Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja. A védett vagy védendő fajok megismertetése nemcsak a rovarvilág jelentőségére, hanem a természetvédelem fontosságára is ráirányítja a figyelmet.
Fűrészlábú szöcske (Saga pedo)
Az óriások között is a legóriásibb, egy igazi amazon. Hazánk és egyben Közép-Európa leghosszabb testű rovara, akár 11.5 centiméteresre is megnő, amiből 3–4 centit tesz ki a potroh végén található ívesen hajlott tojócső. Ragadozó rovar, kizárólag élő és mozgó ízeltlábúakat fogyaszt.
Hiába a gigászi termet, mégis ritkán kerül szem elé, még akkor is, ha az élőhelyén járunk. Zöld vagy barna alapszínű, többnyire fehér és sötét mintázatú teste teljesen beleolvad a növényzetbe.
A fűrészlábú szöcske kizárólagos szűznemző, csak nőstény egyedei vannak. Ennek köszönhető, hogy rokonai közül ennek a fajnak a legnagyobb az elterjedési területe, amely Portugáliától Kínáig húzódik. Melegkedvelő faj lévén Európán belül Csehországban éri el areájának északi határát.
Hazánkban elsősorban középhegységi száraz gyepekben, sztyepplejtőkön és sziklagyepekben, bokorerdők tisztásain fordul elő. Az Alföldön egyetlen populációja Bugacon található, a közelmúltban pedig a Kisalföldön is előkerült.
A fűrészlábú szöcske védett faj, pénzben kifejezett értéke 50 000 forint.
Óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata)
Az óriás tőrösdarázs a legnagyobb európai hártyásszárnyú, testhossza az 5 cm-t is meghaladhatja. A nőstény általában termetesebb a hímnél. Teste zömök, fekete, a potroh 2. és 3. hátlemezén sárga foltpárokkal. A nőstény fejtetője vörös és kopasz, a hímé fekete és szőrös. Mindkét ivar potrohán barnásvörös szőrfoltok láthatók. A szárnyak füstösek. A fekete, zömök lábakon a nősténynél erőteljes ásótüskék is fejlődtek.
Magányos életmódú, parazitoid faj.
A kiskert tulajdonosok örülhetnek jelenlétének, mivel a cserebogár pajorokat is pusztítja.
Elsődleges gazdaállata ugyan az orrszarvúbogár, de nagy szarvasbogárban is fejlődhet. A nőstény óriás tőrösdarázs ásótüskés lábaival kapar utat magának a földben a pajorhoz, fullánkja szúrásával maradandó bénulást okoz, majd ráhelyez egy petét. A kikelő darázslárva pedig elfogyasztja a megbénított pajort.
Az imágók (felnőtt egyedek) virágokat látogatnak, nektárral táplálkoznak.
Hazánk minden részéből ismeretes, főleg száraz, meleg, erősen napsütötte helyeken található. Az utóbbi években gyakoribbá vált, még budapesti parkokban, kertekben is felbukkant. Mérete, megjelenése miatt gyakran ijedelmet okoz, pedig igen békés óriás, semmi esetben sem támad az emberre. Fő veszélyeztető tényezője, hogy összetévesztik a lódarázzsal (Vespa crabro), ezért elpusztítják.
Védett, pénzben kifejezett értéke 50.000 Ft.
Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes)
Az óriás énekeskabóca nemcsak, hogy a legnagyobb termetű közép-európai énekeskabóca, de a kabócák alrendjének legnagyobb képviselője is. Testhossza 38–44 mm zárt szárnyakkal, szárnyfesztávolsága 75–85 mm. Az állat teste sötétbarnás színű, a fej, az előtor és a lábak mintázata, valamint a tor és potrohízek szegélyei barnásvörös színezetűek. A hasonló hazai fajoktól (pl. mannakabóca) termete és első pár szárnyának vöröses-narancssárga (ritkán zöld) erezete különbözteti meg.
Jelenlétét elárulja a hímek éneke, amelyet potrohuk tövénél található páros membránokkal keltenek. A kiadott hang hullámhossza és frekvenciája a fajra jellemző, így bioakusztikai módszerekkel határozásra is alkalmas.
Az óriás énekeskabóca más kabócákhoz – és távolabbi rokon poloskák egy jelentős részéhez – hasonlóan növényi nedvekkel táplálkozik, amelyet szúró-szívó szájszervével szívogat. Lárvái fák gyökerei közt fejlődnek, éveken át. A rekordtartó a társaságból az észak-amerikai elterjedésű tizenhét-éves kabóca, amelynek lárvája nevéhez hűen 17 éven át fejlődik. Az énekeskabóca-lárvák tökéletesen alkalmazkodtak a földalatti életmódhoz, ennek bizonyítéka pl. ásásra módosult első pár lábuk. A fejlődés befejeztével a lárva kiássa magát a felszínre, majd átvedlik kifejlett rovarrá. Hátrahagyott lárvabőreik (exuvium) alapján a faj azonosítható (az első pár láb fogazottsága alapján).
A faj elterjedési területe lefedi szinte egész Dél-Európát (az Ibériai-félsziget kivételével), keleten Iránig, északon Közép-Európáig terjed. Élőhelye meleg, száraz hegyvidéki területek. Hazánkban legnagyobb számban a Balatonfelvidéken és a Budai-hegységben fordul elő.
A faj hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.
Szavazni a Magyar Rovartani Társaság honlapján lehet december 6-ig, ide kattintva lehet. Emellett idén lehetőség van élőben is leadni a voksokat a Magyar Természettudományi Múzeumban.
