító levéltetvek ellen.

A ragadozó rovarokon és atkákon kívül sok rovart pusztítanak el a kertekben élő emlősök közül a sünök, a denevérek és a vakondokok is, és ugyanezért nagyon hasznosak a békák, a gyíkok és a siklók.

Kaphatók is

A ragadozó életmódot folytató természetes ellenségek nagy egyedszáma ellenére itthon a felhasználásuk inkább a zárt termesztőberendezésekben (zöldségfélékben, dísznövényekben) terjedt el.

Természetes körülmények között ugyanis a hasznos állatok szabadon engedése nem elég hatékony,

mert a ragadozók egy része, mint a katicabogarak, az atkászböde vagy a ragadozó poloskák csak addig tartózkodnak a gyümölcsfákon, ameddig a prédaállataik is ott vannak. Másrészt a hasznos állatok nagyon érzékenyek a növényvédő szerekre, ezért a növények védelme során előnyben kellene részesíteni minden olyan kezelést, amely kíméli őket.

A kereskedelmi forgalomban kapható élő szervezetek közül a gyümölcsösökben is felhasználhatók a kétpettyes katicabogár-lárvák, amelyek hibernált állapotban, zárt dobozban, papírszeleteken kaphatók. Bizonyítottan hatékonyak a levéltetvek ellen. Felhasználásuk a biokertekben, illetve csak a természetes ellenségeket kímélő szerek használata esetén javasolt.

A Typhlodromus pyri ragadozóatkát filccsíkokkal telepíthetjük a gyümölcsösbe. Ez a ragadozóatka a szőlő- és gyümölcsültetvényekben fontos természetes ellensége a kétfoltos takácsatkának és más kártevő atkáknak. A 30 kifejlett egyedet tartalmazó filccsíkokat a téli időszakban kell a fák ágaira helyezni. Tavasszal az atkák aktívvá válnak, és a gyümölcsfák leveleire vándorolnak át.

A talajban élő kártevők (pl. lótetű) ellen lehet hatásos a Steinernema carpocapsae parazita fonálférget tartalmazó Nemastar nevű bio rovarölő szer.

Falánk betolakodó

Végül röviden egy elszabadult predátorról, a harlekinkaticáról is szólnunk kell, ami Ázsiában őshonos faj. Mivel nagyon falánk és hatékony ragadozó, a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából először az USA-ba, majd több nyugat-­európai országba is betelepítették. Itthon 2007-ben jelent meg először a fénycsapdákban, és mára országszerte igen elterjedt. Nemcsak falánk, de sokkal mozgékonyabb és agresszívabb is, mint az őshonos európai katicafajok, amelyeket könnyedén kiszorít élőhelyükről. Színezete és mintázata rendkívül változó, hazánkban három színváltozata terjedt el. A harlekinkatica az elhibázott biológiai védekezés egyik klasszikus példájának mondható. Ennek ellenére a kártevők természetes ellenségeként, a levéltetvek jelentős ragadozójaként a harlekinkatica számottevő hasznot is hajt.

Forrás: Kerti Kalendárium