Marcel Dicke, a holland Wageningen Egyetem kutatója és munkatársai arról folytattak eszmecserét, hogyan lehetne még több módon hasznosítani a rovarokat – írja a ScienceDaily. Az erről szóló cikk március elején jelent meg a Trends in Plant Science című tudományos lapban.
A rovarok tenyésztése során kétféle szerves hulladék keletkezik: a fejlődésük során visszamaradt, levedlett bőrök, és az úgynevezett „frass”, amit a német enni szóból származtatnak. „A frass nem más, mint a rovarok ürüléke és az el nem fogyasztott takarmányuk” – mondta el Dicke.
Emiatt a szintetikus műtrágyák egyik fontos alkotóeleme is. A rovarok kültakarója kitinben gazdag, ami egy olyan polimer (olyan kémiai vegyület, mely nagyszámú, egy vagy többfajta, azonos típusú atomcsoportból áll), amit a legtöbb élőlény nehezen tud megemészteni.
„Van azonban egy olyan baktérium-készlet, ami képes lebontani, és ezek a mikrobák javítják a növények ellenállóképességét a betegségekkel és a kártevőkkel szemben.” – tette hozzá Dicke. „Amikor a levedlett bőröket a talajhoz adjuk, növekszik az ilyen hasznos baktériumok populációja.”
Dicke és csapata szerint a rovartenyésztés melléktermékeit a szántóföldön felhasználni egy újabb lépés afelé, hogy körforgásos élelmiszertermelő rendszert hozzunk létre, ahol nagyon kevés tényleges hulladék keletkezik. A rovarokkal a növénytermesztés során keletkezett szárakat és egyéb visszamaradó részeket etetik meg, maguk a rovarok pedig az emberek számára jelentenek táplálékot. Majd a rovarok után visszamaradó szerves anyagokkal az élelmiszernövényeket trágyázzák meg, ezzel pedig bezárul a kör. Már csak arra van szükség, hogy emberek csatlakozzanak ehhez az elképzeléshez.
A rovarok, amik Dicke szerint „mini-jószágok”, már most is nagyon gazdaságosan tenyészthetők, különösen a hagyományos haszonállatokkal összevetve.
Nagyjából 25 kilogramm fűre van szükség egy kilogramm marhahús előállításához. Ugyanennyi fűvel tízszer ennyi ehető rovarfehérjét lehet nyerni. Ez annak köszönhető, hogy a rovaroknál jobb a takarmány hasznosulása, illetve a testük 90 százaléka fogyasztható, ellentétben a szarvasmarhával, ahol ez az arány 40 százalék.
„Ettem már tücsköt, lisztkukacot és sáskát is” – mesélte Dicke. „A világ ezen szegletén élő legtöbb embernek azonban még meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy rovarokat fogyasszon. Én azonban elmondhatom, hogy a világ különböző pontjain sokféle rovart kóstoltam már, és mindig nagyon ízletes ételek készültek belőlük.”
Amikor egy növényt rovarok kezdenek el fogyasztana, akkor annak levele olyan illóanyagokat választ ki, ami az adott kártevőt fogyasztó ragadozót vonzza. „Ezt a növény segélykiáltásának hívom” – mondta Dicke. „Így toboroznak testőröket.”
Dicke feltételezése szerint hasonló dolog zajlik le a gyökereknél is: a mikrobák amik a kitint lebontják, szintén védhetik a növényt oly módon, hogy a betegséget okozó gombákat is lebontják és növelik a kórokozókkal szembeni ellánállóképességét. „Korábbi tanulmányok rámutattak már, hogy a gyökér közelében élő mikrobák segítik a betegségekkel szembeni védekezést.” – mondta Dicke. „Most azt vizsgáljuk, hogy maguk a gyökerek vonzzák-e be ezeket a baktériumokat azért, hogy segítsenek a kártevők elleni védekezésben.”


