Tövises ágú lombhullató fa vagy cserje, 5-12 méter magasra nőhet. A 2-7 centiméter hosszú és 1-3 centiméter széles levelek fényes zöldek, tojásdadok, lándzsásak, a szélük finoman fogazott, három erőteljes levélér látható rajtuk. Az öt sárgászöld szirmot bontó virágok kicsik, 4-5 milliméter szélesek, és vékony hajtáson nyílnak.
Csonthéjas termésű, a gyümölcs többnyire ovális, de kerekded is lehet. Felszíne sima zöld, íze éretten almára emlékeztet, kevéssé savas; éretten barna, mozaikosan lilásfekete és túlérve ráncosodik.
A gyümölcsben lévő kemény kőmag két magot tartalmaz. Októbertől érik, és hosszan szedhető, mert a különböző érési állapotokban más az élvezeti értéke.
A Rhamnaceae családba tartozik, a kutyabenge és a krisztustövis közeli rokona, utóbbi Bulgáriában honos. A kínai datolyát magról és oltással szaporítják, de ismerünk gyökérsarjakról vagy dugványozással szaporítható fajtákat is. Az Amerikában meghonosodott fajták sikerrel csak magról szaporíthatók, az érett gyümölcsökből származó magvakat rétegezéssel és anélkül is csíráztatni tudják. Sok más fajhoz hasonlóan a maghéj részleges lenyúzása után gyorsabban kicsírázik; a gyakorlatban egy-két hónapig 20-25 °C-on rétegezik.
A kisebb fagyok idejére védett helyen célszerű elhelyezni, ezután intenzív hajtásnövekedésre képes. Hosszú tenyészidejű, a fiatal növények már két-hároméves korban, kora tavasszal virágoznak. Fája szívós, tág hőmérsékleti és csapadékhatárok között megél, bár forró nyáron a gyümölcsök fejlődése némi csapadékot igényel. Ellentétben a nemzetség többi fajával, jól tűri a hideg telet, körülbelül mínusz 15 °C-ig, ezért jellemzően kontinentális területeken is sikerrel termesztik: hegyek közötti völgyekben vagy sivatagban. A Ziziphus nemzetség 12 faját írták le, széles körben elterjedt az enyhébb éghajlatú Ázsiában és Afrika forró sivatagjaiban is.
Kína a legnagyobb jujubatermesztő ország, 20 millió gazdának ma is ez a legfőbb megélhetési forrása. A világ termesztési statisztikái bizonytalanok, Kínában 4-5 millió tonna jujuba terem. Ma a vezető fajták a Li, a Lang, a Sherwood, a Silverhill, a So, a Shui Men és a GA 866, de több mint 400 fajtát ismernek a világon. A Sherwood a legnagyobb termetű és a legkevésbé tövises fajta, gyümölcse több mint 3 centiméter hosszú. A Li a gömbölyded gyümölcsű fajták jellemző képviselője, 3-5 centiméteres átmérővel.
Természetes elterjedése nehezen határozható meg a nagy múltra visszatekintő extenzív termesztése miatt, hiszen már időszámításunk előtt 9000-ben termesztésbe vonták az indiai szubkontinensen.
Dél-Ázsiában, Észak-Indiában, valamint Dél- és Közép-Kínában, Közép-Ázsiában, továbbá Amerikában – főleg a karibi térségben – fordult még elő. Valószínűleg honosítással terjedt el a Közel-Keleten, Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában. A jujubát hinap vagy finab néven ismerik Bulgária keleti részén, ahol vadon nő, de gyümölcséért ültetett kerti cserje is.
A frissen szüretelt, valamint a kandírozott aszalt gyümölcsöket gyakran csemegefalatként vagy kávé mellé fogyasztják. Vietnamban füstölik is, Kínában és Koreában édesített teaszirupot, kisebb mértékben ivólevet és ecetet készítenek a gyümölcséből. Assamban (India) nagyon híres termék a Bogori, ami melasszal édesített mustárolajos, chilis páclében eltett édes- savanyú jujuba. Kínában likőrként tartósítva tárolják, a gyümölcs számos kínai finomság része, lekvárok, gyümölcslevek és gyümölcspálinkák alkotóeleme.
Japánban kemény, olajos fájából fametszeteket készítettek, Kínában az első könyvek nyomtatásához a 8. századtól a 19-ig a jujubát használták.
A jujuba honosítása a hazai házikertekben folyamatban van, a klímaváltozás miatt a kistermelők egyre bátrabban próbálkoznak a termesztésével. Hozhatók példák a Dunántúlról, a főváros környékéről, de Ceglédről is. Ezzel az írással felhívjuk a figyelmet arra, hogy a biodiverzitás nem azt jelenti, hogy csak a történelmi tradíciók léteznek, hanem igazodva a piaci igényekhez, új fajok is illeszthetők a fogyasztásba. Itthon elsősorban befőtt, lekvár vagy aszalvány formájában fogyasztják. Kedveltségét a beltartalmi értékei és sajátos ízvilága emeli.
