A növényi élet és a fény

Befolyásolja a légmozgások által szállított anyagok (por, korom, hó, lomb stb.) felhalmozódását, lerakódását, részben kiszűri a légszennyező anyagokat, és részleges védelmet nyújt a csapadékkal szemben. Fontos szerepet tölt be zajszűrő hatásával is.

A növények a légkörből szén-dioxidot vesznek fel, és azt a Nap sugárzó energiájának felhasználásával, a levelek zöld klorofilljának segítségével szerves anyaggá alakítják, és közben oxigént termelnek. A zöld növények a Földre érkező napenergiának mindössze 1-5%-át hasznosítják: a mérsékelt öviek körülbelül 1, a trópusiak 4-5%-át.

A zöld növényzet élettani jelentősége, hogy oxigéntermelésével lehetővé tette az ember és állat megjelenését és elterjedését a Földön. Egy felnőtt ember a légzéséhez az élete folyamán körülbelül 0,3 tonna oxigént használ fel.

Hullámhossz-tartományok

Minden élőlény számára fontos a napfény és az árnyék. A napfény spektrális összetételét a táblázat mutatja.

A látható fehér fény adja a természetes megvilágítást, és adja meg fény-árnyék hatás segítségével a különböző cserjék, fák és virágok kontúrjait. A rövidhullámú ultraibolya sugárzás (360 nm) szabad szemmel nem látható, de a növényi élet számára döntő fontosságú. A nap ultraibolya sugárzása földünkre ózon- (O3) rétegen keresztül érkezik, ez védi meg a növényeket, állatokat, embert a károsodástól. Ha nyáron szobanövényeket viszünk ki a kertbe, azokat ne a tűző napra, hanem növényárnyékba vagy mesterséges árnyékoló alá tegyük, még ha fényigényesek is, mert a szórt fény kedvezőbb, mint az erős napfény. Az árnyékolószerkezet fiziológiai szempontból világos legyen a fényvisszaverés miatt, és alul-felül feltétlenül legyenek rajta átszellőző légrések. A berendezést nyári időszakban a teljes napi sugárzási idő 75%-ában érje a napsütés.

nem jut be a napfény a koronába, és létrejön a felkopaszodás jelensége. Úgy célszerű metszeni, hogy a Nap sugarai átjárhassák a lombkoronát. Így a levelek fotoszintetikus produktivitása optimális, és a gyümölcsök érésének és színeződésének is az áthatoló szórt fény kedvez.

A napsugárzás hazánkban évszakonként változik, ezért a téli időszakban pótmegvilágításra van szükség az üveg- és fóliaházakban. Télen figyelembe kell venni az üvegházhatást.

Az üvegházban

Az üvegházhatásnak a légkörben nagy mennyiségben felhalmozódó szén-dioxid gáz az egyik fő oka. A téli időszakban, amikor nagy az inszoláció, napfényes idő van, akkor az üvegházban növelni kell a hőmérsékletet, hogy a növények fotoszintézis mechanizmusa jól működjön. Borús, sötét napokon pedig csökkenteni kell a hőmérsékletet, különben a fotokémiai termékek feltorlódnak.

A fényintenzitást luxban fejezzük ki. Legalább 1000 lux fényerősségre van szükség, hogy a növények egyáltalán fotoszintetizáljanak.

Üvegházban, fóliasátorban a pótmegvilágításhoz speciálisan erre a célra tervezett lámpák szükségesek, melyeknek spektrális összetétele megegyezik a természetes napfényével.

Árnyékot ad

A növényzettel borított földterület fölött különbözőképpen alakul a hőmérséklet, nyári napokon 4-8 °C körüli a különbség a napsütötte és az árnyékos részek közt, míg a kopár felületen 10-15 °C-nál is több lehet az eltérés. A lapos tetejű házak és garázsok fedésére használt anyagok a nyári tűző nap hatására 60-80 °C-ra is fölmelegedhetnek. Ha ezeket a tetőket füvesítjük, nagymértékben mérsékelhetjük a kedvezőtlen hőhatást. A füves felület maximum 25-30 °C-ra melegszik fel, ami azt jelenti, hogy a téli és nyári hőmérsékleti szélsőértékek közötti közel 100 °C-os különbséget 45-50 °C-ra mérsékelhetjük.

A talajréteg és kavicságy súlya az átlagosnál nagyobb teherbírású födémet igényel. Mindez meglehetően költségessé teszi a tetőfelület füvesítését, de hosszú távon jót teszünk vele.

A növények módosítják a fényviszonyokat, ez megnyilvánul az árnyékoló hatásban. A kertekben a szabad füves terület és a fák, bokrok által visszavert fény erősebb, mint ami a sűrű lombozatú erdőkben mérhető. Az összhang a kertekben a szabad tér és növények együttesével pihentető hatású.

Mélyárnyékot ad még a puhafájú hárs is. Ezek a fák erős szélben jobban károsodnak, mert vázágaikban gyengén fejlett a szilárdítószövet. Rendszeres őszi káliumműtrágyázással szilárdíthatjuk a hársfák és a többi puhafájú fafaj ágait.

A laza, hajlékony ágrendszerű, mozgékony fáknál a szórt fény miatt világosabbnak, enyhébbnek hat az árnyék. A szél hatására az ágak, levelek közé behatoló fénysugarak a lombkoronában megtörnek, szétszóródnak, visszaverődnek, és változatos fény-árnyék folyamatosan ismétlődő képét mutatják. A nyírfáknál, fűzfáknál, kőrisnél, nyárfáknál ez elég gyakori.

Ilyenkor közvetlen a fa alatti területet éri a kellemes napsütés. Félárnyékot kedvelő évelők ültethetők ilyen helyekre. A fenyők és a mélyen lelógó ágú vagy egészen alacsonyan elágazó fák árnyéka a törzs közelében van, csak ritkán nyúlik túl a korona szélein, ez reggel és késő délután lehetséges.

Az örökzöldeken és egyes lombos fákon a fennmaradó levél, illetve termések befolyásolják az árnyékhatást, ilyenek az akác, a lepényfa, a bálványfa termése, a szivarfa szivara, a platánok termésgömbjei. A juhar, a platán, a hárs, a bükk, a tölgy levelei nagyok, dúsak, többszörösen fedik egymást, összefüggő hűvös árnyékot adnak.