A következőkben a meggy koronaalakításához és a termőkori fenntartó metszéséhez adok néhány tanácsot. A cseresznyéhez viszonyítva a legfontosabb különbség az, hogy gyengébb növekedése miatt a sudarat nem lehet csúcsrügyből nevelni, mert nem képes megtartani a hajtások súlyát, valamint a felsőrügyes metszés sem használható úgy, mint a cseresznyénél.
Koronás oltványból
A telepítéshez érdemes koronás oltványt vásárolni három-négy koronavesszővel, mert ez egy évvel korábban fordul termőre. A tavasszal elültetett fákat nem jó túl korán megmetszeni, várjuk meg a rügypattanást, mert akkor jobban megítélhető az egyes hajtások, rügyek értéke. A koronás oltványok telepítés utáni metszésénél több lehetőség is kínálkozik. Amennyiben a koronavesszők elég erősek, és van lehetőségünk a vesszők lekötözésére vagy csipesszel történő kitámasztására, a három-négy legjobb elhelyezkedésűt teljes hosszában meghagyhatjuk, a vezérvesszőt pedig felére-kétharmadára visszametsszük. Ebben az esetben a legalsó gallyak is termőgallyakká alakulnak, nem lesznek belőlük vázkarok.
Harmadik megoldást is választhatunk: a koronás oltványok koronavesszőit az első külső rügyre vagy ággyűrűre visszametsszük, a vezért pedig hasonlóképpen a levágott koronavesszők szintje fölött 60-70 centiméter magasságban vágjuk vissza. Ilyenkor nyárra a koronavesszők szintjén erős hajtásokat kapunk, amelyekből lekötözés nélkül is jó termőgallyak nevelhetők, a csúcsrügyből kapott vezérhajtás körül pedig a konkurens hajtásokat három-négy levélre visszacsípjük.
Törzsmagasság
Amennyiben suhángot vásároltunk, azt szintén a rügypattanás után kell koronába metszeni, egészséges rügyeket meghagyva a vezérvessző és a koronavesszők számára. A visszametszés 80-90 centiméter magasságban történjék. Az üzemi ültetvényekben a korszerű, folyamatos működésű meggykombájn (Felix–Weremczuk) számára minimum 70 centiméter szabad törzsmagasság szükséges.
Az első nyáron folyamatosan kísérjük figyelemmel a hajtások megfelelő fejlődését, júliusban pedig a visszametszett sudáron a csúcshajtás alatti hajtások közül a nagyobb szögben állókat hagyjuk meg, az erősen fölfelé törő, a csúcshajtással versengőeket pedig három-négy levélre csípjük vissza. A csúcshajtás alatt három-négy arányos elhelyezkedésű, 70-80 fokos szögben álló hajtást hagyjunk meg. A korona alsó szintjén segíteni kell a visszametszett koronavesszők csúcshajtásának szabad fejlődését, a mellettük képződő gyengébb hajtások meghagyásával. Ha suhángot telepítettünk, akkor arra kell törekedni, hogy a vezérhajtás mellett legalább három-négy jó szögben álló erős koronahajtást neveljünk ki a nyáron, amelyeket, ha szükséges, csipeszekkel állíthatunk megfelelő szögbe.
Figyeljünk a csúcshajtásokra
Ugyanígy meghagyjuk csúcsrügyből fejlődni az alapi koronavesszők oldalvesszőit, amennyiben azok nem versengenek a csúcsvesszővel.
Ha az alsó koronavesszőkből nem kaptunk megfelelő erősségű oldalvezéreket, akkor azokat ismét felükre visszametsszük az alsó vázkarok megerősítése és elágaztatása érdekében. Suháng telepítése esetén, ha az első nyáron megfelelő koronavesszőket kaptunk, az első tavaszi koronaalakítási ajánlásokat érdemes követni.
A második nyáron a visszametszett vezér csúcshajtásának dominanciáját és az alatta képződött hajtások arányos fejlődését kell fenntartani, ezért a vezérhajtással versengő, fölfelé törő erős hajtásokat három-négy rügyre visszacsípjük, a többi, megfelelő szögben álló hajtást meghagyhatjuk. A korona alsóbb szintjein a befelé, keresztben növő, fölfelé törő, a koronát sűrítő hajtásokat a nyári hajtásválogatás során 3-4 levélre érdemes visszacsípni, hogy azokból virágrügyek, termőrészek képződjenek.
A harmadik évben
A harmadik nyaras fákon tavasszal a sudáron (tengely) a vezérvesszőt kétharmadára visszametsszük, az alatta levő vesszőket pedig, ha azok szögállása megfelelő (70-80°) teljes hosszukban meghagyhatjuk.
Az alsó koronavessző-szinten a koronavesszők vezérvesszőit teljes hosszúságukban meghagyjuk, hogy csúcsrügyből fejlődve a fajtára jellemző termőrészeket (bokrétás nyárs, rövid termővesszők) hozzanak. Ugyanígy meghagyjuk csúcsrügyből fejlődni az alapi koronavesszők oldalvesszőit, amennyiben azok nem versengenek a csúcsvesszővel. A korán termőre forduló fajtáknál, mint az Oblacsinszka, ilyenkor már komoly virágberakódással számolhatunk, elsősorban a konkurens hajtások visszametszésére érdemes fókuszálni.
Suháng telepítésekor a második nyaras fák tavaszi koronaalakítási ajánlásait érdemes követni.
A vezérhajtással versengő, fölfelé törő erős hajtásokat 3-4 rügyre visszacsípjük, a többi, megfelelő szögben álló hajtást meg lehet hagyni.
Termőkorban
A negyedik tavaszon nyugalmi állapotban történő metszésre már alig van szükség, csak korrekció jelleggel ellenőrizzük a fáinkat és a nyári zöldmetszést követően fejlődött, túl erős, szükségtelen vesszőket kell visszametszeni a helyzetüktől függően három-négy rügyre vagy ággyűrűre. A sudár vezérvesszőjét teljes hosszában meghagyhatjuk, majd amikor a sudár elérte a 3-3,5 méter magasságot, egy termőrészekkel berakódott oldalágra, gallyra visszametsszük, vagyis tetejezzük a fákat.
Az elöregedett termőgallyakat folyamatosan cserélnünk kell az öreg gallyak csonkra vagy ággyűrűre történő visszametszésével. Csonkra (15-25 cm) akkor érdemes leváltani az elöregedett termőgallyat, ha az alapján van oldalhajtás. Vékonyabb, gyengébb gallyakat inkább ággyűrűre érdemes visszametszeni.
A termőkorú orsókoronájú ültetvények metszése síkfalmetszővel történhet július–augusztusban. A meggy azonban elég jól tűri a metszést, akár virágzásban is pótolhatjuk az elmaradt metszéseket, illetve a fák tetejezését. A síkfalmetsző gépekkel kezelt ültetvényekben a gép után karos ollóval kisebb kiigazításokra lehet szükség. Ezzel a termő meggyültetvények metszési munkái is mintegy 60-70%-ban gépesítve megoldhatók.
Dr. Hrotkó Károly
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
