– mondták el a konferencia résztvevői. Azonban nem mindegy, milyen az a villanypásztorrendszer – ez derült ki Gajdán Zoltán jó és rossz gyakorlatokat bemutató előadásából.
A két előadást követően öt juh, illetve szarvasmarhatartó mondta el a farkasokkal kapcsolatos tapasztalatait, illetve azt, hogyan tudják megakadályozni, hogy állataik a farkasok prédájává váljanak.
A résztvevő gazdák közül többen találkoztak már akár szemtől szemben is farkassal. Az élményeiket pedig szinte kivétel nélkül a farkassal kapcsolatos mondásokkal ecsetelték: farkasordító hideg, mínusz 12 fok volt, amikor hallottam éjjel ordítani; kiszállt a kocsiból a tetemnél, de a farkas nem ment el, farkasszemet néztek egymással, s mintha azt mondta volna, ő itt a valaki.
De azt is tapasztalták, hogy sokszor a kóbor kutyák legalább annyi kárt okoznak, mint a farkasok, de a villanypásztor különösen vadhálóval kombinálva tényleg segít a gondokon annak ellenére, hogy az egyik gazda elmondta, látta, hogy az 160 centi magas villanypásztorral kombinált kerítést a farkas helyből átugrotta.
A kuvaszok segítségéről az egyik, a Kuvasz-Őr programban résztvevő gazdálkodó elmondta, hogy egy téli, havas napon a kutyái a reggeli rutinjuktól eltérően viselkedtek, nem vártak a simogatásra vagy jutalomfalatra, hanem elfutottak. Miután másnap is ezt csinálták, elment megnézni, mit akarnak mutatni, mert rájött, ezért futnak el. S valóban,
Ezek a gazdák azt mondják, a farkas okos, precíz, takarékos, pontosan célba ér és azt csinál, amit akar. Ott támad, ahol tud, ehhez felderít és beárazza a területet. Ha megéri, akkor támad. Ennek ellenére ez a gazdálkodó a „mi farkasunknak” nevezi az állatot, aki megmutatta a hibáikat.
A jó és rossz élmények megosztása mellett a gazdálkodók a predáció okozta költségeik, illetve káruk kezeléséére két dolgot tartanának megfelelőnek. Egy olyan támogatási formát javasolnak, amely kifejezetten a nagyragadozók elleni védekezést, a karámok, villanypásztorok, vadriasztók stb. építését, telepítését segítené, emellett elengedhetetlennek tartják a megtámadott állataik értékének a kifizetését. A támadások ugyanis olyan mértékű károkat is okozhatnak, amelybe belerokkanhat egy gazdaság.
Egy aggtelek környéki gazdálkodónál a legelőn a farkas a szarvasmarhát a tőgyén úgy megmarta, hogy le kellett vágni, mert utódnevelésre alkalmatlanná vált a tehén, de áldozatul esett itt több borjú és fiatal tenyészbika-jelölt is (a kártérítésért pedig a gazdálkodónak pereskednie kell).
A tanácskozáson résztvevő kutatók és természetvédők azt mondták, a jelenlegi kultúrtájat a természet és az ember hozta létre, így mindkettőre szükség van a fenntartásához. Különösen igaz ez a természetvédelem számára rendkívül fontos gyepes élőhelyekre, amelyek fenntartása legeltetett állattartás nélkül nem is lehetséges.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
