Gondoljunk csak az egyre gyakoribb késő tavaszi fagyokra, amelyek olyan vegetációs stádiumban érik az egyébként télen stabilan fagytűrő növényeket, amikor épp nem annyira fagytűrők.
Az, hogy mennyire hideg vagy enyhe a tél, komoly befolyással bír kerti növényeink életére, következő évi fejlődésére. A dolog azonban nem fekete, vagy fehér – mindkettő téli időjárási lehetőségnek vannak előnyei és hátrányai is egyszerre.
A télállóság egyes növények tulajdonsága, amely képessé teszi őket a tél viszontagságainak elviselésére: képesek a hideget, az oxigénhiányt, a felfagyást és az ilyen körülmények között jelentkező betegségeket károsodás nélkül elviselni.
A télállóság egyik legfontosabb eleme a fagytűrés, amely alkalmassá teszi a növényeket a fagypont alatti hőmérséklet túlélésére.
Vannak, melyek már hűvösben is károsodnak
Különbséget kell azonban tennünk a hideg érzékenység és a fagytűrés között. A trópusi növények nemhogy nem fagytűrők, a hidegre is érzékenyek, hiszen a 0–10 °C-os hőmérsékletet is csak egy ideig képesek túlélni, a mérsékelt égövi növények viszont a fagypont alatti hőmérsékletet is tolerálják. A növényeknek nincs hő szabályozó mechanizmusuk, hőmérsékletük megegyezik a környezetükével.
A valamilyen forma itt azt is jelentheti, hogy a növény nem fagytűrő, de a magja képes áttelelni, és tavasszal kikelni: a lényeg a növény valahogy biztosítja, hogy fajfenntartása vagy áttelelése miatt a következő évben is létezzen a területen.
A fagytűrés azonban nem csak genetikailag kódolt tulajdonság, az adott egyed állapotától is függ, hogyan visel el egy hideg telet.
A hideg egy komoly stresszhatás
A stressz-adaptáció, így a hidegtűrés mértéke függ a növény fejlettségi- és fiziológiai állapotától is. A fagytűrés szempontjából a fagypont alatti hőmérséklet következtében kialakuló jég az egyik legveszélyesebb tényező. Ha a lehűlés gyors, a jég a sejten belül képződik, ehhez azonban egy olyan részecskének (spóra, baktérium stb.) kell a sejtbe jutnia, ami körül, mint kristályosodási góc körül, a jégkristály kialakulhat. Az ilyen, sejten belüli jégképződés a sejt pusztulásához vezet.
A növényeknek a stressz, így az alacsony hőmérsékleti stressz kivédéséhez is szükségük van egy hosszabb ideig tartó, alacsony hőmérsékletű csökkentebb növekedésű időszakra, az edződésre.
Természetes körülmények között hazánkban az edződés ősszel történik, a rövidülő megvilágítás és a hőmérséklet fokozatos csökkenése során.
A fagytűrés fokozható, de csökkenthető is
Ebben az edzési folyamatban mi is segíthetjük növényeinket már azzal is, ha nem ártunk nekik. Gyümölcsfáink például fagyállóak. Ehhez azonban az is kell, hogy az ez évi hajtások annyira megfásodjanak, beérjenek télire, hogy a fagyot elviseljék. Ha a gyümölcsösünket, vagy díszfáinkat még augusztus után is műtrágyázzuk, ráadásul nitrogén túlsúlyos készítményekkel, azzal növekedésben tartjuk, és igaz, hogy sok szép hajtásuk lesz, de azok nem fásodnak meg eléggé, egy komolyabb fagy el is viszi ezeket. Tehát bízzuk a természetre a növények téli felkészülését, ne avatkozzunk be késői trágyázással, öntözéssel stb.
Öntözés teleltetéskor
Fagyérzékeny dézsás növényeink számára az optimális teleltető hőmérséklet 5–12 fok körüli. Minél világosabb a helyiség, annál magasabb lehet a hőmérséklet ezen a tartományon belül, de ügyeljünk, hogy ha lehet, ne kezdjenek el télen növekedni e növények, mert megnyúlt hajtásaik lesznek. Ha ez mégis bekövetkezik, amennyire lehet gátoljuk a növekedést (hőmérséklet, víz csökkentése), mert e téli hajtásokat tavasszal úgyis le kell vágni.
A sikeres teleltetéshez a megfelelő öntözés is fontos.
A növényeket elegendő két-háromhetente kevés vízzel megöntözni. Az örökzöldek, különösen a bambuszok, több vizet igényelnek, a lombhullatók kevesebbel is beérik.
Életkortól függő hidegtűrés
Egyes kerti növények fiatalabb korukban fagyérzékenyek, de az idősebb példányok jól bírják a mínuszokat. Ilyen a füge, gránátalma, selyemakác stb. Ezek fiatal példányait télire vigyük be a ház hűvösebb helyiségeibe, később pedig kint a szabadban némi takarással próbáljuk védeni a nagyobb fagyoktól. Ez megoldható az ágak összekötésével, melyre papírzsákot húzunk, és lombbal körbe takarjuk.
Enyhe tél: előny is és hátrány is egyszerre
Az enyhe telek előnye, hogy a fagyérzékeny növények is várhatóan fagykár nélkül vészelik át azt. A hideg teleken ez már nem biztos. A tavaszi metszés is azért ideális, mert ha ősszel metszünk, akkor onnan kezd el visszafagyni a növény, ha nincs szerencsénk, ahová rövidítettük a vesszőket, míg tavasszal a visszafagyás mértékének az ismeretében végezhetjük el a metszést.
De az enyhe télnek nem csak előnye van, hiszen ekkor egy csomó kártevő, kórokozó életben marad, melyeket a kemény, hosszan tartó mínuszok elpusztítottak volna.
Ezekkel egy enyhe tél után a kertésznek kell megküzdenie. Tehát enyhe télen fagykár nincs, de utána az év során a rovarkártevők, valamint a kórokozók sokkal nagyobb pusztítást végeznek majd.
