A leander esetében is a megelőzésre törekedjünk
A kórokozó elleni védekezés nehéz, hiszen a fertőzés csak akkor állapítható meg, ha a tünetek már kialakultak, és szabad szemmel érzékelhetők. Számos tanulmány alátámasztja a rézvegyületek (pl.: réz-hidroxid, réz-oxiklorid) hatékonyságát a Pseudomonas-fajokkal szemben. Ezek azonban nem mindig hatásosak, mivel úgy kell időzíteni a kezeléseket, hogy az évjelentős részében védelmet nyújtsanak a baktérium ellen, elkerülve a réz fitotoxikus hatását.
A különböző készítmények Pseudomonas. savastanoi pv. nerii elleni hatékonyságáról, a leghatékonyabb védekezési módról nem sok információ áll rendelkezésünkre, ezért a megelőzésre, az egészéges szaporítóanyag vásárlására kell helyeznünk a hangsúlyt. A megelőzés fontos része a metszőolló fertőtlenítése. Emellett a helyes öntözési mód alkalmazása is szükségszerű: a levélzetet ne érje a víz, egyedenkén öntözzük a növényeket, kerülve az árasztást vagy felszívatást.
Hazai vizsgálatok
A betegséget először Szatmári Szabolcs és munkatársai (1998) írták le hazánkban. Később Besenyei Eszter és Hevesi Mária (2003) részletesebben foglalkozott a baktériummal és az egyes patotípusaival. Először azonosították kerti aranyfáról a Pseudomonas savastanoi egy új alfaját, mely leanderen is patogénnek bizonyult. A kórokozókat Hevesi Mária (2004) a hazai daganatképző baktériumokhoz sorolja. Ezen vizsgálatok alatt 2001-ben a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal munkatársai is izolálták a baktériumot hazánkban (Halmágyi Tibor 2008).
Az ország számos pontjáról származó, tipikus tüneteket mutató növényi részeket gyűjtöttünk és vizsgáltunk meg a MATE, Budai Campus, Növényvédelmi Intézet Növénykórtani laboratóriumában (korábban SZIE) laboratóriumában. Ezekből izoláltuk, majd klasszikus (tenyészbélyeg King-B táptalajon, Gram-tulajdonság, hiperszenzitív reakció, patogenitási teszt) és molekuláris (16S rRNS) bakteriológiai módszerekkel azonosítottuk a kórokozót. Az izolátumok apró, fehér színű, zöldes fluoreszkáló pigmentet termelő tenyészbélyeget mutattak King-B táptalajon. Gram-negatív tulajdonságúak, dohánynövény levelein gyors szöveti nekrózist okoztak. A mesterséges fertőzés során, a leandercsemetéken az első tünetek 4-5 hét után jelentkeztek, majd kialakultak a betegség jellegzetes tünetei. A 16S rRNs gén molekuláris vizsgálata során ~1300 bázispár hosszúságú termék szekvenciáját határoztuk meg. Izolátumaink a vizsgált szakaszon a legközelebbi rokonságot a P. savastanoi pv. nerii izolátumokkal mutatták, azonban nagyon közeli azonosságot mutattak más P. savastanoi patotípusokkal is: P. savastanoi pv. savastanoi, és P. savastanoi pv. fraxini.
A növények esztétikai értékének csökkentése mellett akár ág- vagy teljes növénypusztulást is okozhat. Elengedhetetlen a kórokozó jelenlétének korai felismerése, illetve az egészséges szaporítóanyag használata. Munkánkat folytatjuk, 2020 ősszel újabb mintákat gyűjtöttünk, a kórokozót azonosítottuk, tervezzük más molekuláris módszerekkel is alátámasztani a baktériumfaj jelenlétét, illetve a leanderfajták fogékonyságának/érzékenységének vizsgálatát, valamint baktericid hatású készítmények vizsgálatát a kórokozóval szemben a hatékony védekezési lehetőség kidolgozása miatt.
Származás, jellemzőkMár az ókori Görögországban is közkedvelt növény volt a leander, hazánkban a 15. században terjedt el a nemesi családok körében, majd a 19. századra mindenki számára elérhetővé vált. Ma a városi tereken, parkokban, éttermek teraszain díszlik, és egyetlen mediterrán hangulatú kertből sem hiányozhat. A leander (Nerium oleander) vagy babérrózsa a tárnicsvirágúak rendjébe és a meténgfélék családjába tartozik. A Nerium nemzetségben ez az egyetlen faj. A görög eredetű Nerium elnevezés a legendák szerint Nereus görög istenre és lányaira utal. Az oleander fajtanév az olea szóból származik, mely az olajfa és a leander közötti hasonlóságokból eredeztethető. A leander kis cserje vagy fa formájú, 1-6 méter magas dísznövény. Törzse többnyire halványszürke, de gyakran antociános elszíneződés látható rajta. Lándzsás, rövid, elkeskenyedő nyelű levelei általában hármas levélkörben helyezkednek el. A virágok kizárólag az ág végén bogernyőben nyílnak. A buga alakja, mérete és a rajta lévő virágok száma fajtánként változik. A bugán fejlődő toktermésben repítőszőrös magok találhatók. |
Kutatásunk az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-I-5-SZIE-7 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
Fodor Attila, Végh Anita, Palkovics László
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem,
Budai Campus, Növényvédelmi Intézet
