Nálunk is megtermelhető ehető növény különlegességek

Oca (Oxalis tuberosa): nevezhető mini krumplinak

Bár ahhoz nem sok köze van. Fogyasztása és felhasználása alapján (mert nyersen is megehető a gumója) talán a csicsókához hasonló, csak sokkal kisebb annál. Ezt a növényt az Andokban zöldségként termesztik, gumója többféle színváltozatban létezik. C-vitaminban, káliumban és vasban gazdag. Több fajtája létezik, melyeknek az íze is eltérő. A burgonyánál ízletesebb és édesebb.

Az ocá-t elsősorban ehető szárgumója miatt termesztik, de a levelei és a fiatal hajtásai zöld zöldségként is fogyaszthatók.

Az érett szár a rebarbarához hasonlóan készíthető el. Az andoki közösségek különféle módszereket alkalmaznak a gumók feldolgozására és elkészítésére, Mexikóban pedig az ocát nyersen fogyasztják sóval, citrommal és erős borssal.

Vannak magasabb oxálsav tartalmú savanyúbb ízű és alacsonyabb oxálsav tartalmú édesebb változatai is. Egyes helyeken köretként pörköltekhez és levesekhez használják, burgonyaszerűen tálalják, vagy édességként is fogyasztják.

Ezenkívül az oca olyan éghajlatot igényel, ahol az átlagos hőmérséklet körülbelül 4–17 °C között van, és az átlagos évi csapadékmennyiség 700–885 milliméter.

Földimandula (Cyperus esculentus ssp. sativus)

Tigrisdió és mandulapalka néven is ismert. Keményítőben, olajokban és fehérjében gazdag, íze édes de valamelyest hasonlít a dióéhoz, amihez semmi köze, ahogy a mandulához sem. Ez egy fűhöz hasonló sás jellegű növény föld alatti gyökérgumóit lehet fogyasztani, amit már az ókori Egyiptomban is termesztettek.

A gumók nagyon jól tárolhatók, akár össze is száradnak, de vízbe téve visszahidratálhatók, ízük mandulára emlékeztető, édeskés..

Pagodakarfiol

Romanesco néven is ismert ez a mind színében mind formájában rendhagyó C-vitamint, K-vitamint, rostot, valamint karotinoidokat tartalmaz, így roppant egészséges a fogyasztása. Virágszerkezetének felépítése egy matematikai különlegesség mert a Fibonacci-sorozatot követi. Ugyanúgy használható fel mint a hagyományos karfiol, csak más látványt nyújt tálaláskor.

Tépőkelek és "levél"-káposzták

A fejes és kelkáposztákat többnyire „fejes” formában használjuk hazánkban, ami botanikailag egy óriás rügynek tekinthető, tehát amikor káposzta salátát készítünk, és aprítjuk a fejet akkor egy rügyből készítünk ételt. A káposztaféléknek azonban számos faja és fajtája van, közöttük olyanok, melyek nem fejesednek, de leveleik nagyon szép színűek, vagy formájúak. Termesztésük teljesen megegyezik más káposztafélékével, előnyük, hogy mivel nem kell a fejesedésre várni, bármikor szedhetők a leveleik, melyek aprítva kellemes káposztás ízt kölcsönöznek bármelyik ételnek.

Egyik változatuk amit érdemes kiemelni az óriás káposzta, vagy sétabot káposzta.

Mindkét név találó, hiszen közel két méter magasra is megnőhet, és hogy ezt a termetét bírja megtartani szára fásodik, ezért régen az egyenesebb példányokból sétabot készült.

És ez csak néhány az esetlegesen nagy karrierek előtt álló újdonságok közül, melyek hazánkban is beszerezhetők.