Négy éve, 2018 januárjában javasolta a természetvédelmi jeles napok sorába a beporzók napját az ELTE Természettudományi Karának egy hallgatója és egy oktatója. Ekkoriban már az Európai Unió is kiemelt figyelmet kezdett fordítani a beporzókra, és uniós szintű változások kezdődtek a védelmük érdekében. Ezek az intézkedések azonban kevésnek bizonyultak, ezért indított el az Európai Bizottság egy beporzókkal kapcsolatos uniós kezdeményezést.
Beszédes volt az unió nyilvános konzultációjának eredménye is, miszerint a válaszadók 94 százaléka úgy gondolta, hogy a beporzók eltűnése riasztó mértékű.
Valóban riasztó mértékű, hiszen Németországban 27 év alatt 85 százalékkal csökkent a befogott rovarok száma a nemzeti parkokban (erről a PlosOne természettudományi folyóirat számolt be egy 2017-ben megjelent tanulmányban). Európában tízből egy méh- és lepkefaj a kihalás szélére került. Intézkedésre tehát szükség van! Az Európai Bizottság mindezek ismeretében elindította egy beporzókra vonatkozó nyomon követési rendszer kiépítését.
Nemcsak rovarok vehetnek részt a megporzásban, hanem gerincesek is, jellemzően madarak és denevérek. Hazánkban és Európában azonban a rovarmegporzás a jellemző.
A beporzó darazsak közül talán a fügedarázs a legismertebb, de ezen kívül is több olyan darázsfaj van, amely a növények megporzásáért felel. Ezek rendszerint magányosan élő darazsak.
A legkorábbi őskori beporzók bogarak voltak, ezek nagyjából 150 millió évvel ezelőtt kezdték pályafutásukat, és folytatják még napjainkban is. A legyek között számos fajt találunk, amelyek a méhekhez hasonlóan nagyon fontos részét képezik a beporzásról gondoskodó élőlényeknek.
A hangyák között is találunk olyan fajokat, amelyek beporzó munkát végeznek, bár kétségtelen, hogy ez meglehetősen ritka. Világszerte mindössze 46 példáról tudunk, amikor a hangyák is részt vesznek a beporzásban – ez többnyire azért lehetséges, mert ezek a fajok kisebb mértékben termelik a virágporszemekre káros csíraölő anyagot.
A lepkék szerepét nem kell különösebben magyarázni. Viszonylagos újdonság számunkra a lepkéket illetően, hogy az éjjeli lepkék sokkal nagyobb mértékben játszanak szerepet a beporzásban, mint korábban gondoltuk. Többféle és más növényeket látogatnak, mint nappali társaik. Ezek között lehetnek olyan növények is, amelyeket nappali beporzók egyáltalán nem látogatnak.
Sajnálatos módon az éjszakai lepkék száma is erősen csökken, és ezt a csökkenést a méhkímélő növényvédelmi technológia talán még inkább fokozza. [A 43/2010. (IV. 23.) FVM-rendelet szerint méhkímélő technológia: növényvédő szernek a házi méhek napi aktív repülési idejét követően – legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával – megkezdett, legfeljebb 23.00 óráig tartó kijuttatása.]
A szúnyogok inkább csak érdekességképpen kerültek a beporzók listájára, jelentős szerepük nincs a beporzásban.
A beporzók legjelentősebb csoportját azonban a méhek alkotják. Rengeteg fajuk tartozik a magányos méhek közé.
Világviszonylatban mintegy 20-25 ezer vadon élő méhfajról beszélhetünk, amelyből hazánkban körülbelül 700 található meg. Testüket dús szőrzet fedi, ez teszi alkalmassá őket a virágpor szállítására, így a leghatékonyabb beporzókká tudtak válni.
Beporzóink munkájának pedig sokkal több eredménye van, mint gondolnánk. Azon túl, hogy nekik köszönhetjük asztalunkon a hüvelyeseket, zöldségeinket, gyümölcseinket, az olajos magvakat és az olajat, amellyel sütünk-főzünk, állati beporzású növények lehetnek az alapanyagai számos gyógyszernek, épület- és bútorfának, bioüzemanyagnak és a sokoldalúan felhasználható rostszálaknak is. De ne felejtsük ki a felsorolásból a mézet sem! A beporzók jelenlétének köszönhető a madárdal és a virágillat is. Világszerte közel évi 150 milliárd euróra becsülik a vadrovarok által végzett beporzó munka értékét.