0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Aranyhal, koi ponty, shubunkin és aranycompó

Több mint tíz hektáron, természetes körülmények között nevel ivadékot Ilyés Balázs, a Wakin Tavi Díszhaltenyészet tulajdonosa, az ország egyik legjelentősebb tavi díszhaltenyésztője. Az ősi, távol-keleti kultúra iránti vonzódása gyermekkoráig vezethető vissza. Már akkor csodálta a rokonoknál látott akváriumokat, és minden érdekelte, ami mozgott a víz alatt.

Egyik legkorábbi emléke, hogy kézen fogva áll az édesanyjával a Feneketlen-tónál, és legszívesebben begyalogolna a vízbe, hogy jobban meg tudja figyelni a felszín alatti varázslatos világot.

Az aranyhal (Carassius auratus auratus) az ezüstkárász színes tenyész­válto­zata. Megjelenése a kínai Sung-dinasztia korába nyúlik vissza, majd a XIII. századra már széles körben elterjedt a kínai kertkultúrában. A koi ponty, japánul nisi­ki­goi, szó szerint „brokátponty”, rövidebben koi hal, a ponty (Cyprinus carpio) háziasított fajtája. A japán nyelvben a koi, vagy szóösszetételekben a goi, pontyot jelent. Mivel elnevezése azonos alakú egy szeretetet, vonzódást kifejező szóval, a koi ponty a szeretet és a barátság jelképe a távol-keleti országban. Dísztavakban vagy vízkertekben tartják. Számos változata létezik, amelyek eltérnek színezetükben, méretükben és mintázatukban. Japánban az 1820-as évektől tenyésztették a ponty színváltozatait, amelyeket a nemesek státusszimbólumként tartottak 1870-től.

A külvilág csak az 1914-es tokiói kiállításon figyelt fel rájuk, amely után robbanásszerű gyorsasággal terjedtek el az egész világon.

Magyarországon egyelőre gyerekcipőben jár a tavi díszhaltartás és -tenyésztés. Viszonylag kevéssé közismert, milyen vizet és növényeket érdemes biztosítani az élő dekoráció számára, hogy sokáig gyönyörködhessünk benne. Míg az aranyhal akár egy vödör vízben is jól érzi magát, a koinak tér kell. Növények nélkül, kristálytiszta, szűrt vízben, sziklás tavakban tartják, amelyekbe a kereszteződés megelőzése érdekében nem is ajánlott más fajtát telepíteni. Japánban, Izraelben, Németországban elterjedtek az ilyen dísztavak, de itthon viszonylag szűk réteg tud és hajlandó áldozni rájuk.

Ilyés Balázs Érden járt középiskolába, és amikor érettségi után nem sikerült a főiskolai felvételije, a százhalombattai Temperált­vizű Halszaporító Gazdaságnál (TEHAG) helyezkedett el. Hét évig dolgozott ott, kezdetben segédmunkásként, végül a díszhaltenyésztési részleg vezetőjeként.

Közben elvégezte a halászati szakmunkásképzőt Tatán, majd agrármérnöki diplomát szerzett a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi karán.

1994 óta egyéni vállalkozóként tenyészt díszhalakat. Kezdetben Tiszakécskén béreltek tavakat egy barátjával, majd felesége révén Soltszentimrére került, ahol családi segítséggel saját halgazdaságot épített egy eredetileg szántóföldi területen, a község határában.

Az öt és fél hektáros gazdaság nyolc nagyobb, mintegy félhektáros és három kisebb, közel háromszáz négyzetméteres tórendszer. Ilyés Balázs emellett egy 6,5 hektáros kecskeméti bérelt telephelyen is gazdálkodik. Mint mondja,

ekkora területeken nem éri meg haszonhallal foglalkozni, ezért döntött annak idején a díszhal­te­nyésztés mellett.

Felesége a közeli Kecskeméten dolgozik közigazgatási szakemberként, a nagyobbik lánya vadgazdamérnök, éppen a vadászati világkiállítás előkészítésében közreműködik, a kisebb pedig állatorvos szeretne lenni, szóval nem estek messze a fájuktól.

Vállalkozásának neve – Wakin – aranyhalat jelent. A koi mintegy négyszázféle színváltozatának külön-külön japán neve van, és bár Magyarországon a sanke, showa, kohaku (piros-fehér-fekete) a „szentháromság”, neki a szürke-barna foltos ochiba a személyes kedvence.

A koi 100–120 centire is megnő, ha biztosítjuk számára a feltételeket. Ilyés Balázs látott már méteres példányt is a németországi nagykereskedésben, ahol a Japánból importált koikat vásárolja.

Állományát csak megbecsülni tudja, de minden évben felnevel néhány mázsa egynyaras, vagyis néhány centiméteres koit és aranyhalat is.

Ami nem kerül értékesítésre egynyaras korában, azt tovább neveli. Akadnak olyan kereskedők és magánszemélyek, akik nem szeretnék kivárni, míg megnő a kis hal, hanem egyből nagyot vennének, és meg is tudják fizetni. A többnyaras, kifejlett díszhal sokkal drágább, ha pedig japán minőségű – vagyis az ott tenyésztett halakra jellemző szín, forma, foltosság jellemzi –, akkor még többe kerül.

Ilyés Balázs nagykereskedőknek, dísz­hal­üzleteknek és magánszemélyeknek értékesít. Korábban Hollandiába és Ausztriába is szállított, jelenleg főként itthon forgalmaz, de viszonteladók révén Romániába, Szerbiába és Szlovákiába is eljutnak a halai. Bár a díszhaltenyésztés szűk körű szakma, a konkurencia jelen van, amely arra serkenti, hogy mindig szebbet, jobbat hozzon létre. Még több ezres rendelés esetén is kézzel válogatja ki az eladásra kerülő példányokat. Így lehet biztos benne, hogy csak jó kondícióban lévő, megfelelő méretű és szép küllemű egyedek kerülnek ki a telepről.

Mivel a kevésbé hozzáértő vevők számára tanácsadást is biztosít, a telefonja folyamatosan csörög. A díszhalakkal általában tavasszal több a gond, amikor a téli elvermelés során legyengült szervezetük kiszolgáltatottabb a kórokozóknak.

November közepétől ugyanis, amikor nyolc fok alá hűl a víz, nem etetik őket. Ilyenkor a halak összegyűlnek a tó legmélyebb pontján, lassan mozognak és minimálisan táplálkoznak az iszapból. Ahhoz, hogy bírják ezt a két-három hónapot, egész szezonban jó kondícióban kell tartani őket.

Tavaly tavasszal például egy afrikai eredetű baktériumot sodort a szél Európa fölé, amely eső formájában tömeges pusztulást okozott a díszhalállományban, főként az érzékenyebb koik sorában.

A regisztrált díszhaltelepek számára minden évben kötelező elvégeztetni az Állategészségügyi Intézet szűrővizsgálatát, amely jelenleg a hetvenes évek második felében jelentős gazdasági károkat okozó koi-herpeszre irányul. A Wakin-tenyészet működése óta folyamatosan vírusmentes.

Az évi tíz-tizenkét tonna teljes értékű haltakarmányt bekeverve vásárolja, és közvetlenül a lengyelországi gyártótól kapja. Ha megbetegedés fordul elő, saját mikroszkópjával azonosítja a kórokozót, amely ellen gyógyszerrel és vegyszerrel avatkozik be szükség esetén.

Ha nem is aranybánya az aranyhal, Ilyés Balázs számára tisztes megélhetést biztosított a vállalkozása az elmúlt évtizedekben.

Itthon egyre népszerűbb a díszhaltartás, de a gazdasági környezet változása nagyon befolyásolja a keresletet. A 2008-as válságot például annyira megérezték, hogy majdnem bezártak, a COVID-helyzet viszont fellendítette az üzletet. Mivel az emberek nem mehettek el otthonról, igyekeztek elfoglalni magukat, míg az élő állatokkal foglalkozó gazdálkodókat nem érintették a különféle korlátozások.

A soltszentimrei halastanyát a Duna­völgyi Főcsatorna táplálja vízzel. A vízjogi engedély költsége nem jelentős, a szivattyúkat üzemeltető áramköltség azonban évi több millió forint.

Az értékesítésre lehalászott állományt a faluban, az otthona udvarán kialakított medencékben tárolja. Itt is minden saját erőből készült. Kiszállításkor előfordul, hogy a fél országot bejárja. A halakat ilyenkor dupla nejlonzsákban viszi. Mielőtt bekötnék a száját, kiszorítják belőle a levegőt és oxigént fújnak helyére a víz fölé, amelynek köszönhetően a zsák kifeszül, és úgy úszkálhat benne a hal, akár egy mini akváriumban.

Bár a dísztavak akkor mutatnak jól, ha átlátszók, a nevelés sűrűbb vizet igényel, amelyben bőven él plankton, alga, alsóbbrendű, iszapban megtelepülő állat.

Az első halászat jégolvadás után, 8-12 fokban történik, amikor a halak már felveszik a táplálékot. A vizük 25-28 fokosra is melegedhet, de oda kell figyelni a vízutánpótlásra és a levegőztetésre.

Az oxigénhiány megelőzése mellett a macskákat, rókákat, békákat és halászmadarakat is távol kell tartani. Ezek ellen sávos perlonozással védik a medencéket és tavakat, utóbbiakat három méter magasságban, hogy a perlon ne akadályozza a járművel zajló munkát. A sirályokat, cséreket, szerkőket távol is tartja, de a gémfélék annyival okosabbak, hogy akad, amelyik besétál alatta.

A békák és vidrák ellen ezer négyzetméter kerítés alá ásott tófólia óvja az állományt a soltszentimrei halgazdaságban, a rókákat pedig villanypásztor tartja távol.

A szaporítást mesterségesen végzik, mert így sokkal több ikrát lehet nyerni, és nagyobb arányban megmarad az ivadék.

A haltenyészetnek a tulajdonoson kívül egyetlen alkalmazottja van. A lehalászástól az iszapoláson át a vízi kaszálásig – amellyel az elburjánzott vízinövényektől szabadítják meg az ivadéknevelő tavakat – minden feladatot ketten, kézi erővel végeznek.

Ilyés Balázs először otthon, a medencékben etet, azután jellemzően reggeltől estig a tanyán tölti a napjait. Takarmányoz, majd körbejárja a telepet, átnézi a zsilipeket, a víztöltést, azután az aktuális munkákhoz kezd.

Jelenleg például az ivadékos tavak növénytakarítása folyik. A lehalászott tavakat iszap­men­tesítik, a partjukat megerősítik és ott is karbantartják a növényzetet. A másik telephelyet jellemzően a kollégája kezeli, egész évben folyamatosan van feladatuk.

A halastanyán elsőként Pipacs, a kíváncsi szamárkanca, majd tyúkok, kakasok és birkák szaladnak üdvözölni az érkező gazdát. Szinte versengenek a figyelméért. Látszik, hogy sosem bántotta őket, annál többször kedveskedett nekik valami finomsággal. A harminc juh természetes fűnyírónak érkezett a tanyára. Vágásra mindössze egy birka és egy tyúk került eddig, de miként is ennék meg őket, amikor majdnem mindnek saját neve van? A halastanya békés, háborítatlan csendjét húsz éve telepített nemesnyárfák őrzik, és legfeljebb Pipacs töri meg, amikor összekiabálja a bárányokat.

Forrás: Kistermelők Lapja