Fotógalériánkat ide kattintva tudja megtekinteni
A Magyar Zarándokút teljes hossza mintegy 431 kilométer, mely többnyire földutakon és turista ösvényeken keresztül átvezet a Pilisen, a Kiskunsági Nemzeti Parkon és a Mecseken.
Ennek része a Dabason található két kilométeres Szent Jakab sétány is. Az út pallókon vezet – hiszen alatta változó vízborítású terület van -, és egy kilátóból is gyönyörködhetünk a környékben. A területen is nyomot hagyott az egész országra jellemző aszály, ennek ellenére számos gyógynövény lelhető fel a séta során, melyekből érdemes néhány érdekesebbet kiemelni…
A nedvesebb részeken nagy számban él a mezei menta (Mentha arvensis), amit már illata alapján könnyen megtalálhatunk. Ennek leveleiből teát készítettek korábban megfázás kezelésére vagy az emésztés elősegítésére. A menták alkalmazása napjainkban is jellemző, ám a nyers felhasználás jobban előtérbe került, például limonádé, vagy gyümölcssaláták ízesítésére alkalmasak.
A vad szedernek (Rubus fruticosus) nem csak a gyümölcse fogyasztható, szárított leveleiből ízletes tea készíthető, mely régen olyannyira kedvelt póttea volt, hogy „magyar teaként” forgalmazták. Önmagában is ízletes, de mentával, vagy hársvirággal is érdemes megkóstolni.
A „mérgező gyógynövény”
A bengefélék hazánkban ritkaságnak számítanak, ám Észak-Amerikában szinte gyomosítanak ezek a cserjék. Mind a kutyabenge (Frangula alnus), mind a varjútövis benge (Rhamnus cathartica) kérgét korábban tea, napjainkban növényi kivonat formájában használják. Jellemző hatásai az étvágyjavítás, emésztésserkentés, hashajtás, de elhízás és felfúvódás ellen is hasznos lehet, emellett egyes hatóanyagai az érelmeszesedés, magas vérnyomás, menstruációs zavarok kezelésében jelentősek. Hosszabb idejű kúrák nem ajánlottak, mert mellékhatásként izgatja a beleket, és székrekedést is okozhat. Itt, a területen a kutyabenge található meg, melynek egyik érdekessége, hogy nagyon hasonló a varjútövis bengéhez, ám ennek ellenére még csak nem is egy növénynemzetségbe sorolták be e két fajt.
Másik érdekességük, hogy a friss kéreg mérgező hatású, ezért csak egy évi szárítás, vagy precíz hőkezelés után lehet felhasználni. Házilagos fogyasztásával épp emiatt nem szabad kísérletezni, érdemesebb ebből készült növényi gyógyszereket használni, ahol a mérgező hatást a hőkezeléssel kivédik (100 fokon hőkezelik 60-120 percen keresztül, majd ezután műszűárítják) és dózisa is sokkal pontosabban beállítható.
Tejet alvasztó, sajtot színező…
A tejoltó galajt (Galium verum) korábban sajtok festésére használták, sárga festékanyag-tartalma miatt. Sajtkészítésnél oltóként is alkalmazták, mert olyan enzimet tartalmaz, ami a tejet megalvasztja. A föld feletti részeket gyűjtötték virágzáskor. Teáját korábban vese, epe, máj és légzőszervi megbetegedések ellen is alkalmazták.
A legújabb kutatások szerint a tejoltó galaj iridoid-glikozidokat és antrakinonokat (pl. alizarin) tartalmaz, emiatt a teljes növény fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján, tehát ez is egy olyan régen alkalmazott gyógynövény, amiről időközben kiderült, hogy túl sok mellékhatása van.
Levele és gyökere is hasznos…
Az orvosi ziliz vagy fehérmályva (Althaea officinalis) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó faj, eurázsiai flóraelem, de Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is él.
Magyarországon honos, nedves területeken illetve szikeseken is megtalálható. Már Nagy Károly is érdemesnek tartotta a termesztésre, a 9. századtól pedig minden kolostor kertjében helyet kapott. Számos ország gyógyszerkönyvében szereplő drogjai a gyökérdrog (Althaeae radix) és a levéldrog (Althaeae folium). Napjainkban termesztik is, emiatt a szabad állományokból való gyűjtés jelentősége csökkent. A gyökér savanyú nyálkája poliszacharidokat, főleg galakturonramnánt tartalmaz. A levelek és a virágok fő hatóanyaga szintén a nyálka és kis mennyiségű illóolaj. A gyógyászatban leveleit, virágait és gyökerét használják.
A nyákoldó, vízhajtó, és bőrnyugtató tulajdonságú leveleket nyáron gyűjtik. Főzetüket húgycsőgyulladás (urethritis) és vesekövek kezelésére használják. A késő ősszel gyűjtött gyökér bélbevonó (demulcens), vízhajtó (diuretikus), bőrnyugtató (emolliens) és sebgyógyító hatású. Főzetét általában emésztési és bőrproblémákra használják, főként a száj gyulladásai, gyomorhurut (gastritis), gyomorfekély, bélhurut, bélgyulladás (enteritis) és a vastagbél krónikus gyulladásos betegsége (colitis) kezelésére. Növeli a tejelválasztást és nyugtatja a hörgőket.
Egy biztonságos szívgyógyszer
Az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) a népi gyógyászatban szívgyógyszerként alkalmazott gyógynövény. Jótékony hatását a 19–20. század során igazolták. Hatóanyagát a növény leveléből, virágából, vagy terméséből főzött teán keresztül nyerik ki. A galagonya jótékony hatással van a fáradt, túlterhelt, stresszes szívre, javítja a szívizomsejtek aktivitását, serkenti a szívizom vérellátását. Teája értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását.
