0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Növekszik a kereslet a huculokra – Gyepkezelés és génmegőrzés egyben

Az Aggteleki Nemzeti Parkba az 1980-as években kerültek hucul lovak, ahol ma már az ország első számú tenyészete található. A génmegőrzési feladatok mellett a Nemzeti Park Igazgatóság a védett gyepek megtartását, kezelését is a lovak legeltetésével oldja meg. A nemzeti parknál a közelmúltban zárult le több uniós támogatást élvező projekt is, ezek között volt a hucul ménes tartási körülményeit javító program.

A hucul lóról mindent el lehet mon­dani, de azt biztosan nem, hogy kü­lön­leges tartásmódot, bokszos istál­lókat igényelne. A jósvafői rideg tartású mé­nes­nek sincs nagyon szüksége emberi se­gít­ségre – persze mióta a ménes az Aggteleki Nemzeti Park területén él, folya­ma­to­san próbálták javítani a tartási felté­te­le­ket.

Infrastruktúra-fejlesztések

– Az a 718 millió forint vissza nem térítendő támogatással megvalósított infrastruktúra-fejlesztés, ami 2016-ban kezdődött és idén ért véget, magába foglalta a szakaszolt legeltetéshez szükséges mobil karám­rend­szer és mobil villanypásztorrendszer, vala­mint gépi eszközök beszerzését is – mondta el Juhász Zsolt tájegységvezető. – Mind­eköz­ben széna- és trágyatárolókat, illetve esőbeállót építettünk a ménes egyes cso­port­jainak helyet adó négy helyszínen.

Szinpetriben mintegy 1500 szénabála táro­lá­sára alkalmas szénatároló és egy 400 köbméter tárolókapacitású fedett trágyatároló készült csurgalékaknával.

A Szin melletti Csemer-völgyben, ahol a mének vannak elhelyezve, 50 ló számára esőbeállót és szénatárolót építtettünk és kutat fúrattunk, valamint a „MALOM” Gazdálkodási Köz­pon­tot fejlesz­tettük, ahol 250 négyzetméter alap­te­rül­etű gépszín és gépmosó épült, illetve takarmánytároló silókat állítottunk fel – itt van a telephelye a területkezeléshez szük­sé­ges erő- és munka­gépeknek, esz­kö­zök­nek. Jósvafő–Gergés-bércen – ahová az egyik lovas kocsis túránk is vezet – a ko­rábbi karámot a kancaménes kinőtte, ezért felújítottuk. Emellett bőví­tet­tük a régi fél­szer­istállót és új esőbeálló is készült 50 ló számára, ahol a téli ráetetéshez szükséges szénát tudjuk tárolni.

A hucul ló története

A hucul ló a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élt lovakhoz áll genetikailag a legközelebb, a mára kihalt tarpán leg­kö­zelebbi rokona. A honfoglalás után a helyét az akhal tekéhez hasonló lovak vették át, és alakultak ki őshonos fajtáink, a hucul pedig a Kárpátok elzárt vidékein, keresztezés nélkül maradt meg a mai időkig. A hegyi környezetben való használat követ­kez­mé­nye, hogy a hucul ma hegyi kislóként ismert, a szelekciója a kezelhetőség, a mun­ka­készség, a teherbírás és a hegyi tere­pen való biztonságos járás felé ala­kí­totta.

A fajta szaporítása évszázadokon át csak a köztenyésztésben zajlott, majd katonai teherhordási célra kezdték tenyészteni. 1792-ben Radócon és Lucinán már volt mé­nesük, de ezeket „a fajta kor­sze­rűt­len­sége” miatt 1870-ben feloszlatták.

Az állo­mányt többnyire a parasztok között osz­tották szét, de a tenyésztés a fajta nép­szerűsége miatt hamarosan újraindult. Az I. világháború után az állo­mányt Len­gyel­ország, Románia, Uk­rajna között osztották fel, azonban Ukrajna nem vette át a neki járó részt, így ezekből az egyedekből 16 kétéves csikó Magyarországra került. A lucinai ménes mara­dékát 1922-ben Cseh­szlo­vákia szerzete meg. A két világ­háború között újra meg­in­dult a tenyésztés, ám a méneskönyvek a II. világháborúban meg­sem­misültek. Utána hazánkban senki nem foglalkozott a hucul tenyésztésével.

Az 1970-es évekre Anghi Csaba, a Fővá­rosi Állat- és Növénykert igazgatója gyűj­tötte össze a még megtalálható tisztavérű hucul lovakat. Ez a 10 kancából álló gyűj­temény került 1986 telén Jósvafőre, ahol a tenyészet központi helyét a falu fölötti fenn­síkon, a Gergés-lápán jelölték ki. Itt több külföldről behozott tisztavérű egyedre is támaszkodva újra megkezdődött a fajta tenyésztése.

Tenyésztési munka

Jósvafőn a kezdetektől fogva rideg­tartás­ban lévő ménesnek, a génmegőrzés és a fajta fenntartása mellett, jelentős szerepe van a nemzeti park természetvédelmi terü­let­kezelésében. A természetvédelemben a legeltetés olyan eszköz, amellyel meg­őriz­he­tő a gyepes élőhelyek (életközösségek) fajösszetétele, ehhez azonban a ter­mé­szet­vé­delmi célokkal összhangban lévő, meg­felelő intenzitású legeltetés szükséges. Ezt a szakaszos legeltetést mobil kará­mok­kal és villanypásztorokkal oldják meg.

A szakmai munka felelőse Ádám László kettesfogat-versenyző, ő mesélt az itteni huculokról.

– A ménes állománya 200 egyed körül mozog, a lovak száma – különösen ellési időszakban – állandóan változik. A mének létszáma a csikókkal együtt 50 körüli, a kancaménes pedig 90 tenyészkancából és az 1-2 éves csikókból áll.

Az idősebb csikók Gergés-bércről Szin–Csemer-völgybe ke­rül­nek, az elletés pedig Perkupán, egy bérelt istállóban zajlik, ahol évente húsz körüli kiscsikó születik.

A génmegőrzés kiemelt feladatunk, a jelen­leg tenyésztett hét vérvonal mind­egyi­ke apai vagy anyai ágon visszavezethető az Radóci ménesbeli alapítóménekig. Goral, Hroby, Ouşor, Pietrousu és Prislop ugyanis számos vérvonalat hoztak létre – a két há­ború között pedig elővigyázattal tenyész­tették a hucul lovat, hogy a tiszta vérvo­na­lakat megőrizzék. Jelenleg 4 mén: Kabala, Démon, Grossant és Rikkancs fedez a nemzeti park ménesében – meséli Ádám László, aki azzal zárta gondolatait, hogy: „A hucul ló olyan nemzeti kincs, amelyet ápolnunk és őriznünk kell annak érdekében, hogy továbbadhassuk a felnövekedő nem­zedékeknek!”

Az állatoknak azonban nemcsak a vér­vo­nala, hanem a saját teljesítménye is számít. A Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete szemlézi a kancákat, a mének pedig mén­vizsgát tesznek, továbbá fogat­ban is ver­se­nyeznek.

Azokat az állatokat, amelyek a génmegőrzési céloknak, illetve a nemzeti parkban kijelölt feladatoknak nem felelnek meg, valamint a tervezett állo­mány­nagy­ságon felüliek, értékesítik – egy mén ára 1 millió forint körül van.

A szak­ember szerint az állatok hobbilóként bárhol meg­állják a helyüket, legyenek heréltek, vagy azok az idősebb kancák, akiknek az utódai már ott vannak a ménesben; vagyis van, aki tovább­vigye a kiváló vérvonalakat. A keres­let egyre nagyobb a hucul lovakra, hiszen sportlóként és hobbilóként is jól teljesítenek, legutóbb egy érdeklődő 50 lovat vett volna a fajtából.

Forrás: Kistermelők Lapja