Ma már nem csak a biotermesztésben és a precíziós növényvédelemben elvárás a pontosan időzített, kifogástalan alkalmazási móddal végzett kezelés. A legfontosabb természetesen az adott károsító és annak életmódjának beható ismerete, valamint a termőhelyi és az aktuális időjárási viszonyok megfigyelése, és a beavatkozások ezekhez igazított rugalmas, naprakész tervezése.
A betegség a csonthéjasok európai sárgulása (European Stone Fruit Yellows – ESFY), amely hazánkban a kajszin kívül betegséget okozhat még a cseresznye-, meggy-, szilva-, mandula- és őszibarackfákban is. Az ESFY ismereteink szerint a rovarok közül kizárólag a szilva-levélbolhával (Cacopsylla pruni) képes terjedni.
Az ESFY tünetei nem túlságosan jellegzetesek, összességében a lombozat lankadt, sárgás benyomást kelt. Általában a levelek sárgulnak (ami más betegségre is utalhat, például hiánybetegségre) és kanalasodnak. Egyes ágak teljesen elhalhatnak, a növekedési erély és a fák termőképessége is csökken. A kérget lehántva barna, halott szállítószövetet találunk sok esetben. A fiatal korban megfertőződött fák esetében nagyon gyors pusztulást tapasztalunk, az idősebb fák fertőződése pedig lassabb pusztulással jár.
Figyeljük a kökényt
A szilva-levélbolha egynemzedékes, kizárólag Prunus-fajokon táplálkozó, Európa-szerte elterjedt levélbolhafaj. A rovar imágó alakban telel át fenyőféléken, elsősorban lucfenyőn. A március során visszatelepülő imágók tojásokat raknak a Prunus-fajokon.
A Prunus-fajokra történő tavaszi áttelepülés ideje szorosan összefügg az időjárás alakulásával. Általában március közepétől várható az első egyedek megjelenése. Legelőször az ültetvények közelében elhelyezkedő kökénybokrokat, mint „őrszem” növényeket érdemes figyelni, ugyanis a kökény az egyik legkedveltebb tápnövénye a szilva-levélbolhának, és a nyugalmi időszaka hamarabb véget ér, mint a többi Prunus- fajnak. Az almafa boszorkányseprűsödését okozó fitoplazma vektora, a gyakori galagonya-levélbolha (Cacopsylla melanoneura) általában egy héttel a szilva-levélbolha előtt jelenik meg ugyanott, tehát a szilva-levélbolha előhírnökének tekinthető.
A levélbolhák kora tavaszi első megjelenése, visszatelepülésük, rajzásuk, illetve egyedszámuk alakulása sárga ragacslapok kihelyezésével nyomon követhető. A ragacslapos monitorozást nemcsak üzemi ültetvényekben, de házikertekben is érdemes alkalmazni.
A ragacsos felület kártevőkkel vagy szennyeződésekkel való telítődése esetén cseréljük ki a lapokat, és legalább háromnaponta értékeljük a fogást. A szilva-levélbolha esetében sajnos még nincs kereskedelmi forgalomban sem táplálkozási, sem feromon illatanyaggal kombinált ragacslap, viszont a legújabb kísérletekből kiderült, hogy a rajzásidő első felében inkább a fehér ragacslap ajánlható a sárgával szemben.
Az irodalmi adatok alapján egyértelmű, hogy a betegség terjesztésében – egy adott tenyészidőszakban – a visszatelepülő levélbolha-egyedeknek van nagyobb, és a téli tápnövényre vándorlóknak csekélyebb szerepe. Ezért is fontos figyelni tavasszal az első egyedek megjelenését.
Bár a mi időjárási körülményeink között a Cacopsylla pruni szívogatása nem okoz közvetlen kárt a tápnövényeken, vektor mivolta miatt a gyümölcsösök mégis precíz növényvédelmet igényelnek, hogy megelőzzük a fitoplazmás betegség terjedését.
Szilvahimlő vagy kajszihimlő
A csonthéjasokat fertőző vírusok közül a szilvahimlő vírus (Plum pox virus, PPV, sharka vírus) jelentősége a legnagyobb, ami jelenleg már szinte az egész világon elterjedt, és a legnagyobb gazdasági károkat okozó betegsége a Prunus-fajoknak.
A kórokozó kisebb távolságra való terjedésében a levéltetvek játsszák a legfontosabb szerepet, melyekkel nem perzisztens módon terjed, de ismert a pollenátvitel is. Jelentős a mechanikai (szedés, metszés) úton való átvitel is.
Veszélyes kórokozókA fitoplazmák a baktériumokhoz hasonló felépítésű, sejtfal nélküli, a növényi háncsszövetben élő mikroorganizmusok; kizárólagos növényi kórokozók és egyben sok rovar szimbiontái. Kizárólag élő szervezetben képesek élni és szaporodni. Rendszertanilag a baktériumokon belül a Mollicutes osztályba, ezen belül az Acholeplasmatales rendbe tartoznak. Átmérőjük 500-1000 nanométer között változik. Számos lágy és fás szárú haszon- és dísznövényt megbetegíthetnek. Jelenlegi tudásunk szerint oltással, szemzéssel, a növények szállítószövetéből táplálkozó rovarvektorokkal, és egy élősködő gyomnövényünkkel, az arankával (Cuscuta campestris) képesek egyik növényről a másikra terjedni. A fitoplazmával megbetegített növények nem gyógyíthatók, így a védekezés fontos elemei a rovarvektorok gyérítésére szolgáló vegyszeres kezelések, a rovarok egyéb tápnövényeinek eltávolítása, illetve lehetőség szerint az azoktól való térbeli elkülönítés. |
A kórokozó Plum pox potyvirus (PPV) egyszálú RNS-vírus. Biológiai, szerológia tulajdonságaik alapján 8 PPV-törzset különítenek el, melyek agresszivitásukban is különböznek. Gazdanövényköre a szilva, kajszibarack, őszibarack, ringló, kökény, sajmeggy, sőt újabban a cseresznye és a meggy, is, valamint számos díszfa- és gyomfaj. A fertőzés hatására a termés mennyisége és minősége csökken, a fák fejlődése visszamarad, élettartamuk lerövidül. A termés nagy része még éretlenül lehullhat a fákról. Az egyes fajták fogékonysága között igen nagy a különbség.
A legszembetűnőbb tünetek a levélen kialakuló világos, olajszerű, elmosódott szegélyű foltok, amelyek később jellegzetes gyűrű és szalag alakúak lesznek. A levélen az ereket körülölelő sárgászöld foltok is megjelenhetnek.
A gyümölcstünetek már a gyümölcs éretlen állapotában láthatók, a felületen enyhén vagy mélyen besüppedő, gyűrű vagy szabálytalan alakú rajzolatok formájában. A fertőzött gyümölcsök torzan növekednek, íztelenné válnak, létartalmukat elveszítik, közvetlen fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmatlanok. A gyümölcsöt kettévágva, a csonthéjon jellegzetes mintázottság figyelhető meg, barna, 1-2 milliméteres foltok alakjában.
Vektor levéltetvek
A fertőzés legjelentősebb vektorai őszibarackon és kajszin a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) és a hamvas őszibarack-levéltetű (Hyalopterus amygdali), csak őszibarackon a fekete őszibarack-levéltetű (Brachycaudus schwartzi) és az őszibarack iszalag levéltetű (Myzus varians), szilván a hamvas szilvalevéltetű (Hyalopterus pruni), a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helicrisi), az aszatlevéltetű (Brachycaudus cardui), és a komlólevéltetű (Phorodon humuli). A fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi) a cseresznye egyetlen levéltetű kártevője, ezen kívül még a meggyet károsítja.
Ebből a hazánkban új levéltetűfajból kimutatták a PPV jelenlétét, így nagy valószínűséggel képes a vírus átvitelére is. A kajszilevéltetű nagyon hasonlít a zöld őszibarack-levéltetűhöz, csak mikroszkópos vizsgálattal lehet elkülöníteni egymástól a két fajt. A többi kajszit károsító levéltetvektől viszont mind színben, mind méretben eltérőek.
A levéltetvek az ágak kérgére, rügyek tövébe rakott peték formájában telelnek át. A nimfák márciusban, április elején kelnek, kialakulnak a levéltetű-kolóniák. Az első megjelenésüket elsősorban a hajtásvégeken, a fiatal, zsenge levelek fonákján kell keresni.
A szárnyas alakok júniustól fejlődnek, majd különböző lágyszárúakra, nádra vándorolnak át. Egyes esetekben a kolóniák nem migrálnak, őszig a fákon maradnak. Az elvándorolt kolóniák visszatérése október elejétől figyelhető meg.
Ez azt jelenti, hogy a fertőzött növényeken táplálkozva viszonylag rövid időn belül felveszik a vírust, majd azt egy újabb növény szívogatása következtében azonnal képesek leadni. Gyorsan fertőzőképessé válnak, de azt gyorsan el is veszítik. Az egyes levéltetűfajok különböző mértékben képesek terjeszteni a szilvahimlő vírust.
A vírus elleni növényvédelmi beavatkozás a vírust átvivő levéltetvek ellen irányul, így főként a kajsziültetvényekben szükségessé válhat a növényvédelmi gyakorlat felülvizsgálata, egy levéltetvek elleni védekezés beiktatása.
Elárasztja a rovar szerveitA Psyllidae család egyes fajainak fitoplazma-átvivő szerepe már az 1960-as évektől bizonyított; ebbe a családba tartozik a szilva-levélbolha is. A fitoplazmák a felvételt követően bekerülnek a levélbolha beleibe, behatolnak a bélhámsejtekbe, onnan pedig az állat testüregébe, és a testnedvben felszaporodnak. Ezután a fitoplazmák elárasztják a zsírszövetet, az idegrostokat, az agyat és a rovar belső szerveit. Ez a továbbfertőzés tekintetében látens időszak körülbelül 2-8 hétig tart. A rovar csak akkor képes átvinni a fitoplazmát egészséges növénybe, ha az az előzőekben leírtak szerint az állatban szaporodik, bejut a felsorolt szervekbe és végül bekerül a nyálmirigybe. |
A levéltetvek elleni védekezés fontos eleme a tél végi olajos lemosó permetezés. A tavaszi kezelések előrejelzése miatt sárga ragacsos színcsapdákat kell kihelyezni még a vegetáció megindulása előtt (március első felében), hogy fel lehessen készülni a permetezés optimális időzítésére.
A levéltetvek ellen ésszerűen, a hasznos szervezeteket (pókok, futrinkák, katicabogarak, ragadozó poloskák, zengőlégylárvák, hártyásszárnyú parazitoidok) kímélő technológiával kell védekezni. Ahol nagyobb területen van fertőzött növényállomány, ott lehetőleg a fertőzési gócon kívül létesítsünk csak új ültetvényt, vagy ha ez nem megoldható, ellenállóbb fajtákat telepítsünk.
Vegetatívan is terjed
A csonthéjasok nekrotikus gyűrűsfoltosság vírusa (Prunus necrotic ringspot virus, PNRSV) a legelterjedtebb vírusbetegségek közé tartozik, a világon mindenütt előfordul, ahol csonthéjasokat termesztenek. A cseresznye és a meggy egyik legveszélyesebb betegsége. A levéllemezen körbehatárolt klorotikus foltok vannak, a megtámadott levelek kisebbek és tekerednek. A fonákon az erek mentén kinövések találhatók.
A kártétel már a faiskolában megjelenhet, a szemzések rosszabbul erednek, az oltványok gyengébben fejlődnek. A vírusfertőzés befolyással van a fák fejlődésére, a termés mennyiségére és minőségére, csökkenti a fák szárazság- és fagytűrését, élettartamát. A virágpor csekélyebb vitalitása következtében rosszabb lesz a megporzás és a terméshozam.
A vírus vegetatív szaporítással, virágporral, maggal és fonálférgekkel (Longidorus sp.) is terjed. A védekezés alapja, mint a vírusbetegségek legtöbbjénél, az egészséges szaporítóanyag. A virágporral történő fertőzés miatt fontos az anya- és magültetvények termő ültetvényektől való térbeli elkülönítése. A maggal leginkább a cseresznye, meggy és sajmeggy esetében terjed. A fertőzött pollen egészséges növényre történő átvitelében a tripszek is vektorszerepet játszanak.
A szilva levelei keskenyek, megnyúltak, vastagok és kemények lesznek a fertőzés hatására, rajtuk klorotikus pettyek vagy foltok láthatók. Nem minden szilvafajtán okoz tünetet a leveleken, de minden esetben jelentős a gazdasági kár. Egyes fajtákon a terméscsökkenés mértéke 60-80% is lehet. A vírus leginkább pollennel, oltással és szemzéssel terjed.
Komplex vírusfertőzések esetén, amikor egyszerre több vírus is megbetegíti ugyanazt a növényt, gyakorta megfigyelték az egyes vírusok szinergista, egymást erősítő hatását.
Mergenthaler Emese, Viczián Orsolya