A pázsitnak számos előnye is van, hiszen ez borítja azt a területet, ahol közlekedünk, ahol napozhatunk, ahol a gyerekek játszhatnak. Az való igaz, hogy van munka vele, ezért nem is éri meg aránytalanul nagyra terveznünk a gyepfelületet a kertünkben. Inkább legyen kisebb, de minőségi.
A gyep minőségét, szépségét sok minden meghatározza, a talaj adottságoktól kezdve a megfelelő fűfajta keverék kiválasztásáig.
A gyeprácsok is jelentősen hozzájárulhatnak a gyep szépségéhez, és funkcióinak bővítéséhez, elsősorban növelik a teherbíró képességét a pázsitnak. Ha száraz időben autóval végighajtunk a füvön, akkor nem valószínű, hogy az kárt tesz benne. Eső után, amikor a víztől laza a talaj, már nagy károkat tudunk okozni egy ilyen kocsikázással. A gyeprács ezen is segít, hiszen a terhet jobban elosztja, nem károsodik a fűfelület. A vakondok ellen is jó, mert ez az egyébként hasznos állat a pázsit alatt „működve” már kevésbé hasznos. A gyeprácsozott területen hamar észreveszi, hogy nem tud feljönni a felszínre, így távozik.
Gyeprácsból leggyakoribb a műanyag és a beton, de létezik keményfából készült is. Illetve mi magunk is készíthetünk természetes kövekből hézagos lerakást, ahol a résekben fű fog nőni. A gyeprács használatakor azonban nem mindegy, milyen a talaj szerkezete. Homokos, laza szerkezetű, szemcsés talajnál nem biztonságos az alkalmazása, mert nagyobb terhelésnél megcsúszhat a burkolat. A gyeprács lefektetése nem bonyolult, akár házilag is kivitelezhetjük, s többnyire nincs szükség szegély kialakítására sem.
A műanyag gyeprácsok egyik előnye, hogy egy óra alatt egy ember kb. 100 négyzetmétert tud lerakni. Önsúlya kicsi, nagyjából 10 kg négyzetméterenként. Mindezek ellenére a megterhelhetősége kifejzetten nagy.
Egyéb kiegészítő elemek segítségével (forduló elem, 30 és 50 fokos elem, parkolóhelyek kijelölésére szolgáló elemek) rendkívül változatosan lerakhatók. Minimális gondozást igényelnek, csúszás-, és törés mentesek, ellenállnak az időjárás viszontagságainak.
A fagynak is ellenállnak (–40 °C-ig) és az ultraibolya sugárzást is bírják, bár jó esetben csak kis részüket érinti ez a probléma. Azt, ami kilátszik a földből. Ám ha a vetés jól sikerül, és dús a fű, akkor az árnyékolja is majd a rácsot. A műanyag típusok további előnye, hogy a szegélyekhez könnyen illeszthetők (ha mégis tennénk), és könnyen vághatók.
A gyeprácskő (vagy más néven pázsitrácskő, gyephézagos beton térkő) arra jó, hogy legyen egy szilárd (beton) burkolat az adott udvarrészen (pl. bejárón), ami mégis valamelyest a természetesség látszatát kelti. A rácslyukakban ki tud nőni a fű, de el tud szivárogni az eső meg az olvadó hó. Olyan helyen is ideális, ahol nagy fák vannak, hiszen egy szilárd, teljes fedést biztosító út ezeknek a vízkészleteit igen megcsappantatná. A betongyeprács azonban út is, de a fa gyökereihez is leszivárog róla a víz.
Bár nem gyeprács, vakond ellen nem jó, de a terhelés elosztását segíti és szép látványt eredményeznek a terméskő lapok lerakása, melyeket sóderbe ágyazva helyezhetünk el a talajra – megspórolva ezzel a betonöntés nehézségeit és költségeit is. A természetes kövek lerakása azonban kicsit több időt vesz igénybe, mivel az eltérő formájú köveket nagyjából egymáshoz kell illesztgetnünk, hogy egységes járófelületet kapjunk. Amennyiben az egyes kődarabok túl nagyok, nem kell feltétlenül lefaragni, törni. E kövek nagyobb részét mélyebben beáshatjuk a földbe, s közéjük akár termőföldet is szórhatunk, fűmaggal beszórva. A mélyebben leásottak stabilabban állnak.
A terméskövek között növekvő zöld fű szép, természetes hatású burkolatot eredményez a kertben. A kövek közét kitölthetjük még kavicsokkal, murvával, esetleg fenyő-mulccsal – ha a fű nem felelne meg.
Ha stabilabb, nagyobb teherbírású felületet szeretnénk, a köveket betonágyba is rakhatjuk, vagyis habarccsal tölthetjük kis a réseket. Itt azonban a betonnál szokásos problémák (fagyás, repedés, süllyedés stb.) előjöhetnek.
Amennyiben a hézagokba kavicsot, murvát, kéregzúzalékot szánunk, akkor egyszerűbb a lerakás. Fű telepítése esetén gondolni kell a fűnyírásra is. Így sokkal nagyobb precizitást igényel a kövek lesüllyesztése, és kiválogatása, hiszen laposak kell legyenek, hogy ne a rajtuk áthaladó fűnyíró kése bánja a helytelen formaválasztást, vagy az elégtelen lesüllyesztést.
