Back to top

C. P. Dadant: Dadant-rendszerű méhészkedés

Ez év tavaszán Gazsó Imre fordításában megjelent C. P. Dadant Dadant-rendszerű méhészkedés című könyve, mely minden méhész számára remek választás ismereteinek további bővítésére, de akár méhész ismerőseink megajándékozására is nagyszerű döntés

„Az először 1920-ban megjelent Dadant-rendszerű méhészkedés egy olyan kor méhészeti dokumentációja, amelyet a jelen méhészgenerációi nem tapasztalhattak meg, tevékenységeik jelentős vonatkozásaiban mégis a mai napig érezhető a hatása. A modern méztermelés kialakulásának hajnalán keletkezett kötetben a szakmában mára magától értetődő alapigazságok és innovációk eredete mögé pillanthatunk be” – olvashatjuk a magyar fordítás fülszövegében. Izgalmas korszak ez a méhészet történelmében, és

izgalmas elmerülni a könyv azon fejezeteiben, amelyek leírják az egyes újításokhoz vezető utat, a kísérletezéseket, a próbálkozásokat, hiszen ezen keresztül bizonyosodik be, miért van létjogosultsága a Dadant-rendszerű méhészkedésnek – napjainkban is.

Pontos útmutatást ad a szerző ezeknek a kaptáraknak a megépítéséhez, valamint részletesen bemutatja a tulajdonképpeni technológiát is.

A fordító előszavából megtudhatjuk, ki volt Charles és Camille Pierre Dadant, miért és hogyan váltak olyan jelentős alakjává a méhészeti szakmai életnek.

Charles Dadant, Camille Pierre (C. P.) Dadant édesapja 12 éves korában ismerkedett meg a méhekkel, majd 1863-as Amerikába emigrálása után saját méhest alapított: „1864-ben két rakodókaptárt telepített be az általános fekete méhekkel egy kis, csalitos farmon, az illinoisi Hamiltontól két mérföldre északra.” A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően állománya szépen növekedett. Ezzel párhuzamosan jelentek meg az újítások is, mint például az, hogy a „fekete méheket” lecserélte az általa ifjúkorából jól ismert olasz méhekre.

Létrehozott egy új kaptártípust, amelynek keretmérete szerinte a legoptimálisabb: ez a Dadant-kaptár. Kísérleti eredményeiről amerikai és európai szaklapokban egyaránt beszámolt, így vált korának kiemelkedő és meghatározó szakírójává.

Az American Bee Journal szerkesztői pozícióját is felkínálták neki, azonban ő visszautasította, később fia vette át a lapot, amely a mai napig Dadant-kiadásban jelenik meg.

Az 1920-ban kiadott könyv 51. oldala
Az 1920-ban kiadott könyv 51. oldala
Fotó: Wikimedia Commons
Fia, Camille Pierre Dadant, a Dadant-rendszerű méhészkedés szerzője, 18 évesen vált aktív méhésszé, amikor át kellett vennie a méhészeti munkálatokat édesapjától annak betegsége miatt. Jól kiegészítették egymást Charles-szal: „apja tudása köré egy jövedelmező vállalkozást épített fel, és vált ezáltal később vezető szaktekintéllyé”. Cégük később műlépkészítéssel, valamint méhészeti eszközgyártással és -forgalmazással is elkezdett foglalkozni.

1904-ben Camille Pierre Dadant visszavonult, ettől kezdve szakíróként és egyfajta közösségi vezetőként tevékenykedett.

Ebben az időszakban, 1920-ban jelent meg Dadant-rendszerű méhészkedés című könyve, amely összegzi a Dadant-kaptár megszületését és a méhészeti módszer kialakulását.

Jelenleg a hetedik generáció vezeti azt a vállalatot, amely a szakma meghatározó része lett. A kezdetektől fogva máig nagy hangsúlyt kap a szaktudás átadása is. Ahogyan Camille Pierre fogalmazott visszavonulásakor: „Felneveltünk hát egy méhészcsaládot. Most már képesek megállni a saját lábukon, mi pedig hátradőlhetünk, és nézhetjük őket, amint dolgoznak.”

Az átfogó és napjainkban is hasznos tudást adó tartalom mellett a könyv megjelenése is vonzó. A borítót Sebő Krisztián és Tóth Erika tervezte, a kötetet pedig a korabeli American Bee Journal grafikái díszítik.

Összességében a könyv minden méhész számára remek választás ismereteinek további bővítésére,

de akár méhész ismerőseink megajándékozására is nagyszerű döntés, hiszen egyaránt mutatós és tartalmas. Gazsó Imre fordításában újra találkozhatunk azzal a világos, jól érthető és pontos fogalmazással, amelyet megismerhettünk a Méhészet a Buck­fasti apátságban című kötet magyar kiadásában.

„Dadant-rendszerű méhészetünk bemutatásával nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy bárkit is rá akarnánk bírni a módszerei megváltoztatására. (...) E rendszer használatának okait részletesen kifejtettük. Legyen elég ennyi. A következtetéseket vonja le maga az olvasó.”

A következtetéseket vonja le hát maga az olvasó!

Szűcs Andrea,
Abaliget

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2022/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Mikrobaközösségek rombolása a mezőgazdaságban - A peszticidek nem-szándékolt hatása a méhészetben

Az úgynevezett nem-antimikrobás, azaz nem a mikroorganizmusok ellen alkalmazott növényvédő szerek eddig rejtett baktérium- és/vagy gombaölő hatásával egyre többet foglalkozik a tudomány.

Aszály: nincs mire várni, lépni kell

Az aszályhelyzet halasztást nem tűrő megoldást követel az európai mezőgazdaság súlyos helyzetére és talajnedvesség rekonstrukciójára - figyelmeztetnek az ELTE kutatói, akik aszálytérképükön mutatják be Európa legkritikusabb területeit, amelybe Magyarország is beletartozik.

Indulnak a Tokaji Borongolók

Tokajbusz elnevezéssel speciális buszjáratokat indít a hétvégétől a Volánbusz, segítve a borturizmust Tokaj-Hegyalján.

Két hektár méhlegelő az ipartelepen

Méhlegelő várja a győri VGP Parkban a környék beporzóit, de hamarosan madáretetőket is telepít a logisztikai és könnyűipari ingatlanok európai szolgáltatója a 2 hektáros területre. A cégcsoport európai és hazai szinten elkötelezett a fenntarthatóság és a környezetvédelem mellett nem csak épületeinek tervezésénél, de a még nem beépített területek hasznosításánál is.

Az indiai búzaárak rekordmagasra ugrottak

Az indiai búza ára a kiviteli tilalom ellenére rekordmagasra ugrott az erős kereslet és a hőhullám által károsított termésből származó csökkenő kínálat közepette.

Méhpusztulás a reptéren

300 méhcsalád pusztult el a Delta Air Lines amerikai légitársaság Alaszka felé tartó járatán. A méheket egy alaszkai méhész rendelte Kaliforniából azzal a céllal, hogy az Alaszkában nem őshonos rovarok almafák és facsemeték beporzásában segédkezzenek.

Az ázsiai méhatka elleni küzdelem: környezetbarát lehetőségek

A Varroa destructor atka által okozott varroózis jelenleg a legveszélyesebb parazitabetegség, amely világszerte veszélyezteti a mézelő méhek túlélését. A mézelő méhek jólétére és egészségére gyakorolt káros hatása specifikus atkaölő szerek rendszeres használatát teszi szükségessé. Ez az állapot a leggyakrabban használt gyógyszerekkel szembeni rezisztencia jelenségének növekedéséhez vezetett.

A különleges kárpátaljai méz

Nyár derekára gyakorlatilag minden fontos dolog eldől a kárpátaljai méhészetekben. Ekkorra rég túljutottunk az ágazat éves jövedelmét alapjában meghatározó akácvirágzáson és az akácmézpergetésen, már csak a napraforgóval és a hajdinával bevetett táblák minél gyakoribb látogatása van hátra – no meg a begyűjtött termék értékesítése.

Vadvirágokkal a gyorshajtás ellen?

Meglepő dolgot tapasztalt egy kis angliai falu, amelyik a biodiverzitás növelése érdekében telepített vadvirágos sávot a főútja mellé.

Okosabbak a méhek, mint azt eddig feltételeztük

A napokban megjelent Lars Chittka – The mind of a Bee (Egy méh elméje) című kötete, melyben a német etológus és viselkedésökológus a legújabb méhkutatásainak eredményeit részletezi. A könyve egyelőre még csak angol nyelven érhető el, ám a Guardian kritikája szerint a könyv forradalmi megállapításokat rejt a rovarokról.