Érdemes új, rezisztens, ellenálló gyümölcsfajtákat telepíteni, ezek ma már fellelhetők a faiskolákban. De az alapfajokat mi is leszaporíthatjuk. Erdei kirándulások alkalmával szedhetünk szaporítóanyagnak való növényi részeket, magokat, hajtásokat, vesszőket, melyeket elvetve vagy meggyökereztetve beültethetjük a kertünkben a számukra alkalmas helyre. Sűrű bokrokkal, a fák célirányos metszésével segíthetjük a fészekrakásukat.
Milyen növényfajokat, gyümölcstermő növényeket ültessünk?
Almafa: nemcsak mi szüretelhetünk róla és fogyaszthatjuk termését, hanem a madarak téli etetésére is kiválóan alkalmas a minőségi hibás alma. Ha a kertben van 1-2 almafa, melynek terméseit télre el tudja tárolni, a fagyos időbe előveheti a cinegék számára.
Csipkebogyó: kerítés mellé vegyes sövénybe ültethető; a csipkebogyó áltermése egész ősszel díszíti a bokrot, emellett táplálékot is nyújt a madaraknak. A csipkerózsa bokra az énekesmadaraknak búvó- és fészkelő helyet is biztosít. Hazánkban széleskörűen elterjedt, az ökológiai adottságok szinte mindenütt alkalmasak ültetéséhez. Zöld és fás dugványozással jól szaporítható.
Egybibés galagonya: vegyes sövénynek ültethető a csipkerózsával. Szeptemberben és októberben érnek apró almatermései. Tápanyagban gazdag talajokon szépen díszíti a kertet őszi lombszínével és piros gyümölcseivel. Bőséges eledelt nyújt a madarak számára. Szaporítása nem egyszerű, inkább faiskolából szerezzük be.
Fekete bodza: gyümölcsét kifejezetten kedvelik a madarak, ezért a madárbarát kert kihagyhatatlan eleme. De a virágzás idején is hasznos, a bodzavirág számos rovarfajt vonz magához, amelyek poszáták, füzikék, cinegék és tengelicek táplálékát jelentik.
A madarak kifejezetten kedvelik a Donau bodzafajtát, amit faiskolából szerezhetünk be. De a vadon termő alapfajt dugványozással, vagy akár vízben való gyökereztetéssel is leszaporíthatjuk.
Homoktövis: szintén alkalmazható vegyes sövényekbe, kerítés mellé. Ovális narancssárga bogyóit július közepétől szeptember végéig érleli a bokor, fajtától függően korán vagy később. A kései érésű fajták gyümölcsei akár a fagyokig a bokron vannak, amit a madarak őszi eleségként fogyaszthatnak. Szaporítása nehézkes, inkább faiskolából vegyünk néhány termős és egy pollenadós egyedet. Bár alkalmanként vízben is képes meggyökeresedni.
Húsos som: kis méretű fáját inkább szoliternek ültessük a kertbe. A különböző fajták csonthéjas gyümölcsei augusztustól októberig érnek. Éretten földre hullik gyümölcse, így téli eleségnek nem, de őszi csemegének kiválóan alkalmas a gyümölcsevő madarak számára.
Japánbirs: tavasszal nyíló virágai nagyon szépek, mutatós dísznövény, sövénynek és szoliternek is alkalmas. Szeptemberben érő nagy gyümölcsei télen a madarak kiegészítő eleségeként szolgálnak. Az alapfajok magvetéssel jól szaporíthatók.
Kökény: vegyes állományú sövénynek alkalmas. Szeptembertől novemberig érnek
10-18 mm-es hamvaskék csonthéjas gyümölcsei, amelyek sokáig a bokron maradnak, így téli eleségként is szolgálhat. Magvetéssel szaporítják, a gyümölcsök leszüretelését követően a gyümölcshúst eltávolítják a magról és rétegezik, majd azután vetik. Téli nyugalomban lévő vesszők dugványozásra alkalmasak.
Közönséges dió: nagy fát nevel, így csak nagy kertekbe való. Olajos magbelét főleg a szajkók, cinegék, fakopáncsok fogyasztják. Rajtuk kívül a mókusok is megdézsmálják.
Közönséges mogyoró: a bokor habitusú csemetét akár sövénynek, de szoliternek is ültetheti. Nagyobb kertekben számításba jöhet az alanyra oltott törzses fa is, ez csak szoliternek való. Magas olajtartalmú magját nemcsak a madarak, hanem a mókusok is előszeretettel fogyasztják. A madarak közül a csuszkák, szajkók, fakopáncsok, cinegék fogyasztják magbelét. Magról vethető. Vegetatívan tősarjról, esetleg bujtással szaporítható.
Madárberkenye: erdők, cserjések gyakori növénye. Igénytelensége miatt városi környezetben is előszeretettel ültetik, de kerti dísznövény is lehet, magánosan állva vagy növénycsoportokban. A fa termetű madárberkenye augusztustól októberig érleli borsó nagyságú, pirosas almaterméseit, amelyek sokáig a fán maradnak. A madarak nagyon kedvelik ezeket az apró alma alakú gyümölcsöket. Őszi–téli tápláléka lehet a zöldikének és a fekete rigónak. Fajtái faiskolában vásárolhatók. Az alapfaj magvetésével lehet próbálkozni.
Mandula: korai virágzásával díszítőértékű gyümölcstermő növény. Augusztusban, szeptemberben érő terméseiből az olajos magvakat eltávolítva, majd téli eleségként felhasználhatja nemcsak a madarak, de a mókusok is örülni fognak neki.
Zselnicemeggy: erdőalkotó, de kertbe is ültethető ez a fa habitusú, gazdagon virágzó és bőséges termést nevelő gyümölcstermő növény. Fénylő vörös-fekete csonthéjas gyümölcseit július–augusztusban csemegézik a madarak és a kisemlősök.
Metsszünk a madarak kedvére
A kertbe ültetett cseresznyét, meggyet, szőlőt a madarak károsíthatják is, hiszen a haszonnövények termését mi szeretnénk leszüretelni. A kertbe betérő madarak, főleg a rigók, természetesen csemegézni fognak a gyümölcsökből. Ha sajnáljuk tőlük, és a termés védelme érdekében hálóval takarjuk a növényeket, nagyon gondosan járjunk el, ugyanis a rigók alulról repülnek fel a fa lombjába, könnyen a háló alá ugrálnak, és a háló áldozatai lesznek. Ezért alul is teljesen zárjuk le a hálót.
A madarak csak télen, hideg, fagyos vagy hóval borított kertekben etethetők. Elsősorban olajos magvak, mint a napraforgó vagy a dió jöhet szóba, ezt a cinegék nagyon kedvelik. A magevő madarak, mint például a citromsármány vagy a zöldike a szemes terményt (búza, mageleség) is szívesen veszik.
A madarak táplálkozásához hozzátartozik az itatás. Helyezzünk ki madáritatókat, és már be is vonzottuk a madarakat a kertünkbe. A vízről való gondoskodásnak nemcsak szomjoltás a célja, hanem fürdőzési lehetőséget is termetünk vele a madarak számára. Madáritatókra a száraz és meleg júliusban-augusztusban van szükség leginkább. De ezek kihelyezésénél is a gondosság elvét kövesse, ugyanis a rosszul kihelyezett itatók környékén a madarak áldozatul eshetnek a macskáknak. Az itatóban mindig legyen friss víz (lehetőleg esővíz), amit este helyezzen ki, hogy a hajnalban ébredő madarakat már a friss víz várja. Folyamatos friss vizet egy csöpögőre állított kerti csap is adhat.
A zárt lombú, gömb koronájú fák a tengeliceknek adnak jó fészkelőhelyet. A boróka metszés nélkül is sűrű elágazást nevel, ezt a kenderike kedveli leginkább. A fákat és bokrokat sajátságos metszéssel tehetjük fészkelésre alkalmassá. A növényeket ne hagyjuk felnyurgulni, felkopaszodni, hanem rendszeres metszéssel tegyük tömörré a bokrokat, az ilyen sűrűbb, elágazóbb koronába szívesebben fészkelnek a madarak. Metszés során az elágazásoknál hosszabb ágtorkokat alakíthatunk ki, így jönnek létre, az „ágcsészék”, amelyek kiválóan alkalmasak fészeképítésre. A fekete rigó kifejezetten keresi az ilyen fészkelőhelyeket. A cserjék, bokrok metszésénél, vágásánál ne csak egyenes falú sövényeket, szimmetrikus alakzatú bokrokat alakítsunk ki, hanem természetes formájúak is legyenek köztük, ezekbe szívesebben raknak fészket a madaraink.
Fészkelőhelyek, odúk kirakásával is növelhetjük az énekesmadarak számát. Érdemes különböző típusú madárodúkat készíteni.
Dr. Kajtár-Czinege Anikó
