A négylevelű, vagy más néven szerencsehozó madársóska (Oxalis tetraphylla) nem áll rokonságban az igen elterjedt fehér lóherével (Trifolium), hanem az Oxalis nemzetségbe tartozik, és az erdei madársóska (Oxalis acetosella) rokona. Oxalis tetraphylla eredetileg Mexikóból származik, de a 19. század óta Európában, Észak-Amerikában, Afrikában és Ausztráliában is elterjedt. A faj neve korábban Oxalis deppei volt, felfedezője, Ferdinand Deppe után, ezt azonban ma már ritkán használják.
Az Oxalis tetraphylla lágyszárú hagymás növény, nagyjából 20 centiméter magasságig nő. Négy osztatú levelei világoszöldek, enyhén szőrösek, közepén barnás-lilás folttal. Sötétben a levelek esernyőszerűen összecsukódnak. A rózsaszíntől a vörösig számos árnyalatban nyíló virágait nyáron hozza, amelyek a lombozat felé nyúlva díszítik a növényt.
Ügyelni kell arra, hogy a madársóska a humuszban gazdag, jó vízelvezetésű talajt kedveli, a pangó vízet vagy a túlöntözést egyáltalán nem tolerálja.
A négylevelű madársóska fejlődése 6 °C alatti hőmérsékleten leáll. Szabadba ültetve ősszel az öntözést is fokozatosan csökkenteni kell, ezután a levelek elsárgulnak. A növény a téli fagyokat nem viseli el, viszont a felszedett gumók a dáliákhoz hasonlóan fagymentesen és hűvös helyen áttelelhetők.
A cserépben tartott töveket még az első fagy előtt be kell vinni a házba, lakásba, majd hűvös de világos helyre tenni, és időnként megöntözni.
A kereskedelemben leginkább az „Iron Cross” fajta terjedt el, de szintén népszerű az Oxalis tetraphylla ’Alba’.
