0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Zöldmetszés a kajsziültetvényekben

Metszés hiányában gyümölcsfáink felkopaszodnak, túlságosan elsűrűsödnek, így csökken a termésmennyiség és nő a fertőzések kockázata. Metszéssel tudjuk a megfelelő méretben megtartani a koronát, ezzel segítjük a fák fényellátottságát, a növényvédő szerek hasznosulását.

Növényvédelmi szempontból a csonthéjasokat télen nem szabad metszeni. A sebgyógyulás nyugalmi állapotban lassú, ezért a sebeken át könnyen fertőznek azok a kórokozók, amelyek leginkább felelősek a csont­héjasok gutaütéses, ágrákosodásos betegségeiért. Ha bejutnak a fák szöveteibe, nem lehet őket kiirtani, és a fák lassú pusztulását okozzák. Legszakszerűbben akkor járunk el, ha a virágzás előtti tavaszi metszést (fehérbimbós állapotban, akár virágzásban is) egy hajtásválogatással, majd egy nyári (gyümölcsszedés után közvetlenül) metszéssel kiegészítjük.

Fehérbimbós állapotban

A tavaszi metszés során először a láthatóan beteg vagy száraz részeket vágjuk le. Ezeket a sötétebb színükről, ráncos kérgükről, esetleges folyásokról, sebekről ismerhetjük fel. Az ilyen koronarészeket el kell távolítani a gyümölcsfák közeléből és elégetni, hogy megelőzzük a betegségek terjedését. Ezután következnek a vízhajtások és a sarjak. Ezek olyan vesszők a korona belsejében vagy a gyökérnyaknál, amelyek egy év alatt nőnek meg, nem alkotják a korona szerves részét, és csak elszívják a fa tápanyagait.

A rovarok, gombák szeretik az ilyen gyenge szöveti felépítésű, nedvdús hajtásokat, mindenképp meg kell szabadulni tőlük. Ezekkel egy időben vágjuk ki a korona belseje felé induló vesszőket, amelyek sűrítenek, árnyékolnak.

A merőlegeshez vagy függőlegeshez közeli szöget bezáró ágakat is metsszük le, ugyanis ezek hibás irányban fejlődnének. Ha ezekkel végeztünk, akkor kezdődik csak a ritkító metszés. Áganként, a hajtásvégektől a törzs felé haladunk. A kajszi vezérvesszőit mindig „hegyezzük”, vagyis a középső vesszőt meghagyjuk, a konkurenseket tőből eltávolítjuk. Célunk a minél kevesebb elágazás létrehozása. Ezzel a módszerrel rengeteg termőnyárs képződik, melyeken jó minőségű, nagy méretű termést nevelhetünk. A fák végleges magasságának elérésekor vágjuk csak le a vezérvesszők végeit, mindig egy mellékvesszőt meghagyva.

A tavasszal, virágzáskor elvégzett metszést követően az erősebb gallyak, ágak eltávolítása miatt nagy számban hajtanak ki a rejtett rügyek, ezért könnyen elsűrűsödhet a korona.

A sűrű korona nem engedi be a napfényt, a levegőt, a növényvédő szereket, nagyobb a betegségek kockázata. Az árnyékolt részeken nem fejlődnek virágrügyek, ezért a következő évben kevesebb lesz a termés, és egy idő után felkopaszodik a fa. Ezek miatt tehát fontos, hogy kellően ritka koronát tartsunk fenn.

Nyáron kétszer is

Ilyenkor, tavasz végén, nyár elején érdemes elvégezni a hajtásválogatást a kajsziültetvényekben. A nyári metszéssel nagymértékben tudjuk csökkenteni a fa növekedési erélyét, továbbá növelni a termés mennyiségét és a termésstabilitást. Az ebben az időszakban ejtett sebek könnyebben és gyorsabban gyógyulnak, így a legkisebb az esélye a pusztulásnak és a fagykárnak.

Kajszi esetében egy-egy nagyobb vágás nyomán 10-12 rügy is kihajthat, ezért nehéz tervezni a metszés koronára gyakorolt pontos hatását.

Az évente elvégzett tavaszi metszés alkalmával tehát a koronának csak igen kis részét távolítsuk el. Az erős visszavágás sokkal erősebb kihajtást eredményez, ez pedig kerülendő. A gyengébb metszést évente két zöldmetszés kövesse.

Az első zöldmetszés maga a hajtásválogatás. Könnyű dolgunk van, hiszen már kisebb dió méretű barackok láthatók a fákon, pontosan be tudjuk állítani a kívánt termésmennyiséget. A megjelent friss hajtások akár 80%-át is eltávolíthatjuk ilyenkor. Legfontosabb célunk válogatáskor a megfelelő szellőzöttség elérése a koronában. A sűrű vesszők között jobban megreked a páradús levegő, könnyebben megtelepednek a gombák, valamint a rovarkártevők is jobban érzik magukat. Ritkítással elkerülhetjük ezeket a veszélyeket, valamint a permetlé számára is utat nyitunk.

A második zöldmetszés betakarítás után esedékes. A kajszi virágrügyeinek alapjai augusztus közepén-végén fejlődnek ki.

Ez azt jelenti, hogy ilyenkor dől el, milyen virágberakódottsággal, milyen kultúrállapottal kezdjük a következő évet. Az augusztusi metszés hatására sokkal kisebb reakciót kapunk a fától, mint ha tavasszal végeztük volna el a műveletet. A hajtások eltávolításakor egy-két rügy fog csak kihajtani a következő szezonban, és azok is gyengébben növekednek. Ez a gyengébb reakció a növényi hormonháztartás kisebb mértékű sérülésének következménye. Ilyenkor ugyanazokat a szempontokat kell figyelembe vennünk, mint a tavaszi metszés során. Ugyanúgy ritkítunk, hegyezünk, eltávolítjuk a beteg vagy nem odaillő koronarészeket. Gyökér- és tősarjakkal általában már nem kell számolnunk augusztusban.

Koronaalakítás

A metszés alapvető feladata a koronaszerkezet, valamint a termőfelület kialakítása. A fiatal kajszi metszése már röviddel az ültetés után elkezdődhet. Legelőször a vezérágakat kell kialakítanunk. Ezt nevezzük koronába metszésnek. Suháng telepítésénél a kialakítani kívánt törzsmagasság fölött (a szemzés fölött 60-65 centiméterre) egyetlen vágással eltávolítjuk a vessző nagy részét.

A törzs magasságának megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy minél magasabb törzset nevelünk, annál később fordul termőre a fa.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az 50-60 centiméter magasságban kialakított korona megfelelő ápolás esetén három év múlva fordul termőre, míg a 80-90 centiméteres törzs négy-öt évet igényel. Emellett a korona alatti terület művelése is befolyásoló tényező. Koronás oltvány ültetésénél ennél nehezebb dolgunk van a kívánatos koronaszerkezet megalapozásánál. Amennyiben az alsó vesszők magassága megfelelő (50-70 cm között), a négy-hat vessző fölötti részt kell eltávolítanunk. Ha túl magasnak gondoljuk az elágazások helyét, akkor ugyanúgy járunk el, mint a suháng esetében, vagyis újraneveljük a koronát.

Számos koronaforma létezik, kajszi esetében a vázaforma a legelterjedtebb, melynek lényege, hogy több, széttartó vezérág formázza a koronát, ezáltal a meleget, a napfényt és a szellőt beengedjük a fa belsejébe.

Az őszibarackhoz hasonlóan sudár nincs, három-négy vázágat hozunk létre. Ezeken magasabban lehetnek további elágazások, a lényeg a korona belsejének tisztán tartása, aminek következtében javul az alsó részek megvilágítottsága. Ennek egy módosított változata az „intenzív váza”. Ez alkalmasabb intenzív termelésre: kisebb a fák mérete, hamarabb termőre fordulnak, könnyebb bánni velük, nagyobb állománysűrűséget lehet kialakítani. Ennél a típusnál hat-nyolc vázágat nevelünk elágazás nélkül. Ezeken a karokon kialakuló nyársakon, vesszőkön termelünk.

Idős fák ifjítása

A kajszi metszése különösen fontos idősebb korban, mert az öregebb ágakon már nem terem gyümölcs, ezeket a letermett részeket le kell metszenünk. Ha a kajszifa koronájának nagyobb része elöregedett, lehetőségünk van nagyobb termőfelület felújítására is:

távolítsuk el az öreg korona egy részét, hogy teret adjunk az életerős, fiatal hajtásoknak, amelyeken majd ismét barack terem.

Az idős fáknál általában az önárnyékolásból eredő felkopaszodás miatt csökken a termésmennyiség. A felkopaszodott ágak visszavágásával ismét fiatalabb részeket nevelhetünk ki, melyeken folytatódhat a termelés. Általános szabály, hogy egyszerre maximum a korona egynegyedét szabad eltávolítani, különben felborul a termőegyensúly, és nem lesz termésünk.

A vegetációs idő alatt bármikor lehet metszeni, csak figyeljünk a megfelelő termőegyensúly megtartására. Bátran álljunk neki kajszifáink metszésének, még ha bizonytalanok vagyunk is: egy rosszul metszett fa is jobb, egészségesebb, mint egy teljesen magára hagyott.

Mendelné Pászti Edina, Balogh-Tóth Anita, Mendel Ákos

Forrás: Kertészet és Szőlészet