A szőlő fás részein, a kéregrepedésekben telelő károsítók (atkák, pajzstetvek, lisztharmat, amerikai szőlőkabóca tojásai) ellen megelőző jelleggel lemosó permetezést végzünk a rügypattanáshoz közeli időpontban (pl. Agrokén, Nevikén, Nevikén Extra, Vegarep EC). Ugyanebben az időszakban a fás részek korai elhalását okozó kórokozók ellen (esca-csoport, eutípás tőkeelhalás) a réztartalmú készítmények adnak megelőző védelmet (Olajos Rézkén, Bordóilé+Kén Neo SC).
A lemosó szerek a jobb tapadás érdekében olajokat is tartalmaznak, így ezek a kezelések a piros gyümölcsfa-takácsatka tojásait, a pajzstetvek, atkák telelő alakjait is gyérítik. Kizárólag az amerikai szőlőkabóca telelő tojásai ellen használhatjuk a Vegarep EC-t.
A tavaszi lemosó permetezés önmagában nem pótolja az évközi növényvédelmet, de mindenképpen növeli annak hatékonyságát.
Tavasszal figyeljük a fakadó rügyeket, hogy nem jelennek-e meg rajtuk kártevők! A fakadó rügyek gyakori kártevői a szőlőilonca, a kormoslepke, az ékköves faaraszoló hernyója, valamint a szivarsodró eszelény, a kendermagbogár és a vincellérbogarak imágója.
A szőlőilonca egészen fiatal hernyóként telel át 2-3 mm hosszú fehér gubóban, az idősebb tőkerészek kérge alatt. Az apró, 1,5 mm-es hernyók már a rügyek duzzadásakor elhagyják téli rejtekhelyüket és a rügyekre vándorolnak, megfúrják és kiodvasítják a fakadó rügyeket. Az idősebb hernyók a szőlőleveleket rágják meg és szövik össze. A kis levelekből laza szövedéket készítenek, és előfordul, hogy a vitorlához a fürtkezdeményeket is hozzászövik. Szőlőilonca rendszeres előfordulása esetén fontos, hogy a szőlőtőkéket már kora tavasszal rendszeresen ellenőrizzük! A fiatal lárvák elleni permetezés akkor hatásos, ha még a hajtások összeszövése előtt végezzük el. A szőlőmolyok ellen engedélyezett készítmények a szőlőilonca ellen is védelmet adnak.
Áztatásszerűen permetezzünk, hogy a permetlé jól vonja be a fakadó rügyeket és a rügypikkelyeket. Kisebb kertekben az összeszőtt hajtáscsúcsok eltávolításával mérsékelhető a kártétel.
A kormoslepke hernyója tavasszal a szőlő rügyeit károsítja, szétrágja a rügypikkelyeket, és lassú fakadás esetén nagy károk keletkezhetnek. Későbbi kártételük során a hernyók a hajtáscsúcstól indulva hámozzák, karéjozzák a leveleket, gyakran csak az ereket hagyják meg. A hernyók a levélfonákon tartózkodnak, érintésre leesnek, és barnásszürke színük miatt nagyon nehéz őket észrevenni. Egyetlen tápnövénye a szőlő. Az időjárástól függően, évente egy vagy két nemzedéke fejlődik. A második nemzedék főleg meleg évjáratokban fejlődik ki.
A kémiai védekezés nehéz, mert a hernyók fejlettebb állapotban ellenállók a rovarölő szerekre, emellett általában éjszaka táplálkoznak, ezért tevékenységük nem látható.
Az ékköves faaraszoló országosan eddig csak a szőlőn jelent meg kártevőként. Az áttelelt, 4-6 cm-es szürkésbarna hernyók kora tavaszi kártételük során a fakadó rügyeket teljesen vagy részben kiodvasítják. Ha a fakadás vontatott, már kevés hernyó is nagy kárt képes okozni a meghagyott szálvesszők rügyeinek sorba rágásával. A hernyókat nagyon nehéz észrevenni, mert az éjszakai táplálkozást követően nappal mozdulatlanul, száraz ágdarabhoz hasonlóan pihennek a vesszőn.
A szivarsodró eszelény imágói egyes években a rügyeket is károsítják, főleg akkor, ha az előjövetelük idején a szőlő még nem fakad. Évente egy nemzedéke van. Általában nem szükséges ellene védekezni, kisebb területeken a szivarok megsemmisítésével gyéríthetjük a kártevőt. A szivarsodró eszelény névadó szivarjait a nőstények készítik az utódaik számára. Szőlő esetében a szivar egy levélből készül májusban.
Csak akkor szükséges ellene védekezni, ha tavasszal, rügyfakadáskor a rügyek károsodását észleljük, és az előző évben sok volt belőlük.
A 4-6 mm hosszú kendermagbogár a homoktalajú vidékeken igen gyakori faj. Évente egy nemzedéke van, és a kifejlett imágó telel át a talajban. A bogarak kártételük során felfelé haladva pusztítják a duzzadó, de ki nem pattant rügyeket. Mindig csoportosan jelennek meg egy-egy rügyön, és a bogarak inkább éjszakai életmódot folytatnak. Jellemző rá, hogy többéves súlyosabb károsítása után évekre eltűnik. Nedves, hűvös években, vagy gyors kitavaszosodás esetén nem okoz számottevő kárt. Csak akkor javasolható ellene védekezni, ha téli metszés után is nagy egyedszámban fordul elő.
A hamvas vincellérbogár kezdetben a szőlő rügyeit, később a hajtások csúcsát, a leveleket és a hajtások kérgét is rágja. Kifliszerűen behajlított fehér hernyói a gyökereket rágják meg.
A szőlőben a tényleges növényvédelmi munkák kezdete a rügyfakadás és a 2-3 cm-es hajtásállapot közötti időszakra esik. Céljuk a telelőhelyekről folyamatosan előjövő atkakártevők kora tavaszi kártételének megakadályozása, ami a fakadó levelek és hajtások szívogatásából áll. Az atkák (levél-, gubacs-, takácsatkák) a szőlő egyik legfontosabb kártevőcsoportja, rendszeresen gondot okoznak. A szőlőt több atkafaj károsíthatja, leggyakrabban a szőlőlevélatka, a szőlő-gubacsatka, a piros gyümölcsfa-takácsatka és a kétfoltos takácsatka kártételével találkozunk.
A szőlőlevélatka 2 pár lábú, lapított orsó alakú, sárgásfehér színű, nagyon apró (0,15-0,16 mm), szabad szemmel nem látható állat
. Az áttelelt egyedek már rügyfakadáskor megkezdik a levél- és a hajtáskezdemények szívogatását, aminek következtében a hajtások gyengén nőnek, és hosszúságuk csak az egészséges hajtások egyharmadát éri el. A levelek fodrosodnak, zsugorodnak, áteső fényben sok apró sárgás foltocska látható rajtuk. A foltok közepe gyakran elhal és a levelek átlyukadnak. Az erősen fertőzött tőkék a sok fattyúhajtás előtörése miatt folyamatosan seprűsödnek. Legkésőbb 3-5 kisleveles állapotig érdemes elvégezni az első permetezést ellenük.
A szőlő-gubacsatka szintén 2 pár lábú, hengeres alakú, sárgásfehér-rózsaszínű, nagyon apró (0,15 mm nagyságú) állat. A szőlőlevelek gubacsosodását okozza. A kifejlett áttelelt atkák tavasszal már a duzzadó rügyekben megkezdik szívogatásukat. A szívogatás hatására a szőlőlevelek színén kidudorodások keletkeznek, a levelek fonákán ugyanott sűrű, kezdetben fehér vagy pirosas, majd barnuló szöszösödés képződik. A szaporodás mértéke májusban-júniusban a legintenzívebb. Gyengébb fertőzés esetén a jellegzetes kárkép csak az alsó leveleken figyelhető meg.
A takácsatkák közül a szőlőültetvényekben a piros gyümölcsfa-takácsatka és a kétfoltos takácsatka károsít leggyakrabban. Soktápnövényű, nem csak a szőlőre specializálódott, többnemzedékes fajok. A tenyészidőszak alatt 4-6, esetleg több nemzedékük is lehet. A lárva, nimfa és a kifejlett egyedek egyaránt károsítanak. A takácsatkák károsítása nyomán a levelek vörösre vagy rozsdabarnára színeződnek, és idő előtt lehullanak.
Közülük a piros gyümölcsfa-takácsatka közvetlenül a fakadás után okozza a legnagyobb károkat, amikor a fiatal lárvák tömegesen ellepik és szívogatják a fakadó rügyeket és a kis hajtásokat. Az első védekezést még a fakadó hajtások károsodása előtt végezzük el ellene speciális atkaölő szerrel.
